Charles Handynek nagyobb szerencséje volt, mint a szintén Budapesten előadó Steve Ballmernek: őt nem tojászáporral fogadták. Handy hálás közönségre talált. Számos könyve látott már napvilágot, legutóbb egyszerre kettő magyarul is megjelent a Manager Könyvkiadó gondozásában. Ezekből szemezgetett a szerző a KPMG-BME Akadémia és a kiadó szervezésében megtartott előadáson.
Handy a globalizált világban történő helyezkedés, a munka, siker és ember viszonyának, a vállalatvezetők társadalmi felelősségének és tulajdonképpen a "jó" élet titkának kérdéseit feszegette.
Az üres esőkabát című könyvében a fejlett társadalmakra jellemző zavarodottság rejtélyét próbálja megfejteni. A kulcsot a hatékonyság és a gazdasági növekedés iránti elkötelezettségben látja. "E célok érdekében hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nekünk, férfiaknak és nőknek kell minden dolgok mércéjének lennünk, nem pedig minket kell mérni valami máshoz. Könnyű elveszni a hatékonyságban és a hatékonyságot végcélként kezelni, nem pedig eszközként, amely más célokhoz vezet."
Szerinte nagyon hasznos lenne, ha rohanó világunkban időnként megállnánk egy pillanatra, és elgondolkoznánk, hova is rohanunk, és főleg miért. Ebben segített hétfőn Charles Handy.
A lépcső - és ami alatta van
Előadását egy kép kivetítésével kezdte, ami nem látványos, inkább érdekes volt: alaktalan betondarabok, az egyiknek az oldala lépcsőzetes, a többi meghatározhatatlan formájú. Mint kiderült, nem más ez, mint az üres terek kiöntése betonból. Azaz a lépcső, vagy éppen az ágy alatt lévő "semmi" valósággá formálása.
Ezt az önmagában is gondolatébresztő alkotást választotta névjegyéül Charles Handy, aki ideje nagy részében igyekszik a lépcső alá is betekinteni.
Bolhák és elefántok világában élünk
A 76 éves professzor egyik alaptézise, hogy a világ az úgynevezett "portfóliómunkások" irányába halad. Nem más ez, mint a bolhák és elefántok világa: azaz egyre kevesebb nagyvállalatot egyre több kisvállalat szolgál ki, így az emberek nagy része már nem az óriásgépezetekben találja meg a helyét, mint inkább saját kisvállalkozásaiban.
Abban kell tehát segíteni a gyerekeket, hogy az oktatási rendszeren belül minél előbb megtalálják, ők miben lesznek jók, mivel tudnak hozzátenni a rendszerhez, és saját boldogságukhoz.
A fánk-elv
A tudós fánk-elvnek nevezi azt az elméletet, miszerint érdemes az embereket úgy hagyni dolgozni, hogy a kötelező munkát (a fánk közepén lévő lekvár) saját kreativitásuk kihasználásával (a lekvárt körülvevő tészta) végezzék el. Ennek csak a valós pénzügyi, etikai lehetőségek kimerítése (a fánk széle) szabhat határt.
Ebbe annak is bele kell férnie, hogy ha valaki hibázik, azt saját maga időben helyrehozza (esetleg a főnök értesítése nélkül), azaz saját hibájából tanuljon. (Mint ahogy Handy is óriásit hibázott egyszer a Shellnél eltöltött évei alatt, amikor a borneói benzinkút beüzemelésénél jött rá arra, hogy a túl vékony betonréteget áttöri az olajtank. Mivel főnökei kellő távolságban dolgoztak, sikerült a hibát megoldania, mielőtt még tudomást szerezhettek volna róla.)
A bizalom mint alapkő
És ezzel elérkeztünk a bizalom témaköréhez, melyet szintén érintett az előadó. Egy amerikai felmérés szerint a nagyvállalatoknál (= elefántok) dolgozók 72 százaléka nem szereti munkaadó cégét, 19 százalék pedig legszívesebben szabotálná a munkát. Ezek a számok nem éppen a kellemes légkör és a hatékony munka irányába mutatnak.
Egy másik felmérésből az derült ki, hogy a nagyvállalatoknál dolgozók húsz százaléka nem látta még élőben a cégvezetőt. Hogy jöhetne így létre a bizalom, ami elengedhetetlen a sikeres működéshez? Sehogyan sem. Maximum húsz, harminc fős csoportokban tud a kellő bizalom kialakulni. Ezért törekedni kell arra, hogy minél kisebb osztályokon, önálló tagozatokban (=bolhák) dolgozhassunk, hogy a fánk is megmaradjon, és a siker is garantálva legyen.
Jó, sikeresek vagyunk, de minek?
Ezen mindig érdemes elgondolkozni, és édeskevés önmagáért a profitért dolgozni. Itt jön képbe a vállalatok társadalmi felelőssége, ami az oktatásban mutatkozik meg, azaz a korai tehetséggondozásban, hogy mindenki élni tudjon a későbbiek során a "fánk adta lehetőségekkel", és működhessen a "bolha társadalom".
Prózaibb példával élve: ne azért golfozzunk, hogy sok pontot szerezzünk, hanem azért, mert szeretünk golfozni. Ennek következményeként sok pontot szerezhetünk. Így érdemes feltenni a nagy kérdést, minek a szolgálatába akarjuk állítani sikerünket.
Tudjuk, kik vagyunk?
Charles felesége, Elisabeth foglalkozását tekintve fotóművész. Egyik filozófiai mélységű montázsán magát ábrázolja három különböző helyzetben és méretben. A kép elején egy fényképezőgép mellett ül, az oldalán kötényben főz, hátul kicsiben pedig egy íróasztalnál telefonál. Mindegyik képen énjének egy-egy szeletét látjuk: a fotóművész, a háziasszony és a férje ügyeit menedzselő üzletasszony. Mint a képből kiderült, utóbbi szerep áll szívétől legtávolabb.
Szerepeket játszunk, és szerencsés esetben nem csak a hivatásunk az egyetlen szerepünk. Így nem válunk teljesen kiszolgáltatottá, ha az valamilyen oknál fogva megszűnik, vagy épp sikertelenség ér minket.
Életgörbe
Handy másik elgondolkoztató felvetése egy egyszerűnek tűnő, fektetett "S" alakú görbe. Lentről indul felfelé, majd a csúcspontja után ismét lefelé kanyarodik. Handy szerint az életgörbe nem csak egy ember életére igaz, de birodalmakra, vállalatokra, marketingfolyamatokra, pártokra is.
Persze ez leegyszerűsített megközelítése a dolgoknak, ugyanakkor érdemes távolról, átfogóan is rápillantani életünk meghatározó görbéjére, melynek lefelé ívelése nem törvényszerű. Bár minden ember életében eljön a lefele ívelő szakasz, a kérdés az, hogy ilyenkor rajta maradunk-e a görbén, vagy kísérletezünk, bevállaljuk az újítással járó nehézségeket, és új görbét hozunk létre magunknak.
A (mind a világra, mind az egyénre vonatkozó) globális fejlődés kulcsa az új és új görbék létrehozása, melyek összességükben felfele haladnak. Handy szerint az új görbék meglépésének átlagos időszaka két év, csak merjünk álmodni, akarni, kísérletezni!
Javaslom, álljunk meg egy percre (nézzünk a lépcső alá), és gondoljuk végig, mi milyen fényképet készítenénk magunkról, szerepeinkről, és hogyan áll a görbénk.
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
