Csaba László közgazdász dicsérő szavakkal illette a szerzőt és a könyvét. Kiemelte, hogy Mihályi Péter mindig a reformok elkötelezett támogatója volt, és alaposan végiggondolt koncepciókkal rendelkezik.
Elmondta, hogy a szerző célja egy kisebb állam, amely GDP arányosan 8-10 százalékkal kevesebbet költene, mint ahogy ez jelenleg történik. A közgazdász egyetemi tanár - sok más elemzővel egybehangzóan - könyvében azt állítja, hogy a magyar állam lehetőségeinél háromezer milliárd forinttal többet költ, azaz a GDP arányos központosítást ötvenről negyven százalékra szükséges csökkenteni.
Csaba László ezzel kapcsolatban hiányolta a könyvből a társadalom lélektanelemzését: szerinte Mihályi nem gondolta végig a reformok és a társadalom befogadókészségének kapcsolatát.
Kell-e nekünk Mohács?
Varga Mihály, a Fidesz gazdaságpolitikusa visszaemlékezett arra, hogy Mihályi Péter akkor távozott a Pénzügyminisztériumból, amikor Járay Zsigmond egykori pénzügyminiszter és ő odakerült. Mint mondta, már azóta érlelődik benne néhány gondolat Mihályi Péter nézeteivel kapcsolatban. A most megjelent könyvvel kapcsolatban az első, amit elemzett, a „Hol rontotta el Gyurcsány Ferenc?” problémakör volt. Az ellenzéki politikus ezt a kérdést egyből megválaszolta: szerinte a miniszterelnök ott hibázott, hogy 2006 őszén nem mondott le.
Ez meg is adta az alaphangot kritikájának, amelyben kétségbe vonta azoknak a reformoknak létjogosultságát, amelyeket a szerző támogatott és most is szorgalmaz. Ezeket ugyanis - bármilyen kormányról van is szó - nehéz megvalósítani, "hacsak nem lesz Mohács". „De ki akar Mohácsot?” - tette fel a költői kérdést.
Másrészt úgy véli, a reformok melletti elkötelezettség a baloldalon sem egyértelmű. Varga Mihály emlékeztetett arra, hogy 1998-ban a szocialista ellenzék még élesen támadta a nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó elképzeléseket. A könyvvel kapcsolatban Varga hozzátette, hogy várja a „Miért beteg a magyar gazdaság 2”-t.
Még tovább él a szocializmus
Mihályi Péter válaszában elmondta, hogy az önmagában nem segít, ha csökkentik az adókat. A cégeket nemcsak a magas adók kötik gúzsba, hanem a szabályozás egyéb problémái is.
Másrészt a fő bajnak azt tartja, hogy Magyarországon nem ért véget a szocializmus. Bizonyos értelemben természetesen igen, hiszen például a tulajdon magánkézbe került, de az állami újraelosztás rendszere szinte alig változott. De - mint mondta - a szocializmus két alapintézményét, a nyugdíjrendszert és az egészségügyi rendszert a mai napig nem sikerült megváltoztatni.
Emiatt a szerző tb-reformot sürget, amelynek első lépése a bérek felbruttósítása lenne. Emellett szektorsemleges adózásra, azaz a személyi jövedelemadó, a profitadó és a forrásadó egységesítésére van szükség, amely akár egykulcsos is lehet. Úgy véli: a különadót meg kell szüntetni, ahogy szinte valamennyi adókedvezményt, ugyanakkor az ingatlanadó bevezetése elkerülhetetlen.
Több valódi adófizető kell
Mihályi figyelmeztetett: amennyiben az ország felnőtt és potenciálisan adófizető lakosságának 70-80 százaléka nem válik valódi adófizetővé, akkor nem leszünk versenyképesek, és a demokrácia sem fog működni.
Csaba László a Mohács-hasonlathoz annyit fűzött hozzá, hogy nem 1526 volt az igazi katasztrófa, hanem az, hogy a politikai elit 15 évig nem tudta eldönteni, mit csináljon, majd jött 1541.
A rendezvényen vendégként megjelent Kóka János, az SZDSZ elnöke és Molnár Lajos, volt egészségügyi miniszter is. Utóbbi szót kért, és szenvedélyesen védelmébe vette az egészségügyi reformokat. Mint mondta, szinte minden európai országban van vizitdíj, Franciaországban például sokáig egy euró volt, most emelték másfél euróra.
VMI
Menedzsment Fórum
