Magyarországon a készpénzhasználat napjainkban sem ment ki a divatból, vannak azonban olyan országok, ahol a készpénzhasználat mára marginális jelentőséggel bír. Svédországban például 9 százalék alá csökkent a készpénz használata.
Az egyes fizetési módszerek aránya nagyban függ attól, hogy az emberek milyen formában kapják a fizetésüket, nyugdíjukat, ahol a készpénz megmaradt, ott annak használata is elterjedtebb. Melyik a jobb? Pro és kontra lehet érveket felsorolni egyik és másik fizetési lehetőség mellett vagy éppen azok ellen. Ebben mi nem is kívántunk állást foglalni, hanem inkább megkérdeztük a járókelőket, mi a véleményük erről a kérdésről. Ez a riport volt a héten legtöbb interakciót kiváltó anyagunk, azaz a legtöbb olvasónk ennek kapcsán fejtette ki véleményét.
Mit szóltak tehát olvasóink a készpénz versus bankkártya használathoz? Íme:
Zsuzsanna meglátása:
Legyen csak meg a döntési lehetőségünk. Mindkettőt lehessen használni.
K. Jánosné:
Is - is. A vásárlás helye és összege határozza meg.
Hasonló véleményt fogalmaz meg Viktória is:
Nem vagy-vagy, hanem is-is. A lényeg a szabadság, hogy hátrány ne érjen senkit, bármelyiket szeretné használni adott helyzetben. Mivel pikk pakk feltörik, letiltják, sokba kerül, hogy hozzájussak a saját pénzemhez, stb. rengeteg hátránya van a kártyának estig lehetne sorolni, ezért a jelenlegi felállásban csak a KP!!!
Igor ezt írta:
Utálom a kp-t, nem is nagyon használom. A kp koszos, büdös, fertőző. (Ugye tudod, hol járt korábban a keze annak, aki előtted tapogatta a bankjegyeidet?) Sosincs nálad elég kp, vagy épp túl sok van a tárcádban, és félsz, hogy elhagyod. (Sokan az egész havi fizetésüket, nyugdíjukat képesek elhagyni, és utána itt sírnak a közösségi médiában...) Ha vásárlás után visszakapsz belőle, nem tudod hova tenni az aprót, ha viszont a zsebedben van, akkor csörög és zavar. Ha csak kp-d van, gyakran nem tudod használni a gyorskasszákat, és állhatsz a hosszú sorban a pénztáros előtt. Egy hátránya van annak, ha nem bankjeggyel fizetsz: könnyebben elköltöd a számlapénzt, mert kevésbé fáj, ha azzal fizetsz. (Erről létezik egy érdekes tanulmány.).
Aranka:
Csak is Kp!
Annamária szerint:
A bankkártya kényelmesebb, de a készpénz jobban megtanít a pénzzel bánni és tudatosabban költekezni. Én mindkettőt használom vegyesen.
Ildikó így látja
Itt nagyon sokan hiányoztak töri órán, amikor a II. világháború utáni hiperinflációt, vagy a Rákosi rendszer megkopasztási technikáit tanulták. Szélsőséges esetben az állam igenis el tudja érni, hogy ne maradjon készpénz az állampolgároknál. Lehet, hogy a bankkártya kiszolgáltatottá tesz, de van olyan helyzet, hogy a készpénz sem garancia semmire, sőt az arany sem, mert a Rákosi rendszerben azt is be kellett szolgáltatni! Jó lenne emlékezni ezekre a dolgokra is!
Ferenc:
Furcsa világot élünk. A készpénzhez szoktunk és megnyugtató fizikailag birtokolni, ugyanakkor kényelmesebb elektronikusan fizetni. Sokan felháborodnak mert a bank szinte mindenért költséget számol fel. Valóban így van, de ez igazából egyfajta kényelmi díj. Kényelmesebb az interneten vásárolni, utalni, csoportos beszedési megbízást adni, mint sárga csekket nyomtatni, azt gyalog, busszal, autóval a postára vagy a szolgáltatóhoz vinni és azzal a készpénzzel befizetni ,amit bankautomatából vettünk ki! Tény, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő leállások. Hol egy bank, hol egy áruház fizetési rendszere bénul meg. A digitális világ minden területen csapdákkal van tele és egyre inkább gyarapítjuk ezek számát. Ezért fontos, hogy a készpénz ne tűnjön el végleg. Tegyük hozzá, egy áramszünet esetén a pénztárgépek is csak ideig óráig tudnak működni. A fizetéseket, nyugdíjakat javarészt, már eleve elektronikus úton kapjuk. Innentől kezdődik a vélt vagy valós kiszolgáltatottság. Aki többet költ bankkártyával, mint készpénzzel, az nem kontrollálja magát rendesen. Egyébként a legjobb, ha minél több készpénzünk van élére állítva, kötegelve, havonta átforgatva.
Mondja el véleményét, írjon olvasói levelet az [email protected] e-mail-címre vagy kommenteljen bátran az Mfor és a Privátbankár Facebook oldalán!
