2008. június 22. 16:49

Pár hónappal ezelőtt is tuti üzletnek tűnt a külföldi pénznemért – leggyakrabban euróért – történő lakáskiadás (vagy eladás), a jórészt külhonból érkező ügyfelekre szakosodott lakáskiadók azonban most aligha örülnek különösebben a forint jelentős erősödésének. Érdemes-e módosítani a szerződést, vagy inkább kivárásra kell játszani?

Ki fizet euróval?

A hazai lakásbérleti piac meglehetősen változatos képet mutat a szerződések és az elvárt térítés tekintetében, a hazai bérlőkre számító lakástulajdonosok jórészt inkább "biztos pénzben" azaz forintban kérik a bérleti díjat, azonban a fővárosban, és a vidéki egyetemi városokban többen is jobban örülnek – illetve jelen helyzet szerint inkább csak örültek – ha a bérlőről euróban "húzhatták le" a bérleti díjat.


Budapesten két nagy csoportja különböztethető meg az eurós lakáskiadóknak: az egyik tulajdonosi csoport inkább a külföldi diákokra specializálódik, akiket leginkább belvárosi, a pesti oldalon lévő lakásokkal lehet megfogni, jellemzően 100-150.000 forintnyi összegért havonta, míg a másik nagyobb bérlői kör a külföldi vezetők, managerek csapata, akik inkább a prémium kategóriás lakásokat kedvelik (egyik kedvelt célpontjuk a Szabadság tér), illetve szívesen költöznek a budai hegyekbe – ők, vagy az őket foglalkoztató cég akár félmillió forintnyi eurót, vagy még többet is hajlandó kifizetni egy-egy luxusvilláért, de akadnak a piacon havi 2-3 millió forintos bérleti ajánlatok is.

A managerek mellett jó üzletnek számítanak azért a fent említett diákok is - fontos piacot jelentenek Velük kapcsolatban érdekesség, hogy a városnak arra az oldalára szeretnek költözni, ahol a felsőoktatási intézmény található. A piacon leginkább a norvég, svéd, ír, angol, izraeli és német állampolgárságú diákok fordulnak elő a legnagyobb számban, de jelentős számban vannak jelen a déli területekről érkezők is. Mindezek mellett leginkább a VI. kerület keresett körükben. Egyes tulajdonosok olyannyira rákaptak a külföldi diákok "ízére", hogy hazaiak bérlőjelöltekkel gyakorlatilag egyáltalán nem állnak szóba.

Nem mindegy mi van a szerződésben

Amennyiben euróért adnánk ki lakást – és a bevételt például megélhetésre, napi fogyasztásra szánjuk - a szerződés megfogalmazásakor legyünk körültekintőek. Nem mindegy ugyanis, hogy a lakásért havonta adott összegű eurót, vagy havonta adott forint bérleti díjnak megfelelő eurót kérünk. (Egyszerű példa: ha mondjuk valaki 3 hónapja egy képzelt 250 forintos euro árfolyamnál azt írta, hogy a lakásért 1000 eurót kér, akkor ő a forinterősödéssel jelenleg veszített – hiszen 250000 helyett csak 239000-et kap, míg ha a papíron 250000 forintnak megfelelő euro szerepel, akkor mostani fizetéssel 1046 eurót kaphat a lakásért. Természetesen a forint gyengülése esetén éppen fordított a helyzet.). Első olvasásra ez akár bagatell különbségnek is tűnhet, azonban ne feledjük, hogy járt a forint árfolyama 280 környékén is, és aki akkor kötött hosszú távú kiadási szerződést, bizony már komolyabb veszteséget is elkönyvelhetett.

Érdemes lehet egy kicsit kivárni az eladással?

Komolyabb pénzekről van szó akkor, ha euróért adná el valaki a lakását – a külföldi ügyfeleknek kínált lakásokért a Belvárosban akár 1-1,5 millió eurót is elkérhetnek, ahol az árfolyamkülönbség már komolyabban jelentkezik. Ebben az esetben persze már nem jellemző a forint alapú szerződés, majd euróban fizetés, inkább tisztán eurót akarnak kapni a tulajdonosok. Mindenesetre most többeknek, akik komolyabb vevővel tárgyalnak lehet érdekük az időhúzás, különösen akkor, ha a kapott eurót azonnal be is akarják váltani. Sok eladónak, aki ebben a szegmensben mozog, általában teljesen mindegy a vételár pénzneme, ingatlanos körökben elterjed mondás szerint a "bevétel nem kenyérre kell", azaz akár euróban, akár forintban kapják az összeget, tudnak vele tovább gazdálkodni.

Dollárból köszönik, nem kérnek

A dolláralapú fizetés a hazai ingatlanpiacon ma már alig van jelen, főleg nem a kiadó lakások körében, hiszen a dollár értékvesztése miatt ez a valuta egyáltalán nem preferált a kiadók körében, maximum akkor, ha rögzítik az elszámolási árfolyamot a szerződésben – erre persze kevés bérlő lesz hajlandó. Hasonlóan – bár nem a dollárnál jelentkező okok miatt – nem jellemző a svájci frankban történő fizetés sem, noha erre lehet találni időnként példákat.

Mit érdemes tenni?

Amennyiben az euróban kiadott lakásunknál jelentkező árfolyamkülönbséget "le tudjuk nyelni" akkor a pillanatnyi erősödés miatt nem biztos, hogy érdemes bolygatni a bérleti szerződést, mivel fennáll a veszélye, hogy a bérlő rendkívül anyagiasnak talál majd bennünket, és elmegy. Ha minden euróra – illetve az azért kapott forintra – szükség van, akkor – különösen ha régen volt, megpróbálkozhatunk egy szolid emeléssel (néhány 10 euro különösen egy nagyobb lakás esetén elfogadható lehet), de ami talán a legjobb megoldás, eleve érdemes úgy megállapítanunk az árat, hogy hagyjunk tartalékot az árfolyam-ingadozásnak.