A rövid távú hírek már megtették hatásukat, hiszen a Standard & Poor's hitelminősítő múlt pénteki döntése, mely szerint negatívról stabilra módosították Magyarország kilátásait, látványos forinterősödést hozott. Ugyanakkor a héten napvilágot látott japán leminősítés és a lett helyzet újabb negatív hírei visszagyengítették a magyar devizát. De mire számíthatunk hosszabb távon? - teszik fel a kérdést pénteken kiadott elemzésükben az Equilor szakemberei.
Monetáris helyzet – Láthatunk-e rekord alacsony kamatszintet?
A jegybank legutóbbi - várakozásoknak megfelelő - kamatcsökkentésével már 7,5 százalékon található a hazai alapkamat, amely a válság kirobbanása előtti értéknél is alacsonyabb. Ugyanakkor a nemzetközi tendenciákat figyelve még mindig kiemelkedően magasnak tűnik ez a szint is. Ha csupán az euró övezethez viszonyítjuk, ahova egyelőre pontos dátum nélkül, de kinyilvánítottan tart az ország, megfigyelhető, hogy amíg 2007-2008 között folyamatosan 3,5-4 százalék között volt a kamatkülönbözet, addig ez még most is (az idei 4 kamatcsökkentés után) 6,5 százalék. Ráadásul a térség országai közül egyedül Romániában magasabb az alapkamat, így sok tényező jelzi, hogy további kamatcsökkentések várhatóak.
Természetesen a jegybank nem elsősorban ezeket az okokat figyeli, hanem mindenekelőtt az inflációs rátát. Az augusztusi érték azonban ebből a mutatóból is jobban alakult az előzetes várakozásoknál. Az előrejelzéseket alaposan meglepve csupán 5 százalékos volt az áremelkedés éves összehasonlításban. Az így kialakuló 2009 végére várt 4,3 százalékos infláció arra enged következtetni, hogy az év hátralévő részében újabb kamatcsökkentések következhetnek, összességében akár 100-150 bázispontnyi. Mindez azonban egyre inkább kezd beárazódni a forint árfolyamába is. Vagyis az utolsó negyedévben már nem valószínű, hogy jelentős forint erősítő hatással tud jelentkezni a várt kamatcsökkentések sorozata, sőt, alapvetően elérkezhet az a szint, amikor a befektetők már keveslik az elérhető extra profitot, és elkezdik tőkéjüket átcsoportosítani, vagyis fokozatosan kivonni az országból. Ezek azonban egyelőre inkább a forró (vagyis rövidtávú spekulációs) tőkék lehetnek.
Hosszabb távon az általános nemzetközi befektetői hangulat javulásával, és az infláció várható további csökkenésével újra tér nyílhat a kamatcsökkentések irányába, amire a 2010-es év második felében jó esélyt látunk. A jövő év végére az optimistább várakozások szerint akár 3 százalék alá is csökkenhet az inflációs ráta. Ebben az esetben akár elérhető közelségbe, vagy akár áttörésre is kerülhet a rendszerváltás óta eddigi legalacsonyabb, 6 százalékos alapkamat szint, amit eddig csak rövid ideig, 2005. szeptemberétől 2006 júniusáig „élvezhettünk”. Ezt segítheti az a környezet is, ami az esetleges euró csatlakozásunkat hozza majd egyre közelebb. (lásd következő bekezdés)
Költségvetési hiány - Közép-Kelet Európa Achilles sarka
A költségvetési hiány tekintetében úgy tűnik, hogy Magyarország az egyik nyertese lehet a válság kirobbanását követő időszaknak. 2009 elején a befektetők Izland után közvetlenül Magyarországot találták a legkockázatosabb területnek, és utólag elismerten valóban nem álltunk messze az államcsőd veszélyétől. Mindez arra sarkallta a döntéshozókat, hogy válságkormánnyal, válságkezelő intézkedések sorát hozzák, és a költségvetési hiányt megpróbálják kordában tartani.
Magyarországot ebbe az irányba kényszerítette az IMF hitel is, amelyhez bizonyos garanciákat kellett vállalnia az országnak. Ezek eredményeként a kiadások csökkentésével nemcsak azt érhetjük el, hogy a jelenlegi stabilizáció folytatódik, hanem az elkövetkezendő néhány évben a térség legjobb költségvetési számait is produkálhatjuk. A sokáig példaképként említett csehek és lengyelek egyértelműen lemaradhatnak ezen a területen. Habár a cseh kormány előterjesztett egy megszorító csomagot, amellyel a következő év GDP arányos hiányát 5,2 százalékra szorítanák le a most kalkulált 7,5 százalékról, de ezzel is lényegesen a Magyarországon kalkulált 4 százalékos érték felett maradnának.
A helyzet Lengyelországban a legsúlyosabb ebben a tekintetben, itt ugyanis a legoptimistább előrejelzések szerint is 2011-ben csökkenhet először az államháztartás hiánya. A várakozások szerint az idei hiány duplája várható a jövő évben. Érdemes még megemlíteni a már az eurózónába bejutott, de mégis gyakran összehasonlítási alapként emlegetett Szlovákia esetét, amely az idei év 6,2 százalékos hiányát várhatóan csak 5,5 százalékra tudja majd lefaragni jövőre.
Mindez részben azt jelenti, hogy a korábbi sereghajtó pozíciónkból könnyen az élre léphetünk az euró előszobájára várakozók sorában, és amennyiben valóban terítékre kerül az eurózóna újabb bővítése, akkor már jobb pozícióból várhatjuk az ERM2-höz való csatlakozást.
Gazdasági növekedés – a leggyengébb láncszem
Magyarország gazdasági növekedése szempontjából egyelőre nehéz pozitívumokat felsorakoztatni, legalábbis ami a forint árfolyamára pozitívan hathatna. Úgy tűnik, hogy a többször módosított idei cél, a 6,5 százalékos GDP-visszaesés tartható, sőt optimisták szerint akár 6 százalékra is mérséklődhet. Ezzel annyira nem is emelkedünk ki a térségből, hiszen a cseh (-2,3 százalék) és a lengyel (+1 százalék) gazdasághoz képest ugyan jelentős az elmaradásunk, de a szlovák (-6,2 százalék) és a szlovén (-7,3 százalék) gazdaság zsugorodását nem haladjuk meg, nem is beszélve a Balti államokról, ahol kiugróan magas, két számjegyű értékeket is láthatunk.
Ugyanakkor nagy valószínűséggel a jövő évben ismét hátrébb csúszunk majd e téren, hiszen a 2010-es esztendőre már szinte minden régiós versenytárs növekedéssel kalkulál, míg nálunk a kormány hivatalos álláspontja szerint is 0,9 százalékos visszaesés várható.
Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy ez az a makrogazdasági mutató, amely a leggyorsabban változhat az előrejelzésekhez képest a nemzetközi konjunktúra, vagy dekonjunktúra fényében. Elég csak arra gondolni, hogy a felsorolt országok mindegyike egészen minimális csökkenéssel, sőt némelyik még növekedéssel kalkulálta az idei évet januárban.
Árfolyamhatások – Visszatérhetnek-e a 2008-as szintek?
Habár az idei év utolsó negyedévében, mint azt már korábban említettük nem lenne meglepetés a forint kismértékű gyengülése, amely egybe esne az általános befektetői kedv visszaesésével, és ezáltal a fejlődő piacok egészét érintené, de hosszabb távon egyértelműen pozitív kép rajzolódhat ki a magyar fizetőeszköz számára. A javuló belső egyensúly, és világgazdasági helyzet együttesen jó hatással lehet a forint árfolyamára is a 2010-es évben és annak második felében a folytatódó kamatcsökkentések mellett a forint árfolyama is rég nem látott csúcsokra törhet. Néhány elemzés a következő év végére már 245-ös árfolyamcélt jelöl meg. Az Equilor nem ennyire optimista, de abban mindenképpen hiszünk, hogy egy év múlva a mostaninál erősebb forinttal kalkulálhatnak majd a devizában eladósodottak. A 2010-es év végére 255–265 közötti sávban lehet majd a magyar fizetőeszköz az euróval szemben.
