Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
"Tisztelt szerkesztőség!
A Magyar Péter-jelenségről:
Valamikor a 2022-es országgyűlési választások után egy privát fórumom a következőket írtam:
a parlamenti politizálásnak semmi jelentősége nincs, utcára kell vinni a politikát.
• nem saját propaganda médiát kell gründolni, mint a "Nyugati Fény", hanem úgy kell politizálni, hogy azt legalább a megmaradt független média felkapja, érdekesnek találja. Nem sajtótájékoztatókat kell tartani és nem a fideszes ATV-ben kell műsöridőt kérni Rogánéktól.
• országos szervezetet kell építeni, vidéken is meg kell védeni az embereket, ki kell mellettük állni.
• ott, ahol lehet meg kell hackelni a Fidesz rendszerét.
Milyen érdekes: Magyar Péter valami ilyesmit csinált és kétségtelen, hogy siker koronázta, 2010 óta önmagában egy ellenzéki párt sem ért el közel 30 százalékot...
Lehet, hogy sokaknak nem tetszik Magyar Péter stílusa és az, hogy óvatosan fogalmaz a fideszes narratívával szemben: EU politika, bevándorlás, határkerítés, orosz-ukrán háború, stb. Amennyiben nem így tenne, keresztbe nyelné le a fideszes propaganda.
Ezzel szemben mit tesz? Egyrészt valójában a fideszes, jobboldali politikájával szemben hangsúlyosan megszólította az ellenzéki, sőt még a baloldali érzelmű szavazókat is: családi pótlék duplára emelése, korrupció, stb., felszántotta a vidéki kisebb-nagyobb városokat és „szelfiz” a legutolsó érdeklődőig bezárólag, látványosan ott van az emberek között.
Mindeközben a DK árnyékkormányt „épített” – ellenzéki konszenzus nélkül, átrántott más pártoktól néhány sikeres (vagy kevésbé sikeres) ellenzéki politikust más „ellenzéki” pártokból. Az MSZP meghalt a Csabákkal (Tóth Csaba, Horváth Csaba és a nem Csaba: Molnár Zsolt). A Momentum folyamatosan kereste önmagát, miközben hibát-hibára halmozott… Van még valaki? A Párbeszéd sosem volt párt, az LMP és a Mi Hazánk, hogy finoman fogalmazzunk: a Fidesz nélkül nem élne vagy nem lenne szereplő. Talán egyedül a Kutyapárt tekinthető valódi ellenzéki pártnak, ő felettük pedig mindig ott lebeg az a bizonyos üvegplafon valamint a lassú építkezés és a szubkultúra hátránya.
Eltelt 14 év Fidesz-uralom: úgy, hogy az ellenzéki szavazók 2010-et követően valójában mindig 50-50 százalék közeli arányban csalódtak az ellenzéki pártokban.
Orbán Viktor és a Fidesz folyamatosan öregedett (náluk csak az egykori MSZP öregedett rosszabbul) úgy, hogy minden korábbinál látványosabban „urizált”, miközben a nép fiainak, a rafkós magyarnak próbálták eladni magukat. Ezzel szöges ellentétben állt Hatvanpuszta, a Lady MRD, Rose D’or, Rogán és társai extrém luxusa. Ezzel ugyan nem büszkélkednek a fideszes szavazók sem, de azért csípi a csipájukat.
Eddig elintézték annyival:
„Mert Gyurcsány jobb lenne?”
Az van, hogy ezt most nehéz lesz eladni nekik, Magyar Péter ugyanis bármennyire is antipatikus egyesek szemében, egyszerűen ösztönösen érzi a helyzetet és jó politikai érzékkel rezonál erre. Nem tudom, ez mennyire tudatos – egy biztos: hatásos. Valójában mindvégig a fideszes szavazóknak mond erős üzenteket úgy, hogy közben bezsebelte az ellenzéki érzelmű szavazók jelentős részét. Nem ígér forradalmat: „lépésről-lépésre” – ez valós realizmus, ugyanis olyan monolit rendszerek, mint a NER: nem egyik napról a másikra fog összeomlani.
Azonban a belső konfliktusok, törések mára érezhetők a Fideszen belül: elsősorban települési szinten: ahol a lakosság „gazdag”, azaz nem függ a helyi feudális uraktól, ott nagy arányban a Fidesz ellen szavaz. Ezt 2024-ben érezte a fideszes narratíva is: sok helyen „civil” szervezetek vagy „független” képviselők mögé bújtak, Orbán Viktor számára pedig egyenesen „feltalálták” a „titkos kampányt”. Csak a „sajátjainknak beszéljünk”, ne is akarjunk mást meggyőzni. 2024 megmutatta: ez mire elég. Nem túl bíztató a rogáni propaganda számára.
Orbán, a vezér megöregedett, vele öregedett a szavazóbázisa, de még élnek…
Magyar Péter és a Tisza Párt számára sorskérdés lesz az, hogy kit mutat fel maga mellett, kikből fog felállni a csapat. Az már látható, hogy mit szeretne. Ilyen helyzetben mindig félő az, amit a banánköztársaságoktól megszoktunk: egyik hadúrt egy másik hadúr váltja. Ez a veszély most is fennáll.
Ezzel szemben Magyar Péter tudatosan „küzd”: maximum két egymást követő ciklust vihetne végig egy miniszterelnök. Valóban jól hangzik és segítené a demokratikus működést, de van arra példa, hogy az ilyen szabályokat valaki áthágta: az éppen a Putyin-Medvegyev páros volt.
Mit tegyünk?
Várjunk vagy vágjunk bele?
Ismerve a magyar választási rendszert csak az érhet el valódi sikereket az országgyűlési választásokon, aki egy az egyben áll fenn a kihívóval (Fidesz) szemben. Ebben a választási rendszerben nincs más út. A 30 százalék pedig erő és az erő bevonzza a szavazókat. Nem lennék meglepve, ha pár hónapon belül a Tisza Párt megközelítené a 40 százalékot, onnantól kezdve pedig bármi IS lehet, bár még ebbe a felállásba a DK bőven bekavarhat.
…és, hogy utána mi lesz?
Nem tudjuk, az biztos, hogy a „Magyar Péter”-jelenség felrázta az ellenzéki szavazók tömegét az apátiából és talán elbizonytalanította a nem „mag” fideszes szavazókat is. Az ugyanis egyértelmű mára, hogy a Tisza Párt nem csak az ellenzéki, hanem a kormánypárti szavazókból IS rabolt. Azért nem látszik a különbség, mert a fideszes monolit tömbből: 5-9 százalék alig-alig észrevehető, hiszen ott az embertömeg is nagyobb, mint egy kicsi ellenzéki párt szimpatizánsai körében. Üdvözlettel: egy régi olvasójuk"