Egy iparági mamut érkezett Magyarországra. A román TeraPlast Csoport Délkelet-Európa legnagyobb műanyagfeldolgozója, hatalmas múlttal, közel 130 éves hagyományokkal.
A csoport termékeit 22 európai országban forgalmazzák, az árbevétel 17 százalékát az export adja. Jelenleg több mint 1100 alkalmazottjuk van, a termelési kapacitás közel 196.000 tonna/év.
Magyarországon a TeraPlast a Wolfgang Freiler Csoportot vette meg 16,53 millió euróért. A csoport gyártóegységei Magyarországon találhatóak: a Pro-Moulding Nagykanizsán, a Polytech pedig Fertőszentmiklóson. Az üzemek területe összesen 147.000 négyzetméter.
Laptársunknak, szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Piac és Profitnak a TeraPlast csoport fejlesztési igazgatója adott interjút. Elmondta, hogy veszélyes, de egyben izgalmas iparág a jelenlegi gazdasági helyzetben a műanyagok piaca. Az aranykor véget ért, amikor mindent el lehetett adni és a piac folyamatosan nőtt. Immár vannak olyan részterületek, ahol nagy veszteségeket lehet elszenvedni. Ilyen a kiskereskedelem, a műanyag zacskók piaca, ahonnan várhatóan teljesen kiszorulnak a polimerek. A statisztikák szerint ugyanakkor összességében a műanyagok iránti kereslet még mindig folyamatosan nő a világban, például a fejlődő egészségügynek köszönhetően.
Az összes vérkészítmény tasakja, a hozzátartozó csövekkel mind-mind műanyag és e területen egyelőre nincs is alternatív választási lehetőség. A másik nagy piaci lehetőség a hulladékgazdálkodásban való részvétel, a műanyagok újrahasznosítása. Például a PET palackok újrafeldolgozási kapacitása már most is hatalmas, 10-100 ezer tonnákban mérhető. Itt a fejlődésnek csak a szabályozási hiányosságok szabnak határt. Az új műanyagtermékek gyártásához szükséges alapanyagok ugyanis nagyon olcsók, az újrahasznosításhoz szükséges alapanyagok viszont nagyon drágák.
Ennek az ellentmondásnak az eredménye, hogy az újrahasznosított alapanyagokból készülő műanyagok előállítása gazdaságosan jelenleg lehetetlen. Itt szabályozási beavatkozásokra volna szükség, környezetvédelmi adókra, vagy a széndioxid kvótához hasonló bonus-malus rendszer bevezetésére. Ez nem a gyártók dolga, hiszen nekik versenyképes termékek előállítása a feladatuk. Mindazonáltal a jövőkép pozitív, hiszen az OECD szerint 2050-ig megduplázódik az iparág termelése.