Kezdjük azzal, hogyan lesz egy portfoliómenedzser a legjobbak között is a legjobb?
Nincs benne semmi ördöngősség. Képletesen szólva a portfoliókezelés egy maratonfutás, ami egyéves sprintekből áll. Ezalatt együtt kell élni a piacokkal, elemzéseket, modelleket, hosszú távú trendeket tanulmányozni, hosszú távú stratégiákat kidolgozni. Mindehhez kell egy szisztematikus megközelítés, ami egy idő után eredményt hoz. Én személy szerint a kvantitatív megközelítést tartom hasznosnak, az ugyanis sokat segít abban, hogy a naponta érkező rengeteg információból ki tudjuk hámozni a lényeget. S persze nagyon fontos, hogy legyen egy csapat, az ő munkájuk nélkül én sem lehetnék sikeres. No meg kiváló stratégánk, Heinz Frigyes tevékenysége is elengedhetetlen, aki makrogazdasági alapú meglátásokkal segít.
Akkor haladjunk a konkrétumok felé. Minek köszönhető az OTP Klímaváltozás Alap féltucat éve tartó sikersorozata?
Hadd idézzem fel – szerencsére immár sokadszorra –, hogy az alap 2008-as, még a válság kitörése előtti elindításánál az volt az alapgondolat, hogy keressük meg azokat a cégeket, amelyek a globális felmelegedés elleni harcban olyan terméket gyártanak, szolgáltatást nyújtanak, amelyek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáskor majd jól fognak jönni. Ez alapján alakítottam ki egy befektetési univerzumot, s ebből válogatjuk ki a kollégáimmal hónapról hónapra azokat a részvényeket, amelyek bekerülnek a portfolióba.
Most éppen mely szektorok képviselői vannak az alapban?
Van egy erős zöldenergiás portfolió-rész, de emellett azért a fenntartható fejlődésnek vannak más elemei is. Ilyen például a fenntartható élelmiszertermelés, illetve a fenntartható vízgazdálkodás. Ezek a szegmensek szintén részei az alap portfoliójának. A fő ágazatok szereplői mellett fontosak a kiegészítő szolgáltatók, például a mérőműszereket gyártó cégek. Hiszen, ahogy egy fogyókúrát is azzal kezdünk, hogy a mérlegre állva meghatározzuk azt a bázisértéket, amelyhez képest szeretnénk leadni kilókat, az energia- és a víztakarékosság is csak akkor lehet hatékony, ha tudjuk, mihez viszonyítva fogyasszunk kevesebbet. A mérőműszergyárak kifejezetten kívánatos befektetési célpontok, merthogy az ő termékeikre biztos, hogy mindig szükség lesz. De a vízkezeléshez szükséges adalékanyagokat előállító cégek is e körbe tartoznak.
Az ESG-szempontokat érvényesítő cégek részvényei ugyanakkor jó ideig alacsonyabb hozamot termeltek, mint a „sima” papírokból álló portfoliók. E téren változott a helyzet?
Inkább azt mondanám, hogy felettébb ciklikusan teljesítenek. Ez természetesnek is tekinthető, hiszen a klímavédelemnek mindig nyáron van szezonja, amikor szárazság van, erdőtüzek pusztítanak. A politikusok ugyanis alapvetően ezek láttán szoktak foglalkozni a klímavédelemmel, ilyenkor lehet ugyanis a társadalmi egyetértést politikai cselekvéssé átalakítani.
De visszatérve a felvetésére, egy konkrét példával is válaszolnék. A ciklikusság jól megfigyelhető a Vestas nevű szélkerekeket gyártó vállalat esetében. Mivel az orosz-ukrán háború kitörésekor a befektetők megérezték, hogy ez a konfliktus energiaválsághoz fog vezetni, megugrott az európai megújuló energetikai cégek árfolyama, köztük a Vestasé. Aztán kijött a cég első negyedéves gyorsjelentése, amelyből az derült ki, hogy bár a megrendelésállományuk növekszik, a leszállított berendezéseken veszteséget kénytelenek elkönyvelni, mivel azok jelentős részének eladására már évekkel korábban fix áron leszerződtek. Ám azóta elszaladt az infláció és alapanyag-ellátási gondok keletkeztek, így egyszerűen nem lehetett nyereséggel értékesíteni. Csakhogy a cég második negyedéves gyorsjelentésében már az szerepelt, hogy ezt az áremelkedést simán át tudták hárítani, ami nem is csoda, hiszen most kis túlzással boldog-boldogtalan szélerőművet szeretne telepíteni.
Akkor ez egy jó befektetési sztori. Vannak még hasonló lehetőségek?
Igen, például a zöld hidrogén. Az előrejelzések szerint ugyanis a nehézipar dekarbonizációjához a hidrogén igen hasznos lehet. A zöld hidrogén nem olcsó, de a gázárak jelentős megemelkedése miatt már versenyképes áron lehet előállítani.
Van magyar részvény is a portfolióban?
Igen, a Masterplast, ami ráadásul fényes csillaga az alapnak. A legolcsóbb energia ugyanis az, amit el sem használunk, ebben pedig a Masterplast szigetelési megoldásai segítenek.
Végül jöjjön az OTP Trend Alap. Amely kapcsán az lehet az igazán érdekes, hogy hogyan lehet hosszú távon ennyire eredményes egy abszolút hozam szemléletben kezelt részvényalap?
Én azt vallom, hogy amikor kedvezők a monetáris kondíciók és növekszik a gazdaság, akkor részvényeket érdemes tartani, méghozzá azokat, amelyek növekedési sztorival kecsegtetnek. Ugyanakkor az indexeknél is vannak trendek, bár ezek a mi számunkra inkább csak indikátorok, a tekintetben, hogy a piaci környezet kedvezőnek tekinthető-e. Amikor az indexek csökkenni kezdenek, akkor defenzív pozíciót veszünk fel, ad absurdum, teljesen eladjuk a részvényeket. Hiszen hiába részvényalap az OTP Trend, a részvénysúly nullától száz százalékig változhat. Most pont egy olyan időszakban vagyunk, amikor kevés részvényt tartunk. Az a célunk tehát, hogy amikor csak lehet, tartsunk részvényt, de ha bizonytalanná válik a helyzet, akkor inkább kiszállunk. Néha ilyenkor is kidugjuk ugyan a fejünket a lövészárokból, de csak taktikai jelleggel, szűk stop loss szintek mellett vállalunk részvénykockázatot.
A forint gyengülése sem íratja át a forgatókönyvet?
Az alap ötven százalékban dollár, ötven százalékban euró kitettségű, ha esik, ha fúj. Ha pedig részvényt tartunk, akkor felerészben európait, felerészben amerikait. Azt láttuk ugyanis, hogy ha a részvénypiacok korrigálnak, akkor a forint hajlamos gyengülni, ez pedig segít kiegyensúlyozni az alap hozamát. Az első félévben pont ez történt. Ez a megközelítés a kisbefektetőknek is hasznos, hiszen mi költséghatékonyabban váltjuk át a forintjaikat devizára.
Tekintsünk előre, próbálkozzunk meg a jelen bizonytalan globális helyzetben a szinte lehetetlennel, azaz megtippelni, merre mozdulhatnak a részvénypiacok a közeljövőben?
Mindenekelőtt azzal érdemes tisztában lenni, hogy a részvények elmúlt pár hetes drágulását mi generálta. Az előzmény az volt, hogy a jegybankok a háború miatt megugrott infláció hatására behúzták a kéziféket, amire a pénzügyi szektor a kockázatok csökkentésével reagált. A kisbefektetők és az intézmények is adtak el részvényeket, ennek következtében a nyár közepére sok intézményi befektető alulsúlyos lett részvényekből. Csakhogy a második negyedéves gyorsjelentésekből az derült ki – mint azt már a Vestas apropóján említettem –, hogy mégsem annyira rossz a helyzet, így az intézményi befektetők ismét elkezdték vásárolni a részvényeket. Az újra megjelenő kereslet pedig növelni kezdte az árfolyamokat.
Most az a kulcskérdés, hogyan alakul az infláció. Ha az a bázishatások miatt csökkenni kezdene, akkor nőhetne a jegybankok mozgástere arra, hogy ne szigorítsanak annyira. De ehhez meg kéne törni az inflációs várakozásokat.
Most azonban nem afelé tartunk.
Nekem is ez az érzésem. Az indikátorok is azt mutatják, hogy ez még nem az az időszak, amikor érdemes a pénzünk nagy részét részvényekben kockáztatni. Most ugyan látunk egy ralit, de ezt inkább az előző, már említett extrém alulpozicionáltság hajtja. E helyzeten csak az változtathatna, ha befejeződne az orosz-ukrán háború.
Ha már háború. Az, illetve az annak következtében kialakuló energia- és az élelmiszerválság sajnálatos módon háttérbe szorította a fenntarthatóság kérdését. Sőt, a háború hatására még erősödnek is a globális felmelegedést okozó káros folyamatok, lásd újrainduló szénerőművek, fatüzelés stb. Csak nem újra látókörbe kerülhetnek az ESG-alapok?
Kétségtelenül szerencsétlenül esett egybe az orosz-ukrán háború – ami az energia jelentős drágulásához vezetett – és a globális felmelegedés, ami ellen a megújuló energiák használatának fokozásával kellene küzdeni. Persze az is lehet, hogy az orosz döntéshozók komolyan vették az EU dekarbonizációs törekvéseit, és rájöttek, hogy ez 10-15 éves távlatban alacsonyabb szénhidrogén kereslethez fog vezetni, ami az ő pénzügyi és stratégiai mozgásterüket fogja csökkenteni. De ha most nincs más lehetőség, mint fával tüzelni, akkor ezt be kell vállalni. Persze ezt ettől még lehet fenntartható módon is csinálni, például az akácosok eltüzelésével kezdeni, de ezt bízzuk az erdészeti szakemberekre.
Az igazi probléma – ahogy ön is említette –, hogy azok a biztonságpolitikai intézkedések, amelyekkel a háborús következményeket kell kezelni, fokozzák a globális felmelegedést. Ennek következtében még drasztikusabb változásokat kell majd végrehajtani a fenntartható pályára való visszatérés érdekében. Ez ugyanakkor jó üzleti környezet lesz azoknak a cégeknek, amelyeket tartunk a portfoliónkban.
