Mit tudtak elérni az abszolút hozamú alapok egy olyan elképesztő évben, mint 2020?

Sok szempontból a csodák éve volt 2020 a tőkepiacokon, egyes befektetések értéke sohasem soha nem látott mélypontra süllyedt, másoké elképzelhetetlennek tűnő magasságokba. A tavaly tavaszi hatalmas és villámgyors tőzsdei áresés után az részvényindexek magukhoz tértek, és több index, például Amerikában vagy Németországban újabb történelmi csúcsokat ért el azóta.

Utólag visszapillantva hatalmas hozamokat lehetett elérni, ha valaki mélypontok közelében vásárolt. De aki próbálta már, azt tudja, hogy ezt nagyon nehéz a valóságban végrehajtani. Még a leghíresebb tőkepiaci guruk is csak ritkán találják el a nagyobb piaci mozgások alját vagy tetejét, ezért sokan meg sem próbálják azt. Lehet, hogy hosszabb távon a fundamentumok befolyásolják a tőzsdei árfolyamokat, de rövidtávon hatalmas, nagyon kiszámíthatatlan kilengésekre lehet számítani.

Mínusz 30 és plusz 30 között

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki néhány nappal korábban vagy később vásárolt például márciusban részvényeket, az tíz-tizenöt százalékkal is drágábban juthatott hozzájuk, mint aki a mélyponton tette. (Vagy adott el, netán shortolt.)

Hogyan viselték a hazai abszolút hozamú alapok ezt az évet? Ez az egyik legkockázatosabb alapfajta, amely többek között éppen a hasonló hegyek és völgyek meglovagolásában igyekszik jeleskedni. Amint a cikkünk végén látható táblázatból látszik, rendkívül különbözőképpen. A legnagyobb hozamú alapok közel harminc százalékot értek el egy év alatt. A skála másik végén viszont közel harminc százalékos mínuszok állnak, illetve egy alap még ebből a sávból is kilógott. Az alapok egyszerű, súlyozott számtani átlaga legalább szerény plusz volt, 1,7 százalék.

Legalább az alapok többsége nem veszített

Ez egyébként túlszárnyalta a Max Composite magyar államkötvény-index 1,4 százalékos tavalyi hozamát.