A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
A Mészáros Lőrinc állandó üzlettársának, a Duna Aszfalt tulajdonosaként saját jogon is ismert Szíjj Lászlónak és a Habony Árpád szlovéniai médiaterjeszkedését finanszírozó Varga Károlynak a tulajdonában lévő cég több mint 12 milliárd forintért szállíthat az állami vállalatnak a következő két évben.
Ez az ár 1,3 milliárd forinttal több, mint amennyiért korábban végezte a munkát éppen az a cég, amely mostantól már Szíjjék alvállalkozójaként csinálhatja tovább.
Ez a megrendelés még nekik sem kis tétel, különösen, hogy a Vakond Via eddig egészen másban utazott. A társaság 2017-ben szinte pontosan akkora bevételt ért el, amekkorát most ez az üzlet hozott nekik, de annak a többségét még építőipari munkákból és közvetített szolgáltatásokból szerezték. Sőt, korábban nem is szerepelt a cég egyébként jelentős számú tevékenységi köre között olyan, ami alapján útszóró sót szállíthatna, a „vegyestermékkörű nagykereskedelmet” csak az idén januárban vették fel a tevékenységek közé.
Szíjj és Varga cége nem is vállalta önállóan a feladatot, alvállalkozóként két másik céget is bevontak a pályázatukba. Ezek közül az egyik pedig éppen az a Suller Kft., amely a korábbi években maga is indult a Magyar Közút közbeszerzésein, sőt többször be is futott, így az elmúlt években saját jogon már sok ezer tonna sót szállított az állami cégnek.
Ezúttal azonban valamiért nem önállóan, hanem a sok tapasztalattal nem rendelkező Vakond Via alvállalkozójaként vettek csak részt a tenderen. Amit így Szíjjék könnyedén meg is nyertek, mivel az övéken kívül más ajánlat nem érkezett. A Suller Kft-t megkérdeztük a váltás okairól, de egyelőre nem kaptunk választ.
Az új partner egyébként a következő két évben 440 ezer tonna „összetapadás gátló anyaggal bekevert ömlesztett útszóró sót” szállíthat le az MK-nak. Ekkora mennyiséggel Budapest belvárosát 8 centiméter vastagon lehetne beborítani. Ám ez csak elsőre tűnik soknak. A Magyar Közút által fenntartott utak területe ugyanis több mint kétszerese a teljes fővárosénak, így valóban rengeteg sót használnak.
Az idei téli szezonban például a cég tájékoztatása szerint 162 ezer tonna fogyott, egy évvel korábban pedig ennél is 100 ezerrel több. A 440 ezer tonna két évre tehát nem tűnik soknak, különösen úgy, hogy ha nem használják fel a teljes mennyiséget, akkor a szerződést még egy évvel meg lehet hosszabbítani.
A 440 ezer tonna egyébként azt jelenti, hogy a Magyar Közút átlagosan nagyjából 28 ezer forintot fizet egy tonna sóért*, ami finoman szólva sem tűnik kevésnek. Egy évvel korábban a beszállítók – köztük a már emlegetett, most alvállalkozóként közreműködő Suller Kft. – ennél 12 százalékkal alacsonyabb, nagyjából 25 ezres átlagárat vállaltak*. A piacon pedig ömlesztve ennél is lehet olcsóbban útszóró sót kapni: az interneten viszonylag rövid keresgélés után lehet találni 23 forintos kilónkénti árat.
Persze a termékek között lehetnek minőségi eltérések, az MK-val kötött szerződésben pedig a Vakond Via szállítást, sőt kipakolást is vállalt, ekkora mennyiségnél azonban a tonnánként 3-5 ezer forint már rengeteg pénz.
Az MK egészen pontosan 1,3 milliárddal fizet többet, mintha a tavalyi árakon vásárolna. Ez 2,2 milliárddal több annál, ami az interneten található árból adódna.
Nem ez az egyetlen érdekesség azonban a szerződésekben, amelyeknek már az aláírási dátuma is furcsa. Az elvileg a 2018-as sóbeszerzésre kiírt közbeszerzéseket záró megállapodásokat ugyanis 2019 januárjának közepén szignálták, ráadásul úgy, hogy az MK elég komoly mennyiség átvételét vállalta még ezen a télen.
A szerződések értelmében Magyar Közút az aláírást követő öt napon belül összesen 96 ezer tonna lehívására volt jogosult és köteles. Igen ám, de ezt a Vakond Via nem azonnal szállította le. A cégnek a só egyik felét 25, a másik felét 50 napon belül kellett eljuttatnia az MK telephelyeire. Azaz a mostani télre rendelt só valamikor február első és március második hete között futhatott be a közútkezelőhöz. Hogy pontosan mikor, azt nem tudni, a G7 erre vonatkozó kérdésére ugyanis az MK nem válaszolt, de abból a szempontból mindegy is, hogy komoly fagyok az idén már februárban sem voltak.
Azaz a közel 100 ezer tonna, 2,7 milliárd forint értékű sóból sok nem fogyhatott, nagy része valószínűleg a közútkezelő telephelyein áll.
Az MK szerint ez ugyanakkor nem probléma. A G7 kérdéseire azt írták, hogy az
„útszóró só egyébként könnyen és jól tárolható anyag, a leszállítását követően sem veszít tulajdonságaiból, a készletek esetleges kimerülése viszont komoly közlekedésbiztonsági kockázatot jelentene. A keretszerződésnek köszönhetően a következő téli időszakot is a szükséges mértékig feltöltött sótárolókkal indíthatjuk majd el”.
(G7)
Jöjjön el a 2019-es év egyik legizgalmasabb KKV-eseményére! Több mint 50 előadó és panelbeszélgetés-résztvevő 5 szekcióban! Hogyan tudják kihasználni a magyar KKV-k a digitalizációban rejlő lehetőségeket, és miből tudják ezt finanszírozni? A geopolitikai kihívások, a Brexit és a kereskedelmi háború tükrében mi vár a magyar KKV-kra?
Néhány név az előadók közül: MAGYAR LEVENTE - Külgazdasági és Külügyminisztérium, miniszterhelyettes - JAKAB LÁSZLÓ - Innovációs és Technológiai Minisztérium, miniszteri főtanácsadó - FÁBIÁN GERGELY - Magyar Nemzeti Bank, igazgató - WOLF LÁSZLÓ - OTP Bank, vezérigazgató-helyettes - JELASITY RADOVAN - Erste Bank, vezérigazgató - BALOG ÁDÁM - MKB Bank, elnök-vezérigazgató - HEGEDÜS ÉVA - Gránit Bank, elnök-vezérigazgató - BÚZA ÉVA - Garantiqa, vezérigazgató - RASKÓ GYÖRGY - agrárközgazdász - SALGÓ ANDRÁS - BMW Group Magyarország - FERNBACH ZOLTÁN - Mercedes-Benz Hungária Kft., Hálózatfejlesztési és tréning igazgató - LAUFER TAMÁS - IVSZ, elnök
