A filmiparnak is betett a járvány
A 2020-ban kitört koronavírus járvány sok más szektorhoz hasonlóan a filmipar számára is óriási kihívást jelentett, több szempontból is. Egyrészt a járvány első hullámában bezártak a mozik, de a későbbiekben is voltak olyan országok, ahol korlátozásokat vezettek be. Miután 2021-ben tömeges lett az átoltottság a nyugati világban, az általános korlátozások helyett legfeljebb csak az oltatlanokat rekesztették ki a mozikból.
Nem csak az értékesítés, de a filmgyártási oldalon szűk keresztmetszetek. Előbb teljesen leáll a produkciók gyártása, majd nagyon komoly szervezést és egészségügyi stábot igényelt a forgatás. Már csak azért is, mert nagyon sok országban ugyan normalizálódott a polgárok élete, de a beutazási korlátozásokat fenntartották. Az Egyesült Államok például csak tavaly év végén nyitotta ki a határait.
Ez az egyes stúdiókat eltérő stratégiára sarkalta annak függvényében, hogy a film kapcsán milyen várakozásaik voltak és milyen egyéb platformok álltak a vállalat rendelkezésére. A potenciális kasszasikerek esetén jellemzően inkább a filmek bemutatójának folyamatos tologatásával próbálkoztak, ilyen volt például a legutóbbi James Bond mozi, amelynek premierje az eredeti tervekhez képest egy évnél is többet csúszott.
A Fekete Özvegy lett a kísérleti nyúl
Voltak emellett úgynevezett hibrid megoldások is, amikor a mozis premierrel egyidőben fizetős streamingszolgáltatás keretében is elérhetővé tettek filmeket. A Disney filmstúdió a mozikban és az Disney+ streamingszolgáltatásán egyidejűleg mutatta be 2021-ben például Fekete Özvegy című filmet is, amelynél eredetileg 2020 májusi premiert terveztek. A párhuzamos, mozis és streaming bemutató az első héten remek számokat hozott, hiszen a két platformon elért bevétel ennyi idő túlszárnyalta a produkció 200 millió dolláros költségvetését. Ezt követően azonban a mozis bevételek a vártnál gyengébben alakultak, a streamingen jövő számokat pedig nem közölték, így érkeztek olyan kommentárok, amely a modell bukásáról szóltak. Ezek azonban nem vették azt figyelembe, hogy a mozikat üzemeltető vállalkozásoknak komoly részesedés jár a jegybevételekből, míg, ha egy cég saját platformmal rendelkezik (a Warner ott az HBO Max, a Disney pedig a Disney+), akkor a streamingen érkező összes bevétel náluk csapódik le.
Éppen ezért komoly polémia alakult ki a Fekete Özvegy bemutatóját követően a filmipar jövőjéről. A Disney ugyan eredetileg azt kommunikálta, hogy az egyidejű bemutatót a pandémiára való tekintettel „kivételes, egyéves tervnek" szánja. Számos szakértő viszont azon az állásponton volt, hogy ezt követően aligha áll majd vissza a járvány előtti állapot, miszerint a filmeket a mozik több hónapig forgalmazzák, és csak fél-egy évvel a premier után teszik őket elérhetővé más platformokon.
Egy lépés előnyt kapnak a mozik
A mozivállalatok érdeke persze az, hogy minél hosszabb legyen az az időszak, amikor csak náluk lehet megtekinteni az új filmeket, hiszen nekik ebből és ehhez köthetően származnak a bevételeik. A jegyekből befolyó pénzek ugyanis az egyéb, például vendéglátásból származó forgalmat is erősen determinálják, magyarul, ha sok néző van, akkor a popcornból is többet vesznek. Így az utóbbi időben a filmstúdiók és a mozikat üzemeltető társaságok közötti tárgyalások sarokpontja ez lett.
Tavaly a legnagyobb amerikai mozihálózatot működtető társaság, az AMC például komoly sikerként tálalta, hogy a Warner esetében a 2022-es bemutatókra sikerült 45 napos exkluzivitást kapniuk. Az AMC képviselői akkor azt jelezték, hogy több más filmgyártóval is egyezségre jutottak: a Universal munkái 17, a Disney és a Paramount filmjei pedig 45 napos színházi kizárólagosságot kaphatnak.
Reményeik szerint ezeknek az egyezségeknek köszönhetően a mozik stabilizálhatják a helyzetüket. Rájuk is férne mindez, hiszen 2020-ban tragikus évet zártak, de még a tavalyi számok is óriási problémákról árulkodnak. 21-ben ugyanis a jegybevételek 60 százalékkal maradtak el a járvány előtti szinttől.
Nem véletlen, hogy egyes elemzők úgy vélik, a mostani működési modell rövid időn belül változni fog, és a folyamatok logikusan oda vezetnek, hogy a filmgyártók kezébe kerülnek majd a mozik is. Ezzel persze a filmipar problémái nem oldódnának meg varázsütésre, de az amerikai piacon egy időre konszolidálódna a helyzet.
A stúdiókat két kérdés is komoly nyomaszthat mostanában, az egyik az amerikai-kínai konfliktus. Emiatt ugyanis Peking számos korlátozást vezetett be, amelyek egyik kárvallottja Hollywood, annak ellenére, hogy a stúdiókat gyakran vádolják azzal, hogy elvtelenül akarnak megfelelni a kínai cenzúrának. Több emlékezetes eset is volt, amikor például színészeket büntettek azért, mert a kínai vezetést és az emberi jogok sárba tiprását kritizálták. A legújabb Pókember film például az elsöprő amerikai siker ellenére globálisan azért teljesít kicsit halványabban, mert Kínában egy helyi blockbustert preferáltak, amely a koreai háború idején arról szól, hogy a kínai kommunista harcosok hogyan győzték le az amerikai katonákat…
Hollywood számára a másik nagy kihívás a fiatal korosztály elérése. Igaz, ezzel rajtuk kívül sokan mások is küzdenek, de a filmgyártók számára létkérdés, hogy a TikTok, a Twitch, a Twitter és a YouTube helyett moziban, vagy legalább az általuk üzemeltett online platformokon töltsék az időt a tizenévesek és a korai húszasok. A járvány előtt ugyan a különböző szuperhős filmek, legyen szó a Marvel vagy a DC univerzum figuráiról ezt a problémát úgy tűnt, hogy némileg elfedte, hiszen ezekre a filmekre ők is vevők voltak, ám sokan megkérdőjelezik, hogy a két tucatnyi ilyen alkotás után fenntartható-e még évekig a fiatalok érdeklődése. Mindez a szakértők szerint annak ellenére is fennáll, hogy a „Pókember: Nincs hazaút” azt igazolja, egyelőre nem untak még rá erre a kategóriára a nézők.
