Folytatódott a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) honlapján indított tanulmánysorozat, mely a jövő héten bejelentésre kerülő reformok esetleges fő területeit veszi sorra. A csütörtökön megjelent írás a rokkantnyugdíjakkal foglalkozik, megállapítja, hogy Magyarország lényegesen többet fordít erre a célra, mint a hasonló fejlettségű országok.
Túl sokat költünk rokkantnyugdíjra
Hazánk jelenleg jóval többet költ a rokkantsággal kapcsolatos ellátásra, mint a hasonló fejlettségi szintű és egészségügyi helyzetben lévő más országok - állapítja meg a minisztérium tanulmánya. A szakemberek szerint a probléma fő oka, hogy Magyarországon rendkívül alacsony a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, a támogatási rendszer csak a kivételezett helyzetben lévő védett szervezetek számára kedvező.
2010 szeptember végén összesen 728 601 fő részesült rokkantellátásban az ONYF adatai szerint - írta az mfor.hu még január végén. Ez a szám azonban érezhető csökkenést mutat, hiszen egy évvel korábban még 759 300-an kaptak rokkantnyugdíjat. A több mint 700 ezer ember között nagyjából fele-fele arányban vannak a korhatárt betöltött rokkantnyugdíjasok és a korhatár alattiak: tavaly decemberben 348 290 olyan rokkant volt, aki még nem töltötte be a korhatárt. Az előbb említett csökkenés egyébként éppen az ő számukban figyelhető meg, hiszen 2009 szeptemberében még 392 770 fő tartozott ebbe a csoportba.
A nyugdíjfolyósító adatai szerint 2010-ben összesen 646,1 milliárd forintot költött el az állam rokkantnyugdíjakra, ebből 296,9 milliárdot tettek ki a korhatár alattiak ellátásai. A majdnem 350 ezer érintett tehát átlagosan havi 70 ezer forintot kapott az államtól.
Ha a számok mögé nézünk, akkor kiderül, hogy a korhatár alatti rokkantnyugdíjakon belül feltűnően nagy összeg ment el a legkevésbé rokkantak ellátására. Az I-II. csoportba tartozók, vagyis a legsúlyosabban rokkantak nyugdíja tavaly 55,7 milliárd forintot tett ki, míg a III. csoport önmagában 237,4 milliárdot. A hatályos jogszabályok alapján a III.csoportba tartoznak azok, akik rokkantak, de nem teljesen munkaképtelenek. Tehát őket lenne a legegyszerűbb visszaterelni a munkaerőpiacra, és ezen a soron lehetne a legjelentősebb összeget megtakarítani. A II. csoport tagjai azok, akik rokkantak, de nem szorulnak más gondozására, míg a legsúlyosabb, I. kategóriában lévők gondozásra szorulnak.
A kormány számításai szerint ha a 700 ezer rokkantnyugdíjast vissza lehetne terelni a munkaerőpiacra és csak fele olyan hatékonyan dolgoznának, mint a 3,7 millió foglalkoztatott, akkor az közel 10 százalékkal növelné a magyar GDP-t.
Évtizedes probléma
Már az 1960-as évek közepétől megfigyelhető a rokkantnyugdíjazás növekedése, amelynek fő magyarázata a romló egészségügyi állapot volt. A tendencia az 1980-as évek végéig javult, melyet a rendszerváltást követően jelentkező állásbizonytalanság tört meg. A ’90-es évek elején a rokkantnyugdíjazásnak szerepe volt a munkaerő-piaci feszültségek enyhítésében is. A rokkantnyugdíjazás feltételeinek szigorítására eddig két komolyabb kísérletet hajtott végre Magyarország. Az első szigorítására 1998. január 1-ével került sor, míg a következő változtatást 2007-ben fogadták el - idézi fel a minisztérium tanulmánya.
Az EU élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 40 százalékos, míg itthon csupán 12-15 százalékos.
Azok a megváltozott munkaképességű munkavállalók, akiknek a foglalkoztatása után a munkáltató támogatásban részesül, jelenleg 60-65 ezren vannak. Azoknak a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak a száma, akiket a munkáltatók a foglalkoztatási kvóta teljesítése érdekében foglalkoztatnak, ismeretlen.
Az álláskeresőként regisztrált megváltozott munkaképességű személyek száma 40-45 ezer fő. A rehabilitációs járadékban jelenleg néhány ezer fő részesül, ám számuk rövid időn belül 15-20 ezerre emelkedhet.
Jelenleg néhány ezren vannak azok, akiknek elhelyezkedésük érdekében együtt kell működniük az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, ám számuk néhány év alatt 50-60 ezer főre emelkedhet. Százezer főre becsülhető azoknak a száma, akik a munkaerőpiacról kiszorultak, aktív korú egészségkárosodott személyek, és megfelelő színvonalú társadalombiztosítási vagy szociális ellátással nem rendelkeznek.
Szlovákiához és Litvániához érdemes hasonlítani
Magyarország az egy főre jutó GDP, az egy főre jutó egészségügyi kiadás, valamint a születéskor várható egészséges élettartam tekintetében hasonló értékeket mutat Szlovákiával és Litvániával. Ezért a rokkantak számának és a rokkantsági ellátások szintjének vizsgálatakor is célszerű ezen országokat figyelembe venni - olvasható a csütörtökön közölt tanulmányban.
A GDP-arányos rokkantsági ellátások vizsgálatakor jól látható, hogy hazánk jóval többet költ e célra, mint a hasonló fejlettségi szintű és egészségügyi helyzetben lévő Szlovákia és Litvánia. A magyar támogatási rendszer összetett és egyben ellentmondásos: esetenként túl sokat ad, fontos támogatások azonban hiányoznak. A rendszer legsúlyosabb ellentmondása az, hogy a munkáltató nem kap érdemi felvilágosítást a megváltozott munkaképességű rehabilitációs értékeléséről, és így nehéz őt elhelyezni a megfelelő munkakörbe.
Támogatási rendszer másik nagy ellentmondása, hogy a rendszer nem különbözteti meg a teljes rehabilitációt a részleges rehabilitációtól. Ráadásul ebből a szempontból a Munkaerőpiaci Alapból nyújtott támogatás és a költségvetési támogatás gyökeresen ellentétes logikát követ. A rehabilitáció eredményességének megvizsgálására sokszor szükség volna, még sincs legtöbbször előírva. Így a költségvetésből nyújtott bértámogatási rendszer túl bőkezű.
Beke Károly
mfor.hu
