Múlt szombaton tőzsde tréninget tartottunk, és vissza-visszatérő probléma az, hogy a tőzsdei kereskedők, befektetők családja, ismerősei (sőt, néha maga a kereskedő is) úgy gondolják, hogy a tőzsdén keresett pénz "nem rendes munkából" van. Más szóval, a tőzsdei kereskedő ingyenélő. Természetesen ez aztán nehézséget okoz abban, hogy a kereskedő felszabadultan csináljon pénzt a tőzsdén.
Joggal merül fel tehát az a kérdés, hogy mire jó a tőzsde? Miért van tőzsde egyáltalán? Azt mindenki érti, hogy miért vannak kórházak, rendőrség, vagy vállalatok (bár ez utóbbi megértésével néha már van némi gond.) De mi a tőzsde társadalmi szerepe?
A közgazdaságtan sokféle szerepet társít a tőzsdéhez, én most egyre szeretnék koncentrálni: az erőforrás-allokációra. Mit is jelent ez? Egy ország többféleképpen eldöntheti, hogy mit épít a következő évben, mire költi az emberek által megtermelt javakat, melyeket pénzben mérünk. Lehet például az ország élén egy diktátor, az emberek nagyon kevés magánvagyona mellett: ilyenkor a diktátor (illetve a bürokráciája) mondja meg, hogy hány cipőgyár épül jövőre. Lehet az országban szocializmus, szintén kevés magánvagyonnal, ilyenkor az aktuális ötéves terv szerinti darab cipőgyár jön majd létre.
Vagy lehet kapitalizmus, ahol az emberek jövedelmének egy részét adóban elvonják (az elvont részréről az állam dönt, jó esetben demokratikusan), a maradék, megtakarított részt pedig az egyes ember befekteti. De vajon mibe? Éppenséggel, ha úgy gondolja, akkor például cipőgyár részvényekbe! Viszont ezt nyilván akkor teszi, ha úgy gondolja, hogy a cipőgyár részvény árfolyama emelkedni fog a következő időszakban, azaz a cipőkre lesz kereslet. Tehát olyan cégbe, beruházásba fektet, amiről meggyőződött, hogy valós igényeket fog kielégíteni - és meggyőződése olyan erős, hogy a saját pénzét is hajlandó kockáztatni.
Tehát amíg egy diktátor vagy egy szocialista pártfőtitkár a saját bölcsességére támaszkodik, amikor arról dönt, hogy mire költse a másik ember pénzét, addig a befektető saját maga vállal anyagi kockázatot, haszon reményében - ebből következően vélhetően jóval gondosabban fog eljárni annak megítélésekor, hogy van-e értelme még cipőgyárat építeni. Éppen ezért annak az esélye, hogy egy kapitalista társadalomban pont annyi cipőgyár épül, amennyire valójában szükség is van, jóval nagyobb. (Kivéve a tőzsdebuborékok esetét - de azok még mindig kisebb kárt okoznak, mint például a szocializmus.)
A kapitalista rendszer óriási előnye
A diktatúrák előbb-utóbb megbuknak. Általában nem a személyes utálat miatt, önmagukban a zsarnokokat az emberek sokáig elviselik. Hanem a diktátor elhiszi magáról, hogy mindent tud, (vagy pedig már annyira unja a dolgot, hogy nem figyel oda) és túl sok cipőgyárat, és túl kevés kenyérgyárat épít. Azaz, mivel közvetlenül nem érdekelt abban, hogy helyes döntést hozzon, egyre rosszabb és rosszabb döntéseket hoz, a presztizsberuházások szaporodnak, a valós igények kielégítése háttérbe kerül. (Ezt általában tovább rontja a korrupció, ami mindig felüti a fejét, ha valaki vagy valakik más emberek által megtermelt javakról igyekeznek döntést hozni.) Ha viszont kevesebb kenyérgyár van, mint amennyi kell, az emberek éhesek lesznek. Az éhes emberrel pedig nehéz vitatkozni.
A kapitalista rendszer emiatt óriási előnyben van: sokezer befektető gondolkozik folyamatosan, hogy vajon mibe is érdemes a pénzüket befektetni. Így egy ilyen társadalomban az emberek igényeinek kielégítése sokkal magasabb szinten történik meg, a gazdasági termelés sokkal magasabb, az emberek elégedettebbek. Ezért bukott meg a Szovjetúnió, és nyerte meg a hidegháborút a nyugati, kapitalista rendszer. Ezért tud az Amerikai Egyesült Államok a világ vezető hatalma lenni, pedig az emberiség csupán egyhuszada él határai között.
A befektetések kiválasztásának egyik fontos tere pedig a tőzsde. (A saját cég alapítása is hasonló dolog, de az nyilván jóval kevesebb ember számára elérhető alternatíva, illetve a hitelfinanszírozás is fontos tényező: ha bankban tartjuk a pénzünket, a bank pedig hitel ad cégeknek, akkor - ugyan közvetve, de - szintén gazdasági tevékenységet finanszírozunk. Persze a bank esetében ismét probléma, hogy más pénzével gazdálkodik, nem a sajátjával.) Amikor a Tesla Motors céget tavaly nyáron bevezették a tőzsdére, minden bizonnyal csak azok a befektetők jegyeztek belőle, akik szerint az elektromos autó megérett arra, hogy valós alternatívát kínáljon, és lesz rá kereslet.
Úgyhogy ha valaki a tőzsdén befektet vagy kereskedik, nagyon fontos és hasznos dolgot csinál: segít a gazdaságnak eldönteni, hogy milyen cégekbe érdemes beruházni. Ha jól dönt, haszon a jutalma, ha rosszul, veszteség a büntetése. Tehát az ingyenélőséggel pontosan ellentétben, a tőzsdei befektető a közjó ügyét mozdítja elő, saját tőkéjének kockáztatása árán! Jól csak akkor jár, ha a részvény árfolyama felmegy, vagyis az adott cég tényleg sikeres, azaz sokan vásárolnak a termékeiből, tehát sok-sok elégedett ügyfele van.
Hát így tessék holnap vásárolni!
