Roman Abramovics a háború kezdete óta igyekezett magáról lemosni a „Putyin oligarchája” bélyeget, és még az ukrán-orosz béketárgyalásokon is megjelent, némileg tisztázatlan szerepkörben. Ennek ellenére a brit kormány március 10-én felvette a háborúval kapcsolatban szankciókkal sújtott egyének listájára, ami azt jelentette, hogy a milliárdos vagyonát befagyasztották, őt pedig eltiltották attól, hogy brit állampolgárokkal és cégekkel üzleteljen.
Néhány nappal korábban – március 2-án – Abramovics, talán éppen egy ilyen intézkedés elől előre menekülésképpen, bejelentette hogy eladná legismertebb vagyontárgyát, a Chelsea futballklubot. Bár gyorsan jelentkeztek érdeklődők, az üzlet nyélbe ütésére természetesen nem volt idő az Abramovicsra kirótt szankciók előtt.
Különleges engedélyek
A klub így igen furcsa helyzetbe került. A brit hatóságok ugyan egy „kivételes licensz” alapján engedélyezték, hogy a Chelsea továbbra is részt vegyen a bajnoki és kupaküzdelmekben, de ebbe a licenszbe az már például nem fér bele, hogy a klub játékosokat igazoljon, vagy meghosszabbítsa játékosainak szerződését, de még a jegyárusítást is korlátozták, így a csapatnak az elmúlt hetekben foghíjas lelátók előtt kellett játszania hazai mérkőzéseit.
Az eladás viszont zöld utat kapott a brit kormánytól – azzal a feltétellel, hogy Abramovics nem profitál az ügyletből.
„Elég őrült egy helyzet”
– foglalja össze Stephen Taylor Heath, a JMW Solicitors sportjogi szakértője.
Abramovics úgy adhatja el a 19 éve átvett – és azóta pont 19 trófeát elhódító – klubot, hogy csak korlátozottan szólhat bele az ügyletbe. Normális esetben maga a klub az, amely nagyjából kimarad egy ilyen tulajdonosváltás folyamatából – azon kívül, hogy a megfelelő pénzügyi és egyéb adatokat kiadja az érdeklődőknek -, a tárgyalások az aktuális és a reménybeli új tulajdonosok között zajlanak.
"Mivel Abramovicsra szankciók vannak kivetve, és ezek értelmében nincs abban a pozícióban, hogy eladja a klubot, az érdeklődők nem is tárgyalhatnak vele. Szerepe így az lesz, hogy válaszol az ügyletet lebonyolító bank kérdéseire, például azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a klubnak általa nyújtott 1,5 milliárd fontos kölcsönnel"
– magyarázza Heath.
Erről a milliárdos korábban azt nyilatkozta, elengedi, de a potenciális vevőknek nyilván ennél kézzelfoghatóbb biztosíték kell arra, hogy a klubnak nem kell majd visszafizetnie, hiszen ez az összeg még a Premier League jól menő topcsatainak körében sem számít aprópénznek.
Abramovics még a rá kivetett szankciók előtt a Raine Group bankot bízta meg az eladás lebonyolításával, és a pénzintézet a megváltozott körülmények ellenére is tovább folytathatta az ügyletet, de az nem tiszta, hogy ki fog dönteni arról, melyik licitáló ajánlatát fogják elfogadni. Hivatalosan Abramovics nem szólhat bele a döntésbe, de a hírek szerint neki is „lesz szava” a végső döntésben, és már az utolsó körbe jutott licitálók kiválasztásánál is figyelembe vették az általa meghatározott kritériumokat (elsősorban azt, hogy az új tulajdonosnak legyen tapasztalata sportcsapatok irányítása terén, valamint legyen képes további befektetéseket végrehajtani). Viszont a Premier League illetékeseinek, valamint a brit kormánynak is jóvá kell hagynia a tulajdonosváltást.
Ukrajnába mehet a pénz
A zavaros körülmények ellenére az már szinte biztosnak tűnik, hogy a Chelsea FC lesz minden idők legdrágábban gazdát cserélő sportklubja. Abramovics eredetileg arra számított, hogy a klub 3,5 milliárd fontnál (tehát bő 1500 milliárd forintnál) is magasabb áron kelhet el, de a befagyasztás, valamint a tény, hogy gyorsan le kellene zárni az eladást (hiszen minden nappal amortizálódik a játékosok értéke, akinek pedig lejáróban a szerződése, annál az a veszély is fennáll, hogy ingyen hagyja el a klubot, mint például a védelem egyik oszlopa, Antonio Rüdiger), biztosan lejjebb vitte az árat. A kiszivárgott hírek szerint a jelenleg versenyben lévő licitálók ettől függetlenül így is három milliárd fonthoz közeli ajánlatokat tettek.
Döntés – bárki is hozza majd meg – a hét végén várható, és ha igaznak bizonyulnak a híresztelések, akkor a Chelsea nemcsak az eddigi legtöbb pénzért gazdát cserélt futballklubot, a Manchester Unitedot körözné le (a nagy rivális részvényeit 2003 és 2005 között vásárolta fel a Glazer család 790 millió fontért), de az NBA-ben szereplő Brooklyn Nets kosárlabdacsapat (és sportcsarnokának) 2019-es, átszámolva 2,5 milliárd fontért történő tulajdonosváltását is, ami jelenleg még rekordnak számít.
Mi lesz ezzel a rengeteg pénzzel, ha Abramovics nem profitálhat belőle, azaz nem tarthatja meg? Az oligarcha az eladás bejelentésekor azt mondta, a profit „az Ukrajnában zajló háború összes áldozatának javát fogja szolgálni”, de hogy ez pontosan miként valósulna meg, az nem világos. A dolgok jelenlegi állása szerint Abramovics abba se szólhat majd bele, hogy milyen jótékonysági szervezeteknek, alapoknak utalják majd át a Chelsea vételárát.
„A kormány mondja ki majd a végső szót arról, kihez kerüljön a pénz”
– szögezte le egy brit kormányzati forrás az inews hírportálnak. A legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy az összeget részben ukrán menekültek segélyezésére fordítanák, részben pedig egy olyan alapba kerülne, amely majd Ukrajna háború utáni újjáépítését finanszírozná.
De ki lehet a befutó?
A Raine Group március 25-én hozta nyilvánosságra, hogy a beérkező ajánlatok közül négyet választottak ki a döntő körre, de ezek közül a Ricketts-konzorcium az eladás körüli bizonytalanságokra hivatkozva, illetve a konzorcium tagjai közötti nézeteltérések miatt visszalépett. Így három ajánlattevő közül kerülhet ki a Chelsea új tulajdonosa.
Az amerikai milliárdos, Todd Boehly, a Los Angeles Dodgers baseballcsapat társtulajdonosa Hansjörg Wyss svájci üzletemberrel, valamint Jonathan Goldstein brit ügyvéddel társulva tett ajánlatot. Utóbbi ugyan köztudottan a Chelsea ősi riválisa, a Tottenham szurkolója, és ennél fogva a Chelsea-tábor körében igencsak népszerűtlen, de Boehly 32 év után 2020-ban megnyerte a bajnokságot a Dodgersszel, valamint a csapat stadionját is felújíttatta.
A Liverpool és a British Airways korábbi elnöke, Martin Broughton nem rendelkezik akkora vagyonnal, hogy saját pénzből vegye meg a Chelsea-t, viszont több jó nevű sportolót, például Lewis Hamiltont és Serena Williamst is meggyőzte, hogy fontmilliókkal szálljanak be az általa vezetett, a csapat átvételére készülő konzorciumba. A pénz nagy része viszont Josh Harristől és David Blitzertől érkezne, ez pedig problémát jelent, mivel ők egy másik Premier League-csapatban, a Crytal Palace-ben is résztulajdonnal rendelkeznek. Utóbbi részvényeiktől meg kéne válniuk, ha tulajdonrészt akarnak vásárolni maguknak a Chelsea-ben. Harris és Blitzer is amerikai üzletemberek, közös sportvállalkozásuk két zászlóshajója a Philadelphia 76ers NBA-s kosárlabdacsapat, illetve az NHL-ben szereplő New Jersey Devils hokicsapat.
A harmadik versenyben maradt ajánlatot Stephen Pagliuca, szintén amerikai üzletember adta. Pagliuca a Bain Capital befektetési társaság társelnöke, valamint a Boston Celtics kosárlabdacsapat, illetve az olasz első osztályban szereplő Atalanta futballcsapat társtulajdonosa. Ő sem egyedül pályázna a Chelsea megvételére, hanem Larry Tanenbaummal együtt, aki Toronto hoki-, kosárlabda- és focicsapatának is résztulajdonosa, miközben az NBA elnöke is. Az ő ajánlatuk egyik nagy előnye lehet, hogy megnyerték a Chelsea egyik legbefolyásosabb, a korábbi legendás kapitányt, John Terryt is a sorai között tudó szurkolói csoportjának, a True Blues Consortiumnak a támogatását is.
Az tehát jelen állás szerint biztos, hogy a Chelsea elsődlegesen amerikai tulajdonba kerülhet, ezzel tovább folytatódhat a Premier League amerikai meghódítása, hiszen az Arsenal, az Aston Villa, a Burnley, a Crystal Palace, a Leeds United, a Liverpool, a Manchester United és a West Ham is már részben vagy egészben amerikai cégek, üzletemberek tulajdonában van. Ugyan e csapatok szurkolói nem mind elégedettek a sokszor az „igazi”, tehát európai futballt nem is értőnek bélyegzett tulajdonosaikkal, a Premier League, valamint a brit kormány, és a Raine Group is láthatóan azon a véleményen van, hogy az általában tisztán pénzügyi, esetleg brandépítő célú amerikai befektetések még mindig sokkal jobbak, mint a politikailag terhelt orosz, illetve közel-keleti vonal, hiszen a reménybeli vásárlók közül az első körben szórták ki a szaúdi rezsimmel szoros szimbiózisban élő Saudi Media Group ajánlatát.
Kétes megtérülés
Kérdés persze, hogy pusztán üzleti alapon megéri-e ennyi pénzt fektetni a Chelsea-be. A csapat ugyan sikereinek és a fiatal tehetségek tömeges felvásárlására épített átigazolási stratégiájának köszönhetően jócskán növelni tudta a bevételeit az elmúlt években, de a hatalmas fizetések, illetve a játékosvásárlásokra költött még mindig hatalmas összegek miatt még a tavaly júniusban lezárt – tehát a pandémia által eléggé befolyásolt – üzleti évben is 153 millió fontos veszteséget könyvelt el.
Ennek eltüntetése, és közben a csapat eredményességének fenntartása semelyik új tulajdonosnak nem lesz könnyű feladat, ráadásul hétfőn az is kiderült, hogy a Raine bejelentette a három versenyben maradt ajánlattevőnek, hogy csak abban az esetben vásárolhatják meg a klubot, ha a szerződésben vállalják, 2032-ig nem adnak túl rajta. Ugyan mindhárom konzorcium közleményeik szerint „évtizedekre” tervez a Chelsea-vel, ez a kikötés példa nélküli a sportbizniszben, és lehet, hogy a színfalak mögött azért megingatja egyik-másik befektető elhatározását. Ahogy a tervezett ügylet azon kitétele is, hogy a vételáron felül az új tulajdonosnak még további egymilliárd fontot kell a csapat stadionjának rég tervezett bővítésére-felújítására, az utánpótlásnevelésre, valamint a női csapat fejlesztésére fordítania. A források szerint ezeket az elvárásokat is Abramovics – persze nem hivatalos – utasítására vették be a feltételek közé.
Az mindenesetre biztos, hogy a Chelsea tulajdonosváltása nemcsak a legnagyobb pénzt megmozgató, de a legfurcsább tulajdonosváltás is lesz a profi sport világában. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az új idény nyár eleji kezdetének már új tulajdonossal vághat neki a Chelsea, de az Abramovics-éra öröksége még hosszú évekig befolyásolni fogja az elmúlt évek egyik legsikeresebb futballklubjának sorsát.
