A nyugdíjakkal kapcsolatban egyre többször merül fel az öngondoskodás fontossága. Szakemberek elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy növelni kell a lakosság megtakarítási hajlandóságát, hiszen a kötelező rendszerből származó nyugdíj - Írországhoz, Nagy-Britanniához vagy Hollandiához hasonlóan - nálunk is lényegesen alacsonyabb lehet a közeljövőben.
De mit is értünk öngondoskodás alatt? A nyugdíj esetében olyan megtakarításokra kell gondolnunk, amelyeket a kötelező társadalombiztosítási járulékon és a magánnyugdíjpénztári tagdíjon felül teljesítünk, jelenlegi fogyasztásunk rovására – mondta Párniczky Tibor, a Hewitt Humán Tanácsadó Kft. nyugdíj és juttatás finanszírozás üzletágvezetője, lapunk szakértője.
Hozzátette: az önkéntes nyugdíjpénztár ennek a leginkább elterjedt formája már 1993 óta. Egy újabb keletű lehetőség a nyugdíj-előtakarékossági számla, amely tulajdonképpen egy speciális, nyugdíj-előtakarékossági befektetési számla. Ilyen számlát már több banknál, illetve befektetési szolgáltatónál is lehet nyitni.
A legújabb lehetőség a foglalkoztatói nyugdíjalap. Ilyet bank, biztosító, befektetési társaság vagy a foglalkoztató alapíthat zrt. formában, a biztosítókhoz hasonló szabályokkal. Ilyen hazánkban egyelőre még nem jött létre.
Miért éri meg takarékoskodni?
Miért éri meg a kérdéssel foglalkozni, legyen bármekkora is a fizetésünk? Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nyugdíj alaphelyzetben alacsonyabb a keresetnél. Ez nem azért van, mert rossz a rendszer, hiszen sehol nem ígérik a munkajövedelem teljes pótlását a nyugdíjakat illetően. Az időskori juttatás megállapítása eleve úgy történik, hogy a nyugdíj alapját képező átlagjövedelem egy részét kapjuk tb-nyugdíjként.
A magánnyugdíj-pénztári nyugdíj megállapítása másképp történik, de mivel ott a befizetés alacsony, ezért a legtöbb ember számára azzal együtt is csupán a megszokott kereset 40-80 százaléka lesz a nyugdíj. A mérték a kereset ingadozásától, a szolgálati idő hosszától és a nyugdíjbavonulás korának megválasztásától is függ.
Ezen a helyzeten lehet javítani azzal, ha kiegészítjük a kötelező nyugdíjat - mondjuk önkéntes előtakarékossággal. Mivel ezek a rendszerek a befektetésre vannak felépítve, a kamatos kamat szabálya szerint a korábban befizetett forintok többet érnek.
Ha van miből, rakjunk félre!
Persze nehéz elvárni, hogy a fiatalok már az első munkahelyüktől kezdve a nyugdíjra gondoljanak. El kell fogadni, hogy ebben a korban a lakás vagy a tartós és kevésbé tartós fogyasztási cikkek jobban érdeklik őket. De előre látható, hogy - az alacsony legális jövedelem vagy a munkanélküli időszakok miatt - a nyugdíj alapja is alacsony lesz. Ekkor azonban már késő lehet, tehát akkor kell félretenni, mielőtt ez bekövetkezik, persze ha van miből. Ma már az is szempont lehet, hogy az idős korban jelentkező egészségügyi ellátások, életminőség-javítás többletkiadásaira is gondolni kell.
Más helyzetben van az, aki nagyon sokat keres, mondjuk legalább négyszer többet, mint az átlag. Ők persze nem kezdő beosztottak, inkább idősebb vezetők. Nekik arra kell figyelni, hogy a munkáltatói járulék alapja az átlagbér 3,5-szerese, és ez egyben a legmagasabb nyugdíj megállapításának is az alapja. Tehát a magas keresetűek fizetésének egy része is elvész.
Sokan, akik minimálbérre vannak belejelentve, hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy nyugdíjukat csak a legális összeg után kapják. Ha valaki negyven év – tehát elég hosszú - szolgálati időt teljesít, akkor az új tb-rendszerben viszonylag magas, 48,8 százalékos helyettesítési rátával kell számolni, ehhez adódik a magánnyugdíj-pénztári járadék, ami további 33 százalék lehet. De ne felejtsük, hogy mindezt a minimálbér után kell számolni, így összességében 57 ezer forint jön ki.
A magánnyugdíj-pénztári járadék ráadásul ennél valószínűleg alacsonyabb lesz. Ma csak annyit tudunk, hogy a várható élettartam hosszabb lesz a ma előreláthatónál, tehát a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat hosszabb időre kell "beosztani".
Mennyit fizessünk be?
A szükséges befizetések meghatározása sok bizonytalanságot tartalmaz, ezért inkább többet kell félretenni, ha van választási lehetőség. Először azt kell meghatározni, mekkora nyugdíjat szeretnénk. Ezt a jelenlegi fizetésünkhöz képest mai értéken, forintban vagy százalékos arányban meg lehet mondani.
A következő lépésben próbáljuk megbecsülni a kötelező rendszerekből várható nyugdíjat. A kettő különbségét kell öngondoskodásból származó előtakarékossággal előteremteni. Ezek után lehet a szükséges befizetés mértékét meghatározni.
A számítások sok paramétertől függnek, és mint hosszú távra szóló előrejelzések, sok bizonytalanságot tartalmaznak. Ezért érdemes néhány évente, több információ birtokában megismételni ezeket.
A lakosság nyugdíjakkal kapcsolatos megtakarítási hajlandósága növelésében fontos szerepe lehet a munkahelyeknek. Angliában például olyan szabályozást vezettek be, hogy a munkáltatónak fel kell ajánlani valamilyen kiegészítő nyugdíjmegoldást a munkavállalónak: lehetősége van például automatikus pénztári beléptetésre. Ilyenkor csak akkor nem lesz önkéntesen pénztártag, ha erről kifejezetten lemond.
Az oktatás és a tájékoztatás szintén fontos tényezők az időskori szegénység megelőzésében, de ez nem elsősorban a kisnyugdíjasok számára egyébként fontos, nyugdíjemelésről szóló cikkeket jelenti – véli Párniczky Tibor.
Hozzáfűzte: szándékosan nem az első helyen említette a nyugdíjmegtakarítások adókedvezményét. Az ugyan fontos, de ennél jelentősebb, hogy ne merüljön fel időről-időre annak megváltoztatása - hangsúlyozta.
(Nyugdíjjal kapcsolatos kérdéseivel forduljon Párniczky Tibor szakértőnkhöz!)
Kovács Zita
