„El kellene dönteni, hogy feláldozzuk-e a mezőgazdaságot a környezetvédelmi, fenntarthatósági célokért, és cserébe megfinanszírozzuk-e az agrártermelést, de ezzel elfelejtjük az európai és magyar mezőgazdaságot. A másik út, hogy beszállunk a nemzetközi versenybe, és ez esetben mindent ennek rendelünk alá”. Ezt a dilemmát tartja az egyre súlyosabb agrárválság fő okainak a nyugat-dunántúli nagygazdaságot vezető agrárvállalkozó, Széplaki Tamás. Meggyőződése, hogy a bajok forrása a zöld Közös Agrárpolitika, de az elhibázott úton haladó magyar agrárpolitika ennél is súlyosabb probléma.
Minél kisebb, annál jobb?
Hibás ugyanis a támogatott kis családi gazdaságokra építő, a „minél kisebb, annál jobb” elven működő magyar agrárpolitika. Ez egy rossz, nem költséghatékony és szakmailag sem indokolható rendszert próbál támogatással mesterségesen fenntartani, amely életképtelen. Mégis ezektől a nem hatékony kisgazdaságoktól várja el az agrárvezetés, hogy versenyezzen a rendkívüli adottságokkal rendelkező ukrán latifundiumokkal és a professzionális uniós konkurensekkel, aminek képtelenek megfelelni.
Széplaki Tamás szerint a jelenlegi agrárpolitika szembemegy a hatékonysággal, ez jól látszik a hazai növénytermesztés és állattenyésztés nemzetközi összehasonlításban is egyre rosszabb mutatóin. A magyar mezőgazdaság hatékonysága már az unióban is lassan sereghajtó. Amikor pedig olyan új piaci kihívással nézünk szembe, amit az olcsó ukrán termények behozatala okoz, a magyar mezőgazdaság – ezzel a szerkezettel – már képtelen megküzdeni. A hazai szerkezeti nehézségeket tovább fokozza az alacsony szakmai színvonal és az átpolitizáltság.
A jelenlegi rendszer például a földtörvénnyel, a helyi földbizottságokon keresztül, törvényileg helyzetbe hoz olyanokat, akik a kormánypárt szavazóbázisát alkotják függetlenül attól, hogy szakmailag indokolt-e vagy sem. Főleg úgy, hogy ezekben a bizottságokban, az agrárkamara vezetésében is, a kormányzat iránt elkötelezettek ülnek.
Azt tapasztalja a szakember, hogy sürgős szemlélet- és szerkezetváltásra lenne szükség. Nem biztos, hogy csak a kicsi, a bio, meg a családi gazdaság a jó. „Be kellene látni, hogy az agrártermelésben az, ami nagyüzemi, nem biztos, hogy rossz, nem isten ellen való vétek” – véli Széplaki Tamás. A kisgazdaság ugyanis már a mérethatékonyság miatt sem versenyképes. Ezekre a vidéki foglalkoztatás érdekében azok a jóléti államok alapozzák meg a „szociális mezőgazdaságot”, amelyek képesek ezt megfinanszírozni. Ez az elaprózódott agrárszerkezet jellemző Nyugat-Európában is, amit a hazai agrárpolitika is másol, de ez olyan adottság, amiből ezek az államok is próbálnak kikecmeregni. Ezért gyorsult fel az EU-ban a birtokkoncentráció és csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma.
Eközben Csehország az EU leggyorsabban fejlődő mezőgazdaságú tagállama lett, mert megőrizte a régi „mérethatékony” nagyüzemi struktúrát. „Ez igaz az északi szomszédunkra is, amely a hatékony agrártermelésben, mutatókban szintén lehagyott minket” – tapasztalja a nagygazda. Szlovákiában ugyanis a hatékonyabb termeléshez tízéves „táblásítási programot” fejeztek be nemrég, „nálunk meg a nadrágszíj-parcellákat is szétszabdalják” – fűzi hozzá. Itthon még a földforgalom szabályozásában is megszüntették a versenyhelyzetet és politikailag motivált protekcionista rendszert alakítottak ki, ami gazdaságilag nem hatékony. „Ezzel amúgy életképtelen gazdasági egységeket tartunk életben, amelyek a szabadpiacon előbb-utóbb így is el fognak pusztulni” – előlegezi meg az agrárvállalkozó.
Gyorsul a koncentráció
Az elmúlt három év nehézségei után itthon is erősödő koncentrációra számítanak a piaci szereplők. A folyamatot tovább gyorsítja majd a szomszédos Ukrajna uniós csatlakozása, az erősödő piaci verseny is, hiszen a leendő EU-tagországban 30-100 ezer hektáros, rendkívül jó termőhelyi adottságú óriásbirtokokon termelnek.
Bár még nem tudni, hogy az orosz agresszió következtében, az uniós vámmentes termény-exportjával nem kis piaci zavart okozott Ukrajna mikor lép be az EU-ba, Széplaki Tamás kedvező fordulatot vár ettől. Szerinte a belépés még könnyítene is a piaci helyzeten, ha az átmeneti kedvezmények, vámmentesség helyett az ukrán termelőkre is vonatkoznának a nagy többletköltséget okozó szigorú EU-s fenntarthatósági, környezetvédelmi előírások. Igaz, így is megmarad az ukránok termőhelyi és mérethatékonysági az előnyük.
„Ha nagyobb gazdaságokra épülne és hatékonyabb birtokszerkezetű lenne a hazai mezőgazdaság, amelyben az állattenyésztés aránya és a mezőgazdasági termények feldolgozottsága is lényegesen nagyobb lenne, akkor azt még a jelenleginél súlyosabb piaci helyzet sem rengetné meg. De most, az ukrán válságtól függetlenül is, minden külső hatásnak is ki vagyunk szolgáltatva” – tapasztalja az agrárvállalkozó. Úgy véli, hogy ez egy lefelé vezető pálya, és ha nem lesz gyökeres szerkezeti változás, csak az a kérdés, mikor kezdődik a csődhullám.
„Amíg az agrárstratégia kérdését elsősorban politikai, hatalmi és nem szakmai kérdésnek tekintik, amíg a költséghatékonyság és a szakmaiság szitokszónak számít, addig ebből nincs kiút” – véli. A piacgazdaságra alapozott agrártermelés elkötelezettjeként megkérdőjelezi a jelenlegi uniós támogatási rendszer hatékonyságát. Meg lehet élni a szabadpiacon, most is lehet költséghatékonyan termelni, versenyezni még az ukránokkal is, de ehhez megfelelő feltételekre van szükség” – állítja. Például csak a hatékonysági beruházásokat kellene támogatni. De ahhoz, hogy hatékonyan, szakszerűen tudjanak a vállalkozások beruházni, megfelelő szaktudásra, szakértelemre, nemzetközi kitekintésre, a legújabb technológiák alkalmazására van szükség.
Erre az állattenyésztés a legjobb példa. Ez az a terület, amelyben olyan komoly technológiai tudás halmozódott fel, olyan tőkeintenzív a technológiai tudás, amelyben itthon még nagy az elmaradás. A sertéstartásban, a takarmányhasznosításban, a szaporodási mutatókban, vagy a szarvasmarha-tenyésztésben a laktációs átlagban a hatékonysági mutatók itthon még messze elmaradnak a külföldi versenytársakéitól. Sok hazai gazdaságban még mindig 30-40 éves technológiával, elavult genetikával dolgoznak. Lehet, hogy egy-két termelő megpróbálja az új genetikát behozni, de nem kapcsolja hozzá a teljes modern tartástechnológiát, így nem tudja kihasználni az adott fajta termelési potenciálját.
„Mint amikor a gazda megveszi a precíziós pályázattal a legújabb 300 lóerős traktort és ezzel húzza a régi hármas ekét. Így az ultramodern traktor hatékonysága továbbra is az elavult hármas eke hatékonyságával lesz egyenlő” – mondja Széplaki Tamás.
