A társadalmi ellátórendszerek közül az államiak általában jóval kevesebb bizalmat kaptak a fiataloktól, mint a tágabb értelemben vett magánintézmények. A vizsgált szektorok körében a magánnyugdíjpénztárak kapták a legjobb megítélést, áll a társaság közleményében.
A fiatalok öngondoskodásra való hajlama és képessége szerint három nagy csoport különíthető el. A fiatal munkavállalók csupán 19 százaléka számít komoly öngondoskodónak, mely azt jelenti, hogy ezek a személyek több pénztárnak is a tagjai, kedvező az anyagi helyzetük, és szívesen tartalékolnak hosszú távra.
A válaszadók közel háromötödének meglenne ugyan a hajlandósága az öngondoskodásra, azonban ennek a csoportnak a kedvezőtlen anyagi helyzete nem teszi ezt lehetővé. A harmadik csoportra is kevéssé jellemző a pénztári tagság; ők a jelenlegi magas anyagi fogyasztás miatt beáldozzák a jövőbeli megélhetést. Ez a 21 százalékos csoport képes lenne az öngondoskodásra, de ők nem hajlandóak rá értékválasztásuk miatt.
Mind a magánynyugdíj-, mind az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a belépés motivációját többségében valamilyen „külső benyomás” jelentette, így főleg a munkahely vagy egy barát, ismerős, családtag ajánlása. Pénztárválasztásnál a hozamok csak sokadik szempontként szerepeltek a döntésben.
Tájékozatlanonk a pénzügyi kérdésekben
A kutatás eredményei egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a fiatalok nagyon tájékozatlanok pénzügyi-gazdasági kérdésekben, és éppen ebből kifolyólag nem is mérik fel az egyes pénzügyi szektorok jelentőségét még akkor sem, ha az az ő életüket közvetlenül befolyásolja. Komoly kihívás és egyben feladat lenne a fiatalok gazdasági oktatása, pénzügyi kultúrájuk fejlesztése akár már a középiskolai oktatás keretében – mondta Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója.
Az önkéntes pénztárak ismertsége – szemben a 90 százalék feletti magánnyugdíjpénztárakkal – 70-75 százalékos, és mint kiderült, az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében az ismertség nem azonos az ismerettel - jó néhányan összekeverték egyes pénzügyi csoportok tagjait (értékesítő - szolgáltató), vagy rosszul tudták a terméket és valójában nem önkéntes nyugdíjpénztárba fizettek (magánnyugdíjpénztár, nyugdíjcélú életbiztosítás).
Az egészségpénztárak vizsgálata megdöbbentő eredményt hozott, ugyanis a munkavállalók egynegyede még sosem halott az egészségpénztárakról. Az előtakarékosságnak ezt a formáját a magasabb jövedelműek választják, ugyanakkor a legtájékozottabbak nem ők, hanem a legalacsonyabb jövedelműek. A belépési motiváció – hasonlóan a magánnyugdíjpénztárakhoz – itt is főképp a munkahelyi döntés alapján realizálódik.
A főállású dolgozó fiatalok számára az egészségpénztári tagság akkor vonzó, ha a munkáltató átvállalja a fizetést, vagy amennyiben adókedvezményhez jutnak általa. Vagyis, nem annyira az egészségügyi kiadások finanszírozásának megkönnyítését, hanem elsősorban a járulékmentesen jövedelemhez jutást részesítik előnyben az egészségpénztári tagsággal kapcsolatban.
