Hamarosan véget érhet az olcsó olaj időszaka, mivel az olcsón feltöltött készletek fogyóban vannak, ha viszont újra fel kell őket tölteni, akkor az felfelé hajthatja az árfolyamot - vélekedik az Erste Bank elemzője. Az állami tulajdonban lévő olajipari cégcsoportoktól való erőteljesebb függés és a magánkézben lévő csoportok immár lecsökkent súlya a kitermelés és tárolás terén hosszú távon szintén a magasabb olajárak irányába mutatnak - tette hozzá Ronald Stöferle.
„Sokat elárul a helyzetről, hogy az elmúlt tíz év során a nemzetközi olajvállalatok kitermelési kapacitása meredeken emelkedő árak mellett is folyamatosan csökkent.” – mondta egy szakmai konferencián Ronald Stöferle, az Erste Bank elemzője.
Az elmúlt évi rekord olajár pozitív hozadékaként jelent meg már nem csak a szakmai berkekben, hanem a közbeszédben is az ellátás biztonsága, és a megújuló energiaforrásokra való áttérés szükségessége. A legfontosabb érvek így már a nagyközönség számára is világosak lehetnek: a pozitív környezeti hatások mellett az alternatív energiákra való átállás az olajtermelő országok vagy térségek pacifikálását is elősegítheti, hiszen csökkenhetnek a fosszilis nyersanyagok birtoklásával kapcsolatos háborús kockázatok. Az olajárak csökkenésével azonban a témával kapcsolatos társadalmi vita is a háttérbe szorult - olvasható az osztrák bank elemzésében.
Az Erste Csoport elemzői szerint minél tovább marad az olajár a 40 dollár környéki régióban – vagy az alatt – annál gyorsabban esik majd vissza a jövőben a kínálat mennyisége, hiszen a vállalatok éppen az alacsony ár miatt elhalasztják vagy le is állítják a beruházási és kutatási programokat. A beruházások pillanatnyilag még a 20 százalékát sem érik el annak a volumennek, amelynek révén 2030-ra a jelenlegi 86 millió hordós kitermelési mennyiséget 125 millióra lehetne növelni.
Az Erste elemzői azzal számolnak, hogy idén és jövőre az olaj iránti kereslet egy százalék körüli mértékben esik vissza. A OPEC-tagállamokon kívülről származó kínálat mennyisége közel 0,6 százalékkal zsugorodik az oroszországi, a mexikói és az északi-tengeri kitermelés visszaesése miatt, az OPEC pedig legalább napi 2-3 millió hordóval csökkenti majd a kitermelést a várakozások szerint.
A kitermelt kőolaj mennyisége összesen 5,2 millió hordóval lesz kevesebb, ami megfelel a kereslet 6 százalékának. 2001-ben a kitermelést négy lépcsőben 5 millió hordóval csökkentették (az OPEC-kitermelés 19 százalékával), amelynek eredményeként hat éven át tartó árnövekedés jelentkezett.
A mostani vágás az OPEC termelésének 14,5 százalékára rúg, ám a gazdasági lassulás sokkal drasztikusabb, mint 2001-ben.
A pénzügyi válság lanyhulásával a magas infláció miatt a tőke reáleszközökbe menekülhet majd.
A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök mennyiségének növekedése és az olajárak között szoros a kapcsolat, ami szintén magasabb olajárat vetít előre. Ezzel együtt az olajár már nem a kereslet-kínálat törvényének megfelelően, hanem sokkal inkább a kisszámú olajtermelő országban létrejövő oligopólium által diktált törvények mentén alakulnak. Hosszú távon indokolt magasabb olajárral számolni, mivel drágul a kitermelés, a szükséges óriási beruházási volumeneknek csak kis részét fektetik be, ráadásul számos olajmező és olajtermelő nemzet már elérte, sőt túl is lépte a kitermelési maximumát. Ezért 3-5 éves időtávon belül könnyen elképzelhető akár hordónkénti 200 dollár környéki olajár is.
A piaci viselkedést jelenleg is eltorzító hatások mélysége és időtartama sem ismert, így a kínálati oldal nehezen megbecsülhető. Az Erste Csoport elemzői lassú emelkedésre számítanak, ám a jelenlegi árszínvonal mellett a lehetőségek és kockázatok aránya igen vonzónak mondható. Amint a világgazdasági kilátások észrevehető mértékben javulnak, erőteljes fellendülés indul meg az olajpiacon is. „Éppen ezért hordónként 55 dolláros átlagos olajárat várok 2009-re, ám amint beindul a fenntartható gazdasági növekedés, az ár könnyen 70 dollár fölé is kúszhat” – jósolja Ronald Stöferle.
