Akár személyes motiváció, akár külső körülmények ösztönzik a magyarokat a karrierváltásra, a döntő többségük elgondolkodott már a lehetőségen, sőt a felük meg is lépte ezt a pályája során. A döntés előtt mérlegelt szempontok, az elvárások és a rendelkezésre álló támogatás egyaránt befolyásolják, hogy végül mennyire érezzük sikeresnek a váltást.
Tízből öt munkavállaló módosított már pályát karrierje során legalább egyszer, tízből három komolyan fontolgatta, de végül nem lépte meg, és tízből mindössze két dolgozóban nem merült fel eddig ez a gondolat.
A pályaelhagyás jellemzően hosszú távú döntés
Az állásportál kutatása alapján a karrierváltás jellemzően nem átmeneti állapot, hanem tartós döntés, amely gyakran nemcsak új szakmát, hanem új ágazatot és ezzel együtt új készségek elsajátítását is jelenti. A pályaváltók döntő többsége nemcsak, hogy új munkakörben kezdett dolgozni, hanem új ágazatban is: 83 százalékuk másik szektorban dolgozik jelenleg, mint amelyben eredetileg.
Ez a fajta döntés egy komoly elhatározás, amiből jellemzően nem hátrálnak ki a dolgozók: jelenleg a válaszadóknak mindössze 19 százaléka készül visszatérni az eredeti szakmájába, míg a négy évvel korábbi felmérésben 25 százalék volt ez az arány. A 2022-es kutatásban szereplő magas arány főleg a járványhelyzet miatti kényszerű és olykor ideiglenes pályamódosításokkal magyarázható. Jelenleg azonban ritka, hogy megbánnák a döntésüket azok, akik más területen próbálnak szerencsét: a pályát módosítók közel 70 százaléka ma is meghozná ugyanezt a döntést, és 80 százalékuk nyilatkozta, hogy nem tervez a jövőben újra a korábbi szakmájában dolgozni.
A fizetés és a munka–magánélet egyensúlya is javulhat
A pályaváltások mérlege összességében pozitív: minden vizsgált élethelyzetben többen számolnak be minőségi javulásról, mint romlásról. Az új területen elhelyezkedők 61 százaléka elégedett vagy nagyon elégedett az új karrierjével, 33 százalékuk vegyes érzésekről nyilatkozott, míg mindössze 6 százalékuk értékelte negatívan utólag a döntését.
Az új szakmájukban a leggyakrabban a fizetésükben és a munka–magánélet egyensúlyában éreztek pozitív változást az érintettek. Sokkal inkább vegyesek a tapasztalatok, ha a stresszről van szó: ezen a téren a megkérdezettek 37 százaléka javulást, 24 százalékuk pedig romlást érzékelt a váltás óta.
A bérezés szerepét a Profession.hu korábbi, ugyanezen kutatáson alapuló elemzése is alátámasztja: a pályaváltók 54 százaléka magasabb fizetés mellett nem hagyta volna el eredeti szakmáját. Ez arra utal, hogy a pályaváltás nem kizárólag az egyéni szakmai érdeklődés változásáról szól, hanem a munkáltatók által kínált feltételek is fontos szerepet játszhatnak benne.
A pályaváltás ugyanakkor sok esetben külső segítség nélkül történik. A kutatásban részt vevő pályaváltók 60 százaléka semmilyen támogatásban nem részesült a folyamat során. A segítség leggyakoribb formái az ismerősöktől kapott tanácsok (21%), a munkahelyi segítség (12%) és az anyagi támogatás (9%) voltak. A döntés előkészítésében a megfelelő munkaerőpiaci információk is segítséget jelenthetnek.
„A pályaváltás nemcsak az egyéni karrier szempontjából meghatározó döntés, hanem a munkaerőpiac működésére is jelentős hatással van. Kutatásunk alapján a pályaváltás jellemzően hosszú távú elköteleződést jelent, és sok esetben ágazatok közötti mozgással is jár. Ez a munkáltatók számára új lehetőségeket nyithat meg, hiszen a hagyományos jelöltcsoportokon túl is találhatnak megfelelő munkaerőt, ha felismerik a más területeken megszerzett, de az adott munkakörben is hasznosítható készségeket. A munkavállalókat pedig a reális elvárások, a megfelelő tájékozottság és a szakmai támogatás segítheti abban, hogy megalapozott döntést hozzanak a karrierjük folytatásáról” – emelte ki Dencső Blanka, a Profession.hu piackutatási és üzletfejlesztési szakértője.
Minél tovább húzzuk a döntést, annál valószínűtlenebb a tényleges lépés
A gyors pályaváltás leginkább a fiatalabb munkavállalókra jellemző, az idősebb munkavállalók esetében ez sokkal inkább egy lényegesen hosszabban tervezett döntés eredménye. A 40 évnél fiatalabbaknál általában kevesebb mint négy év telik el a gondolat és a döntés meghozatala között. A 40 év felettiek körében pedig leginkább a négy évnél régebben tervezett pályamódosítások figyelhetők meg.
A pályaváltás valószínűsége nemcsak az életkor előrehaladtával, hanem a szándék felmerülésétől a tényleges lépésig eltelt idővel arányosan is csökken. A válaszadók több mint 40 százaléka az első gondolatot követő fél éven belül módosított pályát, 25 százalékuk fél–egy év, 18 százalékuk egy–két év után szánta rá magát a lépésre. Két évnél hosszabb mérlegelést követően mindössze 15 százalék lépte meg ténylegesen.
A kutatás eredményei szerint tehát a halogatás jelentősen csökkenti a pályaváltás megvalósításának valószínűségét. A megalapozott döntéshez és a sikeres megvalósításhoz azonban fontos, hogy a karriermódosításra készülők támaszkodjanak a rendelkezésükre álló szakmai, mentálhigiénés vagy anyagi támogatásokra.
