Kardiovaszkuláris betegségekben halnak meg a legtöbben a világon. Az Európai Unióban évente körülbelül 1,8 millió emberéletet követelnek a különféle szív- és érrendszeri megbetegedések – erre hívta fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem rektora, dr. Merkely Béla a Klasszis Média – az Mfor, a Privátbankár, illetve a Piac&Profit – Egészséggazdaság Menedzser Egészség című szakmai konferencián tartott előadásában. Mint mondta, az emberi veszteségen kívül komoly gazdasági vonzatai is vannak ennek a tendenciának: a betegek gyógyítása és kezelése, a munkaerőpiaci kiesésükből adódó veszteség és a családjukat terhelő költségek ugyanis uniós szinten évente 210 milliárd eurót tesznek ki.
Mi a helyzet Magyarországon?
A kardiovaszkuláris mortalitási ráta globális viszonylatban eltérően alakul, ám továbbra is jelentős földrajzi különbségek mutatkoznak az egyes országok között. Az Egyesült Államokban például 1950 óta évről évre csökken az ezzel kapcsolatos halálozások száma, miközben a daganatos megbetegedésekből eredő halálozásoké nem változik. Magyarországon a kardiovaszkuláris betegségek vezető haláloknak számítanak: a nők több mint 50 százalékát érinti, míg a férfiaknál ez az arány valamivel 50 százalék alatt marad.
Akut infarktus ellátás Magyarországon
Dr. Merkely Béla előadásában kitért arra is, hogy a kardiovaszkuláris betegségek közül ma már a szívelégtelenségé a vezető szerep, de az iszkémiás szívbetegség, az infarktus, a hirtelen szívhalál és a stroke okozta halálozás is gyakori, de csökkenő tendenciát mutat. Kialakulásuk kockázatát számos meglévő alapbetegség és környezeti, életmódbeli tényező növelheti: például az életkor, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas koleszterin, az elhízás (obezitás) és a fokozott stressz.
Függetlenül attól, hogy edukációs okokból Magyarországon később hívják a mentőt és emiatt később kerülnek kórházba az infarktusos betegek, mint más európai országokban, a kórházi halálozás tekintetében valamivel jobb eredményt érünk el, mint például a svédek – számolt be a dr. Jánosi András professzor által korábban összegyűjtött regiszter adatokra hivatkozva a kardiológus. Ám a szekunder prevenció hatékonysága hazánkban alacsonyabb. „Ez abból adódik, hogy azok a betegek, akik hozzánk kerülnek, betegebbek: lényegesen több kardiovaszkuláris rizikóval kell számolniuk; és a javasolt gyógyszeres terápia, a másodlagos megelőzés, a beállított célértékek sem valósulnak meg” – hangsúlyozta a Semmelweis Egyetem rektora.
Fotó: Klasszis Média
A szekunder prevenció nem az erősségünk
Az infarktust követően egy évvel például a sztatint szedők aránya – ez olyan gyógyszer, ami csökkenti a koleszterinszintet, a szívinfarktus megelőzésére adják – nagyjából 30 százalék. Ez drámaian alacsony arány, különösen, ha összevetjük a Finnországból jelentett 70 százalékkal. „Az orvosaink legalább olyan jók, vagy talán még jobbak is, mint Észak-Európában, de sajnos a betegeink súlyosabb állapotúak. Nem a kórházi ellátással van baj, hanem azzal a határtalan mennyiségű rizikóval, amivel mi együtt élünk” – fogalmazott dr. Merkely Béla.
Kardiovaszkuláris rizikófaktorok szempontjából Magyarország az uniós országokhoz képest különösen rossz helyzetben van: a lakosság 26 százalékának testtömeg indexe (BMI) 30 vagy e feletti, ami azt jelenti, hogy az uniós országok közül Málta után mi vagyunk a legsúlyosabbak. Szó szerint.
Az obezitás globális probléma
Nem csak Európában jelentenek gondot az egészségügy számára az elhízásból adódó betegségek: az Egyesült Államok is élen jár e téren. Ha a BMI értéke 5-tel emelkedik, az 30 felett a várható élettartamot öt évvel is csökkentheti. De a hirtelen szívhalál rizikója is emelkedik, és hozzájárul egyebek mellett a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az obstruktív alvási apnoé, a pitvarfibrilláció, a kamrai ritmuszavarok, a billentyűbetegségek, a tromboembóliás kórképek előfordulásának gyakoriságához is -
sorolta dr. Merkely Béla.
Mi változott a szívgyógyászatban?
A kardiovaszkuláris betegségek mindennapi megjelenése az elmúlt években átstrukturálódott: a legfőbb kórházi kezelést igénylő diagnózis ma a szívelégtelenség, ami rossz kimenetelű, elviselhetetlen életminőséggel járó megbetegedés. A kórházban kezelt
betegek több mint fele 3-5 éven belül meghal, az átlagos túlélés nem megfelelő kezelés esetén az első hospitalizációt követően két év.
Mibe kerül mindez?
Több mint egymillió ember szorul kórházi kezelésre szívelégtelenség miatt az Egyesült Államokban és az uniós országokban, ami az összes hospitalizáció nagyjából 1-4 százalékát jelenti. Az átlagos kórházi tartózkodás 5-10 nap, a betegek 40 százaléka viszont két hónapon belül visszakerül a kórházba. A kezelés Németországban a legdrágább: 25 ezer euró (nagyjából tízmillió forint) évente, betegenként.
Dr. Merkely Béla hangsúlyozta: a szívelégtelenség kezelése az elmúlt években sokat fejlődött. A kezelési irányelveket alkalmazva míg korábban egy 55 éves beteg néhány éven belül meghalt, addig ma már hagyományos gyógyszerekkel nyolc, a legújabb készítményekkel pedig akár 15 évvel is meghosszabbítható a betegek élete.
A szakember ismertette az európai-magyar kardiovaszkuláris akcióterv alapjait is: ez a primer prevenció, a szekunder prevenció, a szűrés és diagnózis, az adatok és evidenciák, az ösztönzés és az innováció.
