<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
5p

Szédítő tempót diktál az amerikai monetáris hatóság, a Fed az elmúlt immár több mint egy évben. Egyrészt a kamatcsökkentés vehemenciája, másrészt az alkalmazott eszközök változatossága folyamatos rivaldafényt biztosít a Fed elnökének és kollégáinak - olvasható a Cocnorde pénteken kiadott elemzésében.

Szédítő tempót diktál az amerikai monetáris hatóság, a Fed az elmúlt immár több mint egy évben. Egyrészt a kamatcsökkentés vehemenciája, másrészt az alkalmazott eszközök változatossága folyamatos rivaldafényt biztosít a Fed elnökének és kollégáinak - olvasható a Cocnorde pénteken kiadott elemzésében.

Mi a Fed feladata?

A központi bankok jellemzően három célt igyekeznek szolgálni: céljuk egyrészt az árak emelkedésének minél alacsonyabb, de pozitív szinten tartása; a banki, pénzügyi közvetítő rendszerek stabilitásának biztosítása; a század eleji világválság után pedig felvették a teendők közé a gazdasági konjunktúraciklusok ingadozásainak csillapítását is.

Mitől fél most a Fed?

A fenti három célkitűzés közül ma mindhárom önmagában is okot ad a jegybanki akcióra. Egyértelmű, hogy a gazdaság recesszióba fordulása a kamatok csökkentéséért kiált, ez ugyanis a hagyományos felfogás szerint a hitelek olcsóbbá válását, több beruházási, fogyasztási terv előrehozatalát, azaz a gazdaságban a termékek, szolgáltatások iránti kereslet élénkítését szolgálja. Ilyen kamatcsökkentésekre a konjunktúraciklus során relatíve sűrűn került sor az elmúlt évtizedekben is (USÁ-ban legutoljára 2001-2003 folyamán). Mi lehet az oka annak, hogy most nem elégszik meg ezzel a hagyományos eszközzel a Fed? Röviden annyi: mindegyik célja veszélyben van, ennek orvoslásához pedig pusztán a kamatcsökkentés nem elégséges.

Forrás: Concorde

Pénzügyi közvetítés zavarai

Az elmúlt évek pénzügyi innovációjának egyik mellékterméke a most látható zavar a pénzügyi közvetítőrendszerben. A bankok nem hajlandóak, és nem képesek hitelt nyújtani sem az ügyfeleknek, sem pedig egymásnak, hiszen a partnerbank fizetőképessége ma megmondhatatlan: az innovatív pénzügyi termékek sajátossága ugyanis, hogy kevéssé transzparens a nyilvántartásuk, hát még az értékelésük. Nem lehet tudni tehát, hogy ki mekkora bajban van, nem biztos, hogy ami hitelt az egyik bank egy másiknak nyújt, azt vissza is kapja. Lefagyott teljesen a bankközi hitelek piaca, egyes bankok forráshiányossá váltak.

Hogy ezt orvosolja, a Fed egyrészt olyan eszközt vetett be, amely célzottan a forráshiányos bankok számára nyújtott likviditást (hogy ne a nem működő piacon kelljen beszerezniük azt), másrészt a fedezetként elfogadható instrumentumok körét szélesítgette folyamatosan, hogy életet leheljen a problémát okozó papírok piacába (TAF, PDCF, TSLF, ABCP MMMF, külföldi jegybankoknak dollárlikviditás nyújtása).

Forrás: Concorde

A pénzügyi közvetítés akadozása miatt a vállalati szektor hitelhez jutása egyre problémásabbá vált. A hitelszűke a beruházási kereslet visszaesését, a gazdasági növekedés további lassulását, következésképpen a banki hitelek minőségének romlását, így a bankrendszer problémáinak súlyosbodását eredményezi. Ezt elkerülendő a Fed direkt vállalati hitelezésbe kezdett, amikor döntött a vállalati kereskedelmi kötvények felvásárlásáról, majd később a jelzálogkötvények felvásárlásáról, hogy a lakáspiac helyzetét segítse.

Deflációs veszély

Harmadikként, az inflációs célja is veszélybe került. Csak nem abba az irányba, ahol hozzá voltunk szokva. Míg az év elején a magas infláció-gazdasági recesszió párostól rettegett a fél világ, mára a túl alacsony áremelkedés lett a nem sokadik számú közellenség. Rossz esetben ebből még az árak általános csökkenése, azaz defláció is kikerekedhet, azt pedig még talán az inflációnál is jobban kívánják elkerülni a központi bankok. A probléma az: mit tud tenni akkor a monetáris politika, ha a kamatok már 0%-on vannak, a hitelezés pedig akadozik? Akkor, ha az alapkamatnak látszólag semmi köze nincs a hitelkamatokhoz?

Infláció


Forrás: Concorde

A deflációs veszélyt növeli a pénzügyi közvetítés akadozása és a gazdasági visszaesés súlyosbodása. A pénzügyi közvetítést segítő intézkedések tehát a defláció elleni harcot is szolgálják. Ezeken túl a Fed-nek el kell hitetnie a gazdasági szereplőkkel, hogy inflációt fog csinálni, és rendelkezésre kell bocsátani a minél nagyobb pénzkínálatot (az értékpapír-vásárlások útján), hogy az árak valóban emelkedhessenek. Mindennél fontosabb lesz egy idő után az, hogy elhiggyék a piacok: a Fed lépései inflációt fognak gerjeszteni.

Mi várható még?

Az előbb említett direkt piaci kereskedelmi kötvényfelvásárlásokon, jelzáloglevél vásárlásokon kívül más értékpapírok, így akár részvények vásárlását is elkezdheti (ezekért az értékpapírokért adott pénz jelenti a pénzkínálat növelését).

Erős hatása lehet egy olyan pénzmennyiség-bővítő akciónak, amikor a Fed olyan kötvényeket vásárol a piacon, amelyeket a költségvetési keresletélénkítés végett bocsáthat ki jövő év folyamán az amerikai kincstár. Ennek az a pozitív hatása is megvan, hogy attól függően, milyen hosszú kötvényeket vásárol a jegybank, a beruházások szempontjából fontosabb hosszabb távú kamatláb is lentebb kerülhet. Sőt! Annak ellenére, hogy egy viszonylag zárt nagy gazdasággal állunk szembe, a dollár gyengítése érdekében tett devizapiaci beavatkozást sem lehet kizárni.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.