Meglehetősen faramuci helyzetben van Kína, a polgárai ugyanis a világ legnagyobb megtakarítói. Míg az Európában a gyakorlatban is példaértékűnek számító németek, akik fegyelmezettek és előre gondolkodóak, a nettó jövedelmük 10 százalékát takarítják meg, addig Kínában ugyanez a mutató 50 százalékos. Ennek hátterében persze számtalan okot találunk, a kulturális beidegződésektől kezdve egészen addig, hogy a távol-keleti országban nincs állami nyugdíjrendszer.
A felhalmozott összegeket persze a kínaiak igyekeznek fialtatni, amelynek az elmúlt időszakban két fontos terepe volt, az ingatlanpiac és a tőzsde. A befektetésre váró és folyamatosan halmozódó összegek azonban immár nem lehetőségként, hanem problémaként jelennek meg a gazdaságban. A kínai piac ugyanis "kicsi” lett, a szabályozás ugyanakkor nem lett liberális, így az emberek továbbra is otthon próbálják a pénzüket elhelyezni.
Az ingatlanpiacra beáramló pénzek már korábban olyan áremelkedést generáltak, amelynek kapcsán egyöntetűen arról beszéltek a szakértők, hogy komoly buborék alakult ki. Ez pedig hasonló következményekkel fenyeget, mint amelyeket a 2008-as hitelválság idején láthattunk. Hiába pörög továbbra is az ingatlanfejlesztés, egyes helyeken a folyamatosan növekvő kínálat miatt már nem ritka, hogy árcsökkenéssel és üresen álló ingatlanokkal is lehet találkozni. Nem véletlen, hogy nagyon sokan fordultak a tőzsde felé, így a 2014 és 2015 júniusa közötti egy évben a legnagyobb tőzsde indexe, a Shanghai Composite Index 150 százalékkal nőtt.
A túlértékeltség azonban itt is egyértelművé vált, és az újabb és újabb befektetésre váró milliárdok elapadásakor a nyár derekán hirtelen óriási visszaesés következett. Miután gazdaságilag és politikailag is komoly kockázatokkal járna egy tőzsdei összeomlás, a kínai állam beavatkozott, és igyekezett az elmúlt időszakban "megtámasztani a piacot”, ez azonban óriási tőkeigénnyel jár. Az utóbbi három hétben ugyanis összehangolt kormányzati intézkedések közel 800 milliárd dollárt pumpáltak a tőzsdékre az összeomlás megakadályozására.
Az eredmények felemásnak tekinthetők: a júniusi közel 5200 pontos csúcsról 3400-ig zuhanó indexet sikerült stabilizálni 4000 körül. A helyzet azonban, ahogy a hétfői zuhanás is mutatja, meglehetősen törékeny, hiszen az intervenció megszakítására heves zuhanással reagált a piac.
Mint a CNN írásából kiderül, a szakértők szerint a befektetési lehetőségek szűkössége mellett az is problémát jelent, hogy az elérhető eszközök transzparenciája is hiányzik. A megtakarítások így alapvetően vagy az ingatlanpiacra vagy a tőzsdére áramlanak, ez pedig folyamatosan azzal a veszéllyel járhat, hogy a reális áraktól elszakadnak a piacok és buborékok alakulnak ki. A megoldás kézenfekvőnek tűnik, ám a gyakorlati megvalósítás korántsem olyan egyszerű: szélesebb befektetési alternatívát kellene kínálni. A kínai kormányzat számára fel van adva a lecke, az elemzők szerint ugyanakkor belátható időn belül lépéskényszerbe kerülnek, hacsak nem akarnak folyamatosan dollár százmilliárdokat fordítani az aktuális problémák kezelésére.
mfor.hu
