E felületen általában a magunk mögött hagyott hét nap történéseiről szoktunk kollégáimmal váltásban megemlékezni, elmondani a véleményünket. Ezúttal azonban én kvázi kivételt teszek. Hiszen egy előttünk álló esemény kapcsán ragadtam klaviatúrát: péntek este az amerikai Standard and Poor’s (S&P) közzéteszi a hitelminősítése felülvizsgálatát. (Azért kvázi, mert – mint majd látni fogják – ehhez a heti gazdasági fejleményeknek nagyon is van közük.)
Legutóbb, áprilisban ugyan az S&P megerősítette Magyarország államadósság-besorolását, így továbbra is befektetésre ajánlott kategóriában maradtunk, ám stabilról negatívra változott a kilátás. Márpedig ez olyan üzenet szokott lenni, miszerint a jövőben várhatóan leminősíthetik az adott ország vagy vállalat hitelbesorolását. Hogy mikor, az persze kérdéses, mint ahogy az se biztos, hogy a leminősítésre egyáltalán sor kerülhet. Hiszen a vizsgált feltételek kedvezően is változhatnak.
Most azonban nem ez a helyzet. Az utóbbi fél évben ugyanis nemhogy javult volna a magyar gazdaság helyzete, hanem romlott – legalábbis erre utalnak a főbb makrogazdasági adatok.
Közülük három épp e héten látott napvilágot. Hétfőn az, hogy a kiskereskedelmi volumen augusztusban 2,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ez persze pozitívum, de hol van ez a szám attól, mint amekkorát várt a kormány? S amelyre alapozta elsősorban a gazdaság 2025-ös növekedését.
Emlékezhetünk, Orbán Viktor tavaly ősszel még a 6 százalékos GDP-bővülést sem tartotta elképzelhetetlennek (ez volt a felső széle a kormányzati előrejelzésnek, az alsó meg 3 százalék). Aztán ezt előbb 3,4-re, majd 2,5 százalékra vitték le. Március végén. Alig néhány nappal az S&P kilátásrontásának nyilvánosságra kerülése előtt. Most azonban már csak 1 százalék a cél, amihez Orbán foggal-körömmel ragaszkodik (mint kérdésemre múlt szombaton számomra meghökkentő magyarázattal közölte: már október van, ilyenkor már minek változtatni...), noha már nemcsak az elemzők, hanem maga a Magyar Nemzeti Bank sem számít 0,6 százalékosnál magasabb adatra.
Fotó: Wikipédia
A növekedés másik záloga, a beruházások ugyanis vergődnek, a legutóbbi, idei második negyedévi adat 8 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Kedden szembesültünk azzal, hogy az ipari termelés júliusi jobb teljesítménye csak fellángolás volt, augusztusban ismét tetemes, 5 százalékot közelítő lett az éves visszaesés. S a harmadik potenciális növekedési faktor, az export sem muzsikál szépen, augusztusi volumene több mint 4 százalékkal lett alacsonyabb az egy évvel korábbinál – ami persze a forint erősödése és a fő kiviteli partnerünk, a német gazdaság gyengélkedése miatt nem annyira meglepő.
Csak hát a gyengébb gazdasági növekedés épp az egyik olyan tényező, amiből a hitelminősítők a hitelképesség romlására szoktak következtetni. A másik a növekvő eladósodás. Márpedig e téren sem állunk jól: fél év alatt több mint 4 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság, így annak GDP-hez viszonyított aránya 73,5-ről 76,2 százalékra ugrott – ez hároméves csúcs. Jó, jó, ez még nem is olyan magas (az Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban bőven 100 százalék feletti, hogy Japán 200 százalékot meghaladó rátájáról ne is beszéljünk), de a tendencia emelkedő.
Ha mindezek alapján az S&P azt a rendkívül súlyos döntést hozta meg, hogy leminősítette Magyarországot, annak jelentős negatív hatásai lennének. Ennek következtében ugyanis egy kategóriával lejjebb kerülünk, a befektetésre nem ajánlott országok közé. Ezt szokták a szakzsargonban bóvlinak hívni. Ami azt az üzenetet hordozza a befektetők számára, hogy a magas kockázatok miatt az adott állam kötvényeit és vállalati részvényeit nem érdemes megtartani vagy túlságosan kockázatos megvásárolni. Egyes alapkezelőknél pedig egyenesen előírás, hogy ilyen papírokat nem vehetnek egy „bóvliországtól”.
Márpedig, ha a forintbefektetések iránti kereslet csökken, akkor a forint is gyengülésnek indul, hosszú időre elbúcsúzhatnánk a 400-as eurótól, minden bizonnyal közelebb kerülnénk az 500-ashoz. Ez a kivitelünknek ugyan kedvezne, ám az iparunk és az exportpiacaink (jelesül Németország) nem túl fényes teljesítménye miatt kétséges, ebből mennyit profitálhatnánk. Sanszosabb, hogy a gyengébb forint miatt megdráguló import az inflációt is megdobná. Ami már most sem alacsony. A szerdán ismertté vált szeptemberi 4,3 százalékos (az árrésstop ellenére harmadik hónapja stagnáló) éves fogyasztóiár-indexünk még mindig az egyik legmagasabb az Európai Unióban.
A kormány is érzi a veszélyt. Nagyon is. Az egyik kormánypárti lap értesülése szerint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter Londonban személyesen győzködte a hitelminősítő képviselőit.
Hogy milyen eredménnyel, azt írásom megjelenése után néhány órával megtudjuk.
Mindenesetre nem lehet véletlen, hogy úgy tudni, a kormány a további választási osztogatási lépéseit a másik két nagy nemzetközi hitelminősítő (az amerikai Moody’s és a brit Fitch Ratings) november végén, december elején esedékes döntése utánra időzíti.
Hogy aztán ehhez mit szólna a trió, az csak a következő, hogy, hogy nem a várhatóan áprilisra kiírandó választások után derül majd ki.
Ha tehát most meg is ússzuk a bóvlit, jövőre még forró nyarunk lehet.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
