A nagy válságok kialakulása a szemünk előtt zajlik, sokszor számos jel mutatja a veszélyt, ám az emberek többsége mégsem vesz észre ezekből semmit. A mostani hitelválság is számos tanulsággal szolgált, melyek a jövőben segíthetnek elkerülni a hasonló összeomlásokat.
Andrew G Haldane, a Bank of England egyik igazgatója a közelmúltban egy banki konferencián több érdekes tényt mutatott be, melyek jelzésértékűek voltak a mostani események kapcsán, és okulásra szolgálnak a jövőt illetően. Mint a bankár az előadásában elmondta, a krízis egyik forrása az információ hiány volt. Mindez annak ellenére történt így, hogy a pénzügyi szektort – mely a mostani válság felelőse – alapvetően a piaci információk mozgatják. A szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy számos olyan adat volt elérhető, amely – így utólag mindenképpen – kapaszkodót jelenthetett volna a helyes döntések meghozatalában.
A pénzügyi szektor nem aranytojást tojó tyúk
A piac olyan régi bölcsességről feledkezett meg a bankok esetében, amely utólag végzetes lett. A fák nem nőnek az égig, így a bankok eredménye is véges, ráadásul a reálgazdaságtól soha sem lehet független. A pénzügyi szektor bevételei ugyanis végeredményben a gazdaság más szereplőinek működéséhez kapcsolódnak. Az elmúlt húsz évben azonban az emberek fittyet hánytak erre a józan paraszti ésszel érthető szabályra. A bankok részvényeinek árfolyama ugyanis irreálisan felülteljesítette a piaci átlagot. Előbb-utóbb várható volt, hogy vagy a piaci értékítélet rendeződik, vagy a banki bevételek (és nyereségek) egy részéről derül ki, hogy "virtuális pénz" volt.
A méret a lényeg
Mint az élet sok területén, a pénzügyi szférában is érvényes a 80-20-as szabály. A válság kialakulásában a nagy bankok tehetők elsősorban felelőssé, a pénzintézetek 20 százalékánál halmozódott fel az úgynevezett toxikus eszközök 80 százaléka. Komoly problémát az jelent, hogy a gazdasági befolyásuk révén a problémás bankok kezét nem lehet elengedni, mert beláthatatlan következményekkel járna a tömeges csődjük. A tanulság ez esetben az állami szabályozás terén vonható le, amelyet mind több ország pénzügyi felügyelete hangoztat is.
A tömítés jó volt
Ahhoz képest, hogy milyen nagyságrendű összegekről van szó a mostani válság során a pénzügyi rendszer jól vizsgázott. A pénzügyi és elszámolási funkciók mindvégig folyamatosan, és jól működtek az elmúlt másfél évben, még a leginkább kritikus napokban is. A jegybankok a helyükön voltak, és a piac főbb szereplői folyamatosan több-kevésbé tiszta képet kaptak a napi problémákról.
Összevetve a korábbi évtizedekkel ez óriási fejlődés, és jelentős részben hozzájárult ahhoz, hogy a válság következményeit számba lehessen venni, és a problémákra orvosságot találjanak a politikai és gazdasági döntéshozók.
A robusztus és megbízható elszámolási infrastruktúra tehát ha a háttérbe húzódva is, de igen fontos szerepet játszott abban, hogy a pénzügyi rendszer még talpon van. Talán ez volt az a terület, mely a válságban jelesre vizsgázott, köszönhetően annak is, hogy az elmúlt években a folyamatos ellenőrzése és fejlesztése a hatóságok és a jegybankok részéről is a megfelelő figyelmet kapott.
Hol szivárgott a rendszer
Sajnos a válság gyorsan szétterjed a pénzügyi szektorban (majd onnan a reálszférára is), amely azt mutatta, hogy a rendszert mégsem sikerült megfelelően "szigetelni", és számos helyen komoly problémák várnak megoldásra. Andrew G Haldane szerint az egyik legfontosabb tanulság az elszámolási rendszer kontrollálása. Azok a szintetikus, származtatott termékek (például a sokat kárhoztatott CDS-ek) az esetek többségében a központi elszámolóházakon kívülre kerültek, a pénzintézetek többnyire az OTC piacon kereskedtek ezekkel, vagy direktben értékesítették az ügyfeleik felé.
Pedig az elszámolóházakat éppen azért hozták annak idején létre, hogy a partnerkockázatokat kezelni tudják, a pénzügyi termékek kereskedelme során erre minél kisebb figyelmet kelljen fordítani. A mostani válság ismét rámutatott, hogy az ilyesféle kockázatok igen nagy súllyal esnek latban egy-egy üzlet nyereséges vagy veszteséges zárásánál. (Hiába ugyanis az elvi nyereség, ha a partner nem fizet.)
Ráadásul a problémák okán kialakult bizalmi válság más, egyébként megfelelő keretekkel rendelkező piacokra is negatívan hatottak, amit jelzett, hogy bár sok banknak nem volt likviditási problémája, eszközeit mégsem helyezte ki a bakközi piacokon, mert senki sem tudhatta, hogy melyik dominó dől be legközelebb.
