Óriási problémák vannak Szerbiában, ahol a politikai helyzet az újvidéki vonatállomáson történt tavalyi katasztrófa óta egyébként is igen feszült. A rendszeres tiltakozások közepette a kormány számára a legrosszabbkor jött, hogy nem sikerült tovább halasztani az amerikai szankciók bevezetését. Ezeket az oroszok elleni intézkedés keretében még az év elején a távozó Biden adminisztráció fogadta el, ám azóta többször haladékot kapott Szerbia – mostanáig.
A korlátozások oka, hogy a szerb olajvállalat orosz többségi tulajdonban van. A szerb NIS, amely az ország egyetlen működő olajfinomítójának is a birtokosa, az orosz Gazprom (és annak leányvállalatainak) többségi tulajdonában van, miközben a szerb állam 30 százalékos tulajdonrésszel bír.
Szerbia a 24. órába lépett ebben a helyzetben, vélik az elemzők, és nagyon gyorsan megoldást kell találnia. Az ország egyetlen finomítója ugyanis azzal a kockázattal szembesül, hogy napokon belül kifogy a nyersolajból, miután az október 9-én hatályba lépett szankciók miatt az egyetlen, horvátországi csővezetéken keresztül nem érkezik olaj. Amennyiben a Gazprom nem adja el a vállalatot olyan új – nem orosz – vevőnek, amelyet nem sújtanak szankciók, akkor rövid időn belül óriási problémák lehetnek az üzemanyagellátásban és szó szerint megállhat az élet a déli szomszédunkban.
A Reuters szerint a korlátozások feloldása érdekében az amerikai hatóságok elvárják, hogy az orosz vállalatokat zárják ki a NIS-ből, ennek fejében újabb három hónap haladékot kaphat Belgrád.
Különbségek a szankciók között
Az utóbbi hetekben a magyar kormány is lobbizott az amerikai szankciók miatt, ám a két intézkedés abban hasonlít csak, hogy az orosz cégeket akarják kiszorítani. A szerbeket direkt módon érinti az amerikai intézkedés, hiszen az orosz többségi tulajdon miatt a vállalattal nem létesíthet más cég tranzakciókat, ezzel ugyanis azt kockáztatná, hogy őt is hasonló büntetés éri majd. Így az egyetlen vezetéken, az Adrián nem kap a NIS finomítója olajat. A szerb vállalat kútjain pedig a vevők nem tudnak Mastercard vagy Visa kártyával fizetni az amerikai intézkedések miatt.
Ezzel szemben Magyarország, illetve a Mol nincs ilyen nehéz helyzetben, hiszen a minket érintő szankció szerint „csak” a két nagy orosz olajvállalattól nem lehet nyersanyagot venni.
A szerbek egyértelműen kényszerhelyzetben vannak, hiszen a tartalékok nagyon megcsappantak, így nincs idejük tovább várni. Két lehetőségük van jelen helyzetben: vagy megállapodnak a Gazprommal vagy államosítják a céget. Utóbbival viszont a jó orosz kapcsolataikat felrúgnák, amitől a belgrádi kormány vonakodik. Ha nem indul újra az olajszállítás és a finomítás, az Vucic elnök és Sinisa Mali pénzügyminiszter szerint is katasztrofális következményekkel járhat Szerbia gazdaságára és hitelminősítési besorolására nézve.
Így a Bloomberg szerint a kivásárlás marad, mint lehetőség, ebből a szempontból viszont nem a szerbek vannak alkupozícióban. Szerbia mindent megtesz a NIS olajfinomító irányításának visszaszerzéséért, jelezte Aleksandar Vucic vasárnap. Ez az anyagilag fájdalmas lépés tűnik ugyanis a kormány számára az egyetlen olyan kompromisszumnak, amivel mentesülhet a NIS az amerikai szankciók alól, miközben az orosz felet sem haragítják teljesen magukra.
Bulgária nem alkudozott
Nem csak Szerbia, de Bulgária is hasonlóan nehéz helyzetbe került. Az ottani kormány ugyanakkor nem kezdett el alkudozni az orosz tulajdonossal. Formálisan ugyan nem államosították a Lukoil tulajdonában lévő burgaszi finomítót, ám állami ellenőrzés alá vonták a társaságot. Így sikerült elérni a napokban, hogy fél éves haladékot kapjanak a szankciók alól.
A szerb kormány számára persze jelen helyzetben az lenne a kényelmesebb megoldás, ha találna olyan ázsiai és európai befektetőket, akik potenciálisan átvehetnék a vállalatot. Ám jelen helyzetben ez nem biztos, hogy megvalósul a szerb elnök szerint. Nem véletlenül mondta azt Vucic, hogy ha nem lesz ilyen vevő, akkor azt javasolja, hogy a szerb állam vásárolja meg az orosz tulajdonrészt. Beszédes volt az a kijelentése, hogy „Készen állunk akár prémiumot is fizetni” a Gazprom leányvállalatai által birtokolt 56 százalékos részesedésért.
Fotó: Depostiphotos
Az országnak csak egy hete van, hogy megoldást találjon az üzemanyag-válság elhárítására a szerb elnök szerint, aki azt is mondta: „Bármennyibe is kerül, valahogy ki fogjuk fizetni”. Az ügynek egyébként közvetlenül is lehet magyar vonatkozása, hiszen a piaci pletykák szerint a Mol fontolgatja a Gazprom 11,3 százalékos NIS-részesedésének átvételét.
Magyarország számára is figyelmeztetés
A magyar helyzet több szempontból is különbözik a szerbiaitól, hiszen a Mol vagy más hazai cégek csak a két szankcionált orosz vállalattól (Lukoil, Rosznyeft) és a többségi tulajdonukban álló társaságoktól nem vásárolhatnak. Orbán Viktor miniszterelnök ugyan a Barátság-kőolajvezeték szankcionálásáról beszélt és szerinte ez alól szerzett mentességet washingtoni látogatása során, de ez vagy tévedés volt a részéről, vagy szándékos félrevezetés. A Barátság ugyanis a szankciók ellenére is használható, ha azon más vállalattól jön az olaj. Ráadásul Magyarország számára elvileg ott van a Horvátország felől jövő Adria-vezeték is – ellentétben az európai finomítók többségével Százhalombattára két vezetéken keresztül is lehet olajat szállítani.
Amire fel kellene készülni, az a jövőbeni korlátozás, hiszen vagy az amerikai, vagy a később életbelépő EU-s intézkedések miatt záros határidőn belül át kell állni más eladóra. Az utóbbi időszak nyilatkozatai alapján ugyanakkor sokszor úgy tűnik, mintha nem lenne a Molnak B-terve.
Az ellátásbiztonság szempontjából az is igen szerencsétlen helyzet, hogy sem kormányzati, sem vállalati szinten nem látszódik a kompromisszumkeresés a horvátokkal. Érthető, hogy az olcsóbb orosz olaj csábító, ugyanakkor az végtelenül kínos lenne, ha később az alternatíva hiánya miatt kamatostól kellene visszafizetni az így nyert pénzt.
