A kiskereskedelmi láncok kapcsán kevés szó esett a reklámadóról, pedig a törvénytervezet szerint ők is érintettek, hiszen ahogy a dokumentumban szerepel:
„Az adó alanya а szabadtéri reklámhordozót, valamint а reklám elhelyezésére szolgáló bármely járművet, nyomtatott anyagot, ingatlant reklám céljára hasznosító személy vagy szervezet”.
Esetükben úgy rendelkezik a törvénytervezet, hogy a saját célú reklám közzétételekor az adó alapja а reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség.
Az adó mértéke ugyan 500 millió forint értékig 0 százalék, forrásaink szerint a nagyobb láncok ezt "elvileg" jócskán túllépik. Az őket képviselő szervezet szerint ugyanakkor nem a kiskereskedelmi szektor a legnagyobb befizető, ám így is érzékenyen érintheti őket az újabb adó.
Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára megkeresésünkre elmondta: ez nagyjából 500 milliós terhet jelenthet, ha feltételezzük, hogy az áruházláncoknál nem több mint 5 milliárd forint az adóalap. A szakember hozzátette: a pontos becslések még csak most készülnek, ezért ennél több konkrétumot nem tudott elárulni a megkeresésünkre. Azt viszont megjegyezte, ez a saját célú nyomtatott reklám egy nagyon kis szelete az egész piacnak.
Mennyi lehet az annyi?
Hogy mekkora szelete pontosan, arra átfogó felmérés nem áll rendelkezésre, és a piaci szereplők sem adnak ki magukról ilyen adatokat. Az mfor.hu megkeresésére a Direkt és Interaktív Marketing Szövetség (DIMSZ) azt a választ adta, hogy becsléseik szerint "hetente legalább 15-20 milliós példányszámban terjesztik anyagaikat a nagyobb áruházak, de csúcsidőszakban ennek a számnak akár többszöröse is lehet". A DIMSZ részéről ugyanakkor azt is fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy ezek a szóróanyagok a fogyasztókat támogatják, hiszen információt adnak leértékelésekről, új szolgáltatásokról, termékekről.
Mindez azt jelenti, hogy a legnagyobb 5-6 szereplő heti szinten 3 milliós példányszámban is terjesztheti a reklámújságjait. A kérdés tehát az, hogy ilyen példányszámok esetén mekkora lehet az adó alapja?
Konkrét számokat természetesen itt sem ad ki senki, ugyanakkor a nyomdaiparban tevékenykedő forrásaink szerint egy-egy reklámújság nyomtatási költése hazai gyártás esetén 6-10 forint körül alakulhat, amit természetesen befolyásol a kiadványhoz használt papír minősége, vagy a reklámújság oldalszáma is. Forrásaink szerint az A4-es, 32 oldalas reklámanyag a legegyszerűbb újságnyomó papírra nyomva 45 grammot nyom füzetenként, így egy ilyen újság előállítása után a megrendelőnek 2,88 forint környezetvédelmi termékdíjat kellene fizetni a magyar államnak. Mindezt tetézi a kiadványok terjesztése, amely közel akkora összeg, mint a nyomtatási költség, hiszen a piacon az egyik legjobb árat biztosító Magyar Posta egy-egy ilyen címezetlen kiadványt 5,2 forintért juttat el a postaládákba. Kisebb tételek természetesen adódhatnak, mint a termékfotók elkészítése, szövegírás, tördelés, stb., de ezek fajlagosan viszonylag nem túl nagy összeget tesznek ki egy kiadvány esetében, hozzávetőleg 1 forintot.
A fenti számokat összesítve számításunk szerint a nagyobb láncok éves szinten 2,5-3,5 milliárd forintot fordíthatnak reklámújságokra. Mivel az adókulcs progresszív, ez az összeg még nem okozna komoly érvágást a láncoknak, hiszen 20-30 millió forintos tételt jelentene. Igaz, találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy a piac legnagyobb szereplő(i) ennél jóval nagyobb összegeket költenek, megközelítve a TOP 5 magyar médiacéget is. (Jelenleg a fizetendő adóalapot figyelembe véve az ötödik legnagyobb piaci szereplő a Publimont Kft. 8169 milliárdos árbevétellel). Ez már csak azért is fontos, mert ha kiderül, hogy átcsúsznak az 5 milliárdos szint fölé, akkor az már komoly, százmilliós lyukat üthet a vállalatok büdzséjébe.
Kiskapuk nincsenek?
Forrásaink szerint mivel a kiadványok jelentős része külföldön, többnyire Szlovákiában készül, a nyomdai költségek eleve eltérhetnek (lefelé) a hazai áraktól, így az adó alapja a becslésünknél alacsonyabb is lehet. Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy külföldi beszállító esetén „jóval nagyobb a mozgástér, hogy mit hogyan számolnak el”, illetve így esetleg el lehet kerülni a termékdíj fizetést is.
Azon túl, hogy a reklámkiadványokat a szakma fontos tájékoztató eszközként tartja, a legnagyobb piaci súllyal bíró szereplőknél mérhető bevételi forrást is jelent, hiszen ezekbe (többnyire) azoknak a beszállítóknak a termékei kerülnek be, akik áldoznak erre. Adódhat tehát olyan lehetőség, hogy a beszállítók - részben - közvetlenül finanszírozzák a kiadványokat, így az nem a kereskedelmi vállalat adóalapját növeli. Bár fizetni senki sem szeretne, de valószínűsíthető, hogy az egy százalékos adókulcsot még lenyelik a kiskereskedelmi láncok. A "mágikus" 5 milliárdos határ felett viszont, ahol az adókulcs 10 százalékra ugrik, biztos, hogy nagyon komoly adóoptimalizálás jöhet.
mfor.hu
