Új rovatot indítottunk a héten Aranyélet címmel. A hét közepén videós darabok lesznek benne (az elsőt itt nézheti meg), amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói leveleket közlünk. Bármilyen hétköznapi tapasztalat jöhet a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jó is, rossz is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. Vélhetően sok ezren fogják olvasni.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
Íme, az első friss levél!
„Tisztelt Szerkesztőség!
Rendszeresen olvasom az oldalukat és a héten felfigyeltem erre az új rovatra. Nagyon egyetértek vele, már mint azzal, hogy ilyen civil emberek, mint én, elmondhatják a véleményüket. Ha jól értem, bármiről, ami közérdekű vagy érdekes. Rögtön ki is használom a lehetőséget.
Szoktam külföldi, főleg angol nyelvű portálokat is olvasni. Nem régen az egyiken azt olvastam, hogy Amerikában is egyre súlyosabb a szerényebb jövedelműek lakáshelyzete. Ott is kilőttek az albérleti díjak, nem csak itthon, és már nem csupán a metropoliszokban, hanem a közepes városokban is. Főleg a szingliknek elviselhetetlen a költség, de a fiatal pároknak is nehéz kifizetni a havi 2000-3000 dollárt egy kéthálós városi lakásra. Szépen vagyunk, nálunk, ha jól tudom átlagban olyan 150-170 ezer forint körül van a havi albérlet + rezsi, ez eltörpül az amerikai számok mellett.
És akkor jött. Na, nem a Tenkes kapitánya, hanem az isteni szikra. Mármint Amerikában. Miért ne lehetne a forgalomból kivont sokemeletes óceánjáró hajókból apartmanokat kialakítani? Azzal magyarázták ezt az ötletet, hogy a járvány eléggé megtizedelte az úszó városokat üzemeltető ágazatot, és egyébként is: az első generációs ilyen monstrumok kezdenek kiöregedni. Egy helyre összegyűjteni elég nehéz őket, nem úgy, mint a lejárt szavatosságú repülőgépeket, azokat az ismert amerikai sivatagi telephelyen, egyfajta géptemetőben őrzik.
Tovább olvastam és kiderült, hogy a hajóból bérlakást ötlete Floridából származik. Egy bizonyos Ibrahim Desooky egyszer csak észrevette, hogy Floridában rengeteg tengerjárót vontak ki a forgalomból. Az egyik legnagyobb hajós cég, a Carnival Cruise 2020-ban 18 egységet „tett partra” végleg. Vélhetően a járvány miatt visszaesett biznisz és a szigorodott szennyezőanyag-kibocsátási normák miatt. Ezt én innen nem tudom megítélni, de biztos így van, ahogy mondta.
A fiatalember közben megtudta, hogy jó néhánynak egyszerűen lejárt az ideje. Kezébe vette a virtuális ceruzáját és odakanyarított egy nagy hajót a monitorjára. Átnézeti képéből kiderült (én láttam is), hogy a hajó gyomrában négy szinten helyezte el a leendő lakók autóit, raktárakat és szervizt, kisebb üzleteket, a felső 8 szinten pedig különböző méretű lakásokat. Nyilván a kajütök összenyitásával jöttek ki a nagyobb, akár 60-70 négyzetméteres lakrészek, a többség azonban ennél 10-20 négyzetméterrel kisebb lett.
Szóval, ahogy olvasgattam ezt a leírást erről a fiatalemberről és ötletéről, rögtön felmerült: miért ne lehetne nálunk is megtenni ezt, már csak kísérletképpen is. Persze, nem óceánjáróval, hanem olyan méretű szállodahajóval, mint amilyen több is ringatózik a Duna belvárosi szakaszán. Vagy olyan hotelhajóval, amikből szezononként rengeteg érkezik nyugat-európai városokból. Azok közül is lehet olyan, amelyik műszakilag nem a legfrissebb.
Állandóan azt halljuk, hogy nincs elég bérlakás, meg hogy ma már az egyedi ingatlanokra buknak a vevők és a bérlők. Ez pont ilyen lehetne. Elsőként jelentkeznék, de először biztosítanám a hátországomat: a havidíjat betetetném a cafeteriába, mint lakhatási támogatást.
Üdvözlettel:
Szabad Lajos"
