Az elitmed.hu-n és a LAM orvostudományi folyóirat legutóbbi számában jelent meg egy írás, melyet Orosz Éva professor emeritus, MTA doktor, egészségügyi közgazdász-szociológus jegyez, és amely a magyar egészségügy finanszírozási helyzetét elemzi egészen a rendszerváltástól napjainkig, nemzetközi összehasonlításban.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy ha 2005 és 2019 között fennmaradt volna a 2005-ös (4,9 százalék) arány, akkor a 2005 és 2019 közötti 14 éves időszak egészét tekintve körülbelül 3000 milliárd forinttal több forrás jutott volna egészségügyi ellátásra. Másképp fogalmazva: a 2005 és 2019 közötti 14 évben végbement „forráskivonás” nagysága körülbelül 3000 milliárd forintra becsülhető."
"Magyarország és a többi visegrádi ország között az egészségügyi közkiadások trendjeit, jellemzőit tekintve nem csupán mennyiségi a különbség, hanem eltérő fejlődési pályákról van szó: a V3-országok közelebb kerültek az EU14-országokhoz, ezzel szemben Magyarország leszakadó pályára került mind az EU14-, mind a V3-országokhoz viszonyítva. A magyar adatok önmagukban véve is megdöbbentőek: az egészségügyi közkiadások reálértéke 2006 és 2012 között folyamatosan csökkent és az azt követő lassú növekedés hatására csak 2018-ban érte el a 2005-ös szintet. A járvány alatti átmeneti jelentős növekedés után 2022-ben és 2023-ban ismét csökkent az egészségügyi közkiadások reálértéke: 2023-ban csupán 14,0 százalékkal volt magasabb a 2005-ös szintnél. Ugyanakkor a GDP reálértéke 2023-ban 37,3 százalékkal haladta meg a 2005-ös szintet" - írja Orosz Éva.
