A nemzetközi átigazolások egyszerre reflektorfényben levő és homályba burkolózó jelenségei a labdarúgásnak. A játékosmozgások a nyári uborkaszezon egyik fő témáját adják, a sztárigazolások média- és közösségimédia-őrületet szabadítanak el, számok röpködnek mindenfelé átigazolási díjakról, bónuszokról, fizetésekről. Ugyanakkor az átigazolási transzparencia minimális a közönség felé: a legtöbb transzfernél hivatalosan sosem tudjuk meg a kivásárlási árat, a játékosfizetések a világ nagy részén tabunak minősülnek.
A hivatalos adatok a FIFA Transfer Matching System (TMS) névre keresztelt átigazolási rendszerében vannak. A szövetség 2009-ben vezette be a rendszert, 2010. október 1. óta kötelezővé tette a TMS használatát a nemzetközi átigazolásokban. Kétféle rendszer működik: a nemzetközi transzfereket az ITMS, a nemzeti szövetségen belüli klubváltásokat a DTMS segíti. A Magyar Labdarúgó-szövetség Nyilvántartási és Átigazolási Szabályzata kimondja: a TMS használata nagypályás (amatőr és hivatásos, férfi és női) labdarúgó nemzetközi átigazolása esetén kötelező, kortól függetlenül. A kluboknak TMS-menedzsert kell kijelölniük, de szövetségi TMS-menedzserek is működnek. A rendszerben mennek végbe az átigazolások, de a fizetéseket is itt kell rögzíteni, számos egyéb adminisztratív kötelezettség mellett. Az adatok bizalmas volta miatt a TMS-menedzserek a FIFA által kiadott titoktartási nyilatkozat aláírása után dolgozhatnak csak a rendszerben.
A FIFA az évtizedet áttekintő riport kiadásával ugyan csak minimálisan lebbentette fel a fátylat, ám így is ritka betekintést adott a „hivatalos” számok világába.
Magyar klubok: szerény pluszban
A nemzetközi szövetség a kiadványban a 2011. január 1. és 2020. december 31. között végbement átigazolásokat vizsgálta a férfi profi futballisták között, az adatokat 2021 májusában összesítették. Az „átigazolások” ernyője alatt az átigazolási díj megfizetése mellett végbemenő klubváltások, a szabadügynökök klubváltásai, a kölcsönök, valamint a kölcsön utáni kivásárlások egyaránt szerepelnek.
A vizsgált időszakban a magyar szövetség égisze alatt 1289 bejövő és 896 kimenő nemzetközi átigazolást bonyolítottak le. A klubok 44,9 millió amerikai dollárt költöttek el transzferekre és 62,8 millió dollárt kasszíroztak azokból, tehát a mérleg – ez elsőre akár meglepőnek is tűnhet – pozitív. A FIFA éves bontást országra nézve nem közöl, de a magyar klubokra a 2010-es évek legvégéig nem volt jellemző az, hogy jelentős átigazolási díjakat fizettek volna.
A Transfermarkt nem hivatalos, de széles körben használt listája szerint az NB I-es csapatok 50 legdrágább játékosvásárlása közül 25-öt a 2018–2019-es, a 2019–2020-as és a 2020–2021-es idényben regisztráltak, ehhez csapódik még a FIFA vizsgálta időszakhoz már nem tartozó hét transzfer 2021–2022-ből.
A magyar topklubok csak a periódus végén kezdtek költeni hazai mércével magas, ám nemzetközileg így is visszafogottnak számító összegeket. Ez részben következménye annak, hogy előbb a Fehérvár, majd egymás után háromszor a Ferencváros főtáblára került egy európai kupasorozatban. A csoportkörös szereplés jelentősen megnöveli a bevételek mellett a csapatok presztízsét is, ez különösen látszik a Fradi esetében, mely számára láthatóan megnyílt egy új játékoskategória – amelyben viszont jókora árat kell fizetni az erősítésekért. A Transfermarkt becslése szerint a tizenöt legdrágább NB I-es transzferből 9 esetben a Ferencváros volt a vevő a 2019–2021-es periódusban.
Bevételben a régió mögött
Ha a FIFA adatait koordinátarendszerbe rakjuk és összevetjük a Magyarországra vonatkozó számokat a szomszédos országokkal, valamint Csehországgal és Lengyelországgal, kirajzolódik, hogy a vizsgált régióból a magyar klubok állnak a legrosszabbul az átigazolási bevételeket tekintve, szerény pozitív mérlegük ellenére.
A 2011–2020-as időszakban a magyar klubok 17,9 millió dolláros plusszal zártak a nemzetközi átigazolásokból, ehhez képest a régiós összevetésben csak minket megelőző szlovénok 84,3 milliót könyvelhettek el. A régió többi bajnoksága főleg eladásra „termel” – a nemzetközi átigazolási bevételek és kiadások aránya 2,4:1-től 6,1:1-ig terjed –, Magyarország esetében 1,4:1 a mutató. Azt nem mondhatjuk, hogy a magyar klubok átigazolásokból gazdagodtak volna meg az elmúlt tíz évben: egy-egy kulcsember értékesítése az évtized első felében inkább ahhoz járult hozzá, hogy csapata felszínen maradjon; most pedig már nem feltétlenül vannak rákényszerülve a „válságállónak” tűnő együttesek az eladásokra, a magyar topklubok már vevőként is piacra tudnak lépni.
A szlovén, szlovák és román klubok kevesebbet költöttek átigazolásokra, de nagyobb bevételt realizáltak – a szlovákok például fele annyi kiadással majdnem kétszer annyit kasszíroztak. A szerb-lengyel-cseh-horvát kvartett kiadásai jelentősen felülmúlták a magyarokét, ám a bevételek (elsősorban az egész modelljüket játékoseladásokra építő horvátok esetén) más kategóriában játszanak; míg az osztrákok és főleg az ukránok bevételek és kiadások tekintetében is külön kasztot képviselnek. Ehhez jelentősen hozzájárulnak a két ország „szuperklubjai” (az osztrákoknál a Salzburg, mely a Red Bull-klubcsalád nemzetközi kapcsolatait is felhasználja és a világ egyik legjobb akadémiáját működteti, illetve az ukránoknál a Dinamo Kijev és a Sahtar Doneck).
A transzferek nem magyar játékosokra, hanem a Magyarországon regisztrált játékosokra vonatkoznak, tehát a hazánkban játszó légiósok ugyanúgy beszámítanak az összesítésbe. A FIFA nem bontja ezt az adatsort, így megint Transfermarkt-becslésekhez kell fordulnunk: a nemzetközi átigazolási portál szerint a közelmúlt 25 legnagyobb bevételt hozó magyarországi átigazolása közül 8 légiós klubcseréje volt, 8 pedig magyar játékoshoz kötődik, de még a 2010-es évek előttre datálódik.
Kevés magyar játékos szerződik ki hazai viszonylatban igen magas, egymillió euró fölötti átigazolási díjért külföldre, biztató jel lehet viszont, hogy 2021-ben három válogatott kerettag (az észak-amerikai MLS-be szerződő Schön Szabolcs és Gazdag Dániel, valamint az angol Wolverhamptonhoz kerülő, majd a svájci Grasshoppersnek kölcsönadott Bolla Bendegúz) is ebbe a kategóriába került. Azért itt is érdemes északra tekinteni: a magyarnál jóval kevésbé dotált szlovák élvonalban, ha nem is mindennapi, de nem ritka az ilyen (sőt, ennél sokkal magasabb összegért értékesített) játékos.
Topligás álom
Ausztria (73 játékos), Lengyelország (59), Magyarország (35), Románia (35), Szlovénia (34), Csehország (29), Szlovákia (28) és Horvátország (21) egyaránt szerepel azon a listán, amelyen a FIFA a 18 éven aluli játékosok nemzetközi átigazolását rögzítette. A nemzetközi szövetség egyre szigorúbban szabályozza a fiatalkorú játékosok külföldre szerződését. Főszabálya már tiltja a 18 évesnél fiatalabbak nemzetközi átigazolását, így Afrikából, Latin-Amerikából és Ázsiából kevesebb „gyerekjátékos” érkezik Európába, pláne, hogy több topklub megégette már magát különféle vizsgálatok során. Még ha 16 és 18 év közötti játékos EU- vagy EGT-államok közti mozgásáról is van szó, a tinédzser futballistát szerződtető klubnak meg kell felelnie a FIFA oktatási és lakhatási segítségre vonatkozó előírásainak.
A külföldre igazoló magyar tinik száma mutatja, hogy a legambiciózusabb fiataloknak még mindig az az egyik út álmuk megvalósulásához, ha nagyon fiatalon elhagyják az országot. Ezt követően persze nem garantált a siker, sőt, rengeteg a buktató: be kell illeszkedni egy idegen környezetbe, óriási a konkurencia, semmi sem garantálja a topligás profi szerződést. Csak néhány példa a közelmúltból az eltérő életutakra:
- Szoboszlai Dominik 2017 elején, 16 és fél évesen igazolt az osztrák Red Bull Salzburghoz. 2021 januárjában már messze a legértékesebb magyar játékosként, rekordösszegért került a szintén a Red Bull-családba tartozó RB Leipzig együtteséhez. Szoboszlai sosem játszott hivatalos felnőtt mérkőzést magyar klubcsapatban.
- Schön Szabolcs 2017 nyarán, 17 évesen igazolt a Honvédból a holland Ajaxhoz. Az utánpótlás-nevelésben a világ legjobbjai között számon tartott amszterdami csapatnál nem tudott áttörni, így 2019 elején hazaszerződött az MTK-hoz. A budapesti kék-fehéreknél remek teljesítményt nyújtott, mely válogatottságot és Eb-kerettagságot eredményezett, ráadásul az MTK a Nemzeti Sport értesülései szerint 1,2 millió euróért értékesítette játékjogát az amerikai FC Dallasnak. A transzfermegállapodás további opciókat és bónuszokat tartalmaz, tehát az MTK még profitálhat az átigazolásból a későbbiekben.
- Tajti Mátyás 2014-ben, 16 évesen szerződött a Puskás Akadémiától a Barcelonához, s a világhírű La Masia akadémián tanult. Két évvel később a Málagához távozott, 2018 nyarán aláírt a Diósgyőrhöz. Egy évvel később a lengyel Zaglebie Lubinhoz igazolt, de alig kapott lehetőséget; 2020 nyara óta ismét itthon szerepel, a ZTE játékosa.
- Szerető Krisztofer a Honvédban nevelkedett, 16 évesen az angol Stoke City játékosa lett. 2019-ben hazaigazolt a Ferencvároshoz, de a magyar rekordbajnoknál szinte egyáltalán nem játszott. Jelenleg a „kis Fradi”, azaz az NB II-ben szereplő Soroksár futballistája.
Biztos recept nincs – a korai külföldre igazolás éppúgy vezethet nagy karrierhez, mint hazaszerződéshez. Tavaly ősztől a kiemelt sportakadémiákon nevelkedő fiatalok külföldre szerződése valamelyest megnehezedett. Az itt szereplő futballisták (ez 10 labdarúgó-akadémia növendékeit érinti) akkor igazolhatnak el Magyarországról, ha már a felnőtt országos versenyrendszerben (NB I, NB II, NB III) legalább 10 találkozón pályára léptek és teljesítették az előírt minimális játékidőt is. A FIFA kimutatása egyébként alátámasztja azt a teóriát, hogy a klubok elsősorban a fiatal játékosokért hajlandók kinyitni a pénztárcát: a 18–23 közti korosztályra költötték a legtöbbet.
Tékozló angolok
Az aligha meglepetés, hogy a 2011–2020 közti időszakban (is) az angol klubok adták ki a legtöbbet átigazolási díjakra: 12,4 milliárd amerikai dollárt, amely több mint a második legtöbbet költő spanyolok és a harmadik legtöbbet költő olaszok összesített kiadása (6,7+5,6=12,3 milliárd dollár). Csak kilenc ország csapatai költöttek egymilliárdnál többet: az angolokon, a spanyolokon és az olaszokon kívül a németek, a franciák, az oroszok, a kínaiak, a portugálok és a törökök.
A legtöbb átigazolási díjat (6,2 milliárd dollárt) Spanyolországban játszó futballistákért fizették ki. A legjobb átigazolási mérlegű országnak Portugália (2,96 milliárd dolláros plusz), Brazília (2 milliárd) és Hollandia (1,3 milliárd) számít. Magyarország régiójából az első harmincban van átigazolási mérleg alapján Horvátország, Ukrajna, Ausztria, Szerbia, Lengyelország, Románia, Csehország, Szlovákia és Szlovénia is – azaz hazánkon kívül „mindenki” a környékről. A legnagyobb mínuszt a mérlegben az angoloknak (–7,23 milliárd dollár), a kínaiaknak (–1,46 milliárd) és az olaszoknak (–1,31 milliárd) kellett elkönyvelniük, de az első tizenegyben van három arab ország (Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek) is.
A FIFA egyes klubokra lebontva nem publikálta az átigazolási kiadásokat és az egyes játékosoknál sem közölt konkrét vételárat, ám azt igen, hogy a Manchester City költötte a legtöbbet transzferekre. A Cityt a Chelsea, a Barcelona, a Paris Saint-Germain, a Real Madrid, Az Atlético Madrid, a Manchester United, az Arsenal , a Juventus és a Tottenham követi a top tízben. A harmincas listára csak európai klubok fértek fel, az öt topliga (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország) mellől még Oroszországból és Portugáliából. A legnagyobb bevételt a portugál Benfica könyvelhette el, megelőzve a szintén portugál Sporting CP-t és a Barcelonát. A legjobb átigazolási mérlege három portugál klubnak (Sporting CP, Benfica, Porto) van, figyelemreméltó, hogy ebből a szempontból világszinten nyolcadik az osztrák Salzburg.
A nemzetközi szövetség kimutatása jó képet fest a 2010-es évek (és 2020) futballvilágáról, s lehet, csúcspontot rögzített abban. Már a 2020-as adatokon látszanak a koronavírus-világjárvány hatásai: visszafogottabb költekezés, több kölcsönjáték, óvatosabb klubok. Könnyen lehet, még inkább egy szűk, elit kör fogja dominálni az átigazolási piacot a közeljövőben, és talány, hogy mi lesz a futballgazdaságukat a játékosnevelésre-eladásra alapozó országokkal, hiszen csökkenni látszik a topligás felvevőpiac.
No meg az is jókora talány, hogy a magyar futball merre mozdul el.
