Legyen akár használt, akár új építésű az ingatlan, ha egynél több lakás van benne, a társasházi ügyekkel kapcsolatban előbb-utóbb szinte minden esetben felmerülhet valamilyen konfliktus. Általában ezek kirobbantó oka, hogy sokallják a közös költségeket, nem tetszik valamilyen felújítás vagy bővítés, de előfordulhat az is, hogy a közös képviselő, vagy a képviseletet ellátó cég még az alapvető jogszabályokkal sincs tisztában, így a tulajdonosoknak kell lépni, ami sokszor nagyon idő és pénzigényes folyamat.
Új építés – szemben a beruházóval
Frissen épült házak esetén előfordul az az eset, hogy a beköltözés után különféle okok miatt akár évekig nem sikerül megalakítani a társasházat – ennek sokféle oka lehet, ilyen például a megfelelő iratok, vagy egyáltalán a szándék hiánya. Lakásunkban éldegélni persze társasház nélkül is lehet, de érdemes forszírozni a dolgot, mivel ennek hiánya megnehezítheti a lakás eladását.
Fontos tudni, hogy főleg az elején nem árt, ha saját magunk is elolvassuk a vonatkozó jogszabályokat, például igen alaposan tanulmányozzuk a társasházi törvényt, amit tapasztalatok alapján egyes társasházkezelő cégek meglehetősen lazán értelmeznek – ami számunkra kedvezőtlen döntések esetén szerencse lehet, hiszen akár az egész közgyűlést és annak határozatait bírósági úton meg lehet támadni.
Különösen fontos a jogszabály ismerete abban az esetben, amikor még a beruházó van többségben, azaz a közgyűlésen leginkább az történik, amit az ő képviselője megszavaz – és ez az elmúlt évekre visszatekintve nem mindig volt ínyére a már meglévő lakóközösségeknek, akik jó pár esetben csak formai hibák segítségével tudták megsemmisíttetni a számukra kedvezőtlen határozatokat. Érdemes legalább ezen a fronton jóban lenni lakótársainkkal, mivel amint megvan a többség, minden korábbi döntést meg lehet változtatni – például a beruházó által megszavazott horribilis árú takarítást, liftkarbantartást.
Tudnunk kell, hogy ha valamit el akarunk érni, érdemes véleményvezérként fellépni, sok lakó ugyanis egyáltalán nincs tisztában semmivel, ami a társasházakkal kapcsolatos, mindenre bólogatnak a közgyűlésen, csak ne kelljen sokat fizetni. Körültekintően kell közös képviselőt választani, az ezzel foglalkozó cégek között vannak jók, rosszak, de azt csak kevéstől lehet elvárni, hogy sajátjának érezze a házat.
Régi épületek – egy kötekedő mindig van
A régebben épült házak esetében valószínűleg már összeszokottabb a lakóközösség, szerencsés esetben egy munkáját jól végző közös képviselővel az élen, bár van jó pár társasház, ahol a közös képviselőt havonta váltják le, vagy adják éppen egy cégnek a megbízást. Ez hosszú távon a ház teljes működésképtelenségét eredményezi, a felújítások, karbantartások elmaradásával a lakások értéke és eladhatósága is csökken.
Klasszikus példája a társasházi kötekedésnek a tetőtér-felújítás: szinte biztosan van olyan lakótárs, akinek valamiért nem tetszik, hogy a házat felújítják a tetőtérért cserébe, és megvétózza a dolgot – szerencsére a társasházi törvény egyre inkább abba az irányba módosul, hogy egyre kevesebb esetben kelljen teljesen egyhangú döntés. Érdekes módon a legtöbb kötekedőt némi anyagiakkal ilyenkor általában jobb belátásra lehet téríteni.
Sajnos több helyen szinte semmiféle pénzügyi tartaléka nincs a társasházaknak, ami adódhat krónikus nemfizetésből, vagy a források ésszerűtlen felhasználásából – nem érdemes ilyen helyzetbe lavírozni a házat, mert akár egy kitört bejárati ajtóüveg javíttatása is problémákat okozhat. Előbb-utóbb minden háznak szüksége van arra, hogy részben vagy egészében renoválják – tulajdonosként is figyeljük a felújítási alap állását időnként, akár a számvizsgáló bizottság tagjaként, ami egészen közeli rálátást enged a ház pénzügyeire.
Közös költség, a régi mumus
A közös költség egy olyan jellegű díj, melyet jó néhányan hajlamosak a kifizetési lista végére tenni, vagy teljesítését elhalasztani, sőt attól teljes mértékben eltekinteni. (Egyes lakótelepeken erről már a lépcsőházban behatóan informálódhatunk...) Nem jó taktika, mert előbb-utóbb úgyis ki kell fizetni, ráadásul kamatokkal növelten. Egyes "agilis" közös képviselők ilyenkor közüzemi szolgáltatások kikapcsolásával próbálkoznak, ami van akinél beválik, más nehezebben tűri – láttunk már alaposan helybenhagyott közös képviselőt egy ilyen művelet után. Mindenesetre nem árt tudni, hogy végső esetben végrehajtást is kérhetnek ellenünk.
Éppen azért, hogy a nagy közös-költség tartozásokat elkerüljük, érdemes azt ésszerűen meghatározni a közgyűlésen, felmérve a lakók teherbíró képességét. Szép és jó dolog a biztonsági őr, a kamerarendszer, és egyéb kényelmi extrák – de csak akkor vágjunk bele, ha vélhetően lesz rá a háznak pénze, és mindenki tudja vállalni ennek finanszírozását. Amennyiben számunkra jelentene túl nagy terhet a közös költség növelése, mondjuk meg a közös képviselőnek, vagy a közgyűlésen, hogy sajnos nem tudjuk vállalni – szinte biztos, hogy lesznek követőink, általában ebből a fajta díjból senki sem szeret túl sokat fizetni.
Minden lében két kanál
Számos jó közös képviselő létezik, azonban óvakodjunk azoktól, akiket láthatóan csak a "képviselet" után felvehető díj érdekel, illetve tanácsos elkerülni a mindenbe beleszóló, minden lében két kanál közös képviselőket is. Volt olyan, aki buzgóságában odáig ment, hogy csendrendeletet fogadtatott el a társasházban, ami persze hatalmas konfliktusok forrása lett, de ritkán szokták kedvelni a mindenkiről mindent tudó, és azt mindenkinek elkotyogó közös képviselőket. Ha netán saját magunk vállalnánk a pozíciót, alaposan nézzünk utána a szükséges követelményeknek, és keressünk szövetségeseket a házon belül, különben egy kicsit nehezebb lesz.
