Mint arról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerda reggeli közlése szerint az éves infláció szeptemberben ugyanakkora lett, mint az előző két hónapban, 4,3 százalék.
Volt, akit meglepett az adat és volt, akit nem. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza például a lapunknak küldött közleményében kellemes meglepetésként értékelte az adatot, mondván, a bázishatások miatt (vagyis azért, mert egy évvel ezelőtt, 2024 szeptemberében 3,0 százalék lett az éves fogyasztóiár-index) növekedésre lehetett számítani. Hasonló véleményen volt Nyeste Orsolya, az Erste vezető makrogazdasági elemzője, bankja ugyanis 0,2 százalékponttal magasabb, 4,5 százalékos adatot várt és az MBH Bank is 0,1 százalékponttal magasabb rátára számított.
Ezzel szemben Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza úgy értékelt, hogy „az adat megegyezik a várakozásokkal”.
Virovácz Péterrel nemrégen a Klasszis Podcastban jártuk körül a makrogazdasági körülményeket:
Régóta vártuk már ezt a hírt: az élelmiszerek átlagos ára szeptemberben csökkent, ha csak minimálisan is, 0,2 százalékponttal, de alacsonyabb lett az augusztusinál. Tükrözve lapcsoportunk, a Klasszis Média árkosár-felméréseit, az Mfor Nyugdíjas Árkosár és a Privátbankár Árkosár eredményeit. Amelyek ugyan a KSH adatfelvételének zárásánál (ez mindig az adott hónap 20-ik napja) mintegy két héttel később készültek, de ugyanazt mutatták: árnyalatnyival olcsóbbak lettek az élelmiszerek.
Az élelmiszerárak mérséklődésében nemcsak az idényáras élelmiszerek csökkentése játszott szerepet, hanem például az is, hogy a pékáruk és a kenyér is valamivel olcsóbb lett – jegyezte meg az e tényen ugyancsak meglepődött Regős. Éves alapon így az élelmiszerek drágulása 5,9-ről 4,7 százalékra lassult, ami a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint különösen a gyenge idei termés fényében váratlan (a kínálat szűkülésének ugyanis a közgazdasági logika alapján árnövelő hatásúnak kellene lennie – a szerk.).
A kedvezőbb adatban szerepet játszhatott a forint erősödése (az euróval szemben például hetek óta a 390-es szint körül cirkulál a hazai fizetőeszköz árfolyama), bár ez Regős szerint például a pékáruknál nem bír túl nagy magyarázó erővel. Az, hogy az erősödő forint érdemben elkezdte lefelé nyomni az átlagos árszínvonalat ebben a termékkörben, azért lényeges, mert – mint arra Virovácz rámutatott – a globális élelmiszerár-ciklus felfelé ható nyomást fejt ki az árakra.
A forint ereje a tartós fogyasztási cikkek esetében is kordában tartja az áremelkedést az ING Bank vezető közgazdásza szerint. Aki számára meglepetést jelentett, hogy a ruházkodási cikkek esetében a szezonban megszokottnál erősebb volt az egyhavi áremelkedés.
Az üzemanyagok esetében is az inflációt erősítő hatással találkozhattunk szeptemberben.
Megoszlik az elemzők véleménye a szolgáltatások árváltozásáról. Míg Virovácz szerint a megszokott szezonális árváltozások miatt kódolni lehetett, hogy havi alapon csökken az árszínvonal – elsősorban az üdülési és a közlekedési szolgáltatások árának nagyobb mértékű mérséklődése miatt –, addig Regős számára ez is meglepetés volt.
Mindenesetre a szolgáltatások éves szintű 6 százalékos drágulása így is jelentős, olyannyira, hogy átvették az első helyet az árnövelő tényezők között az élelmiszerektől. Ez a két tétel felelős a 4,3 százalékos fő mutató kétharmadáért – állapította meg Virovácz.
A többiért pedig a háztartási energiaárak, amelyek éves alapon továbbra is jelentősen, 10,6 százalékkal emelkedtek. Ebben a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a nagyobb fogyasztás játszik szerepet elsősorban, hiszen így a fogyasztott mennyiség nagyobb aránya került a magasabb árkategóriába, azaz az átlagár nőtt. De a szeszes italok, dohánytermékek éves bázisú drágulása is közrejátszik abban, hogy az éves infláció szeptemberben sem tudott mérséklődni.
Regős azt tartotta még érdemes kiemelni, hogy az élelmiszerárak drágulásának lassulása miatt a nyugdíjas infláció is lassult, 4,5 százalékról 4,3 százalékra.
Az MBH Bank meg azt nevezte biztatónak, hogy a maginfláció 4 százalék alatt maradt, az azonos szintű két fő mutatónál – az átlagos és a nyugdíjas inflációnál – 0,4 százalékponttal alacsonyabb lett (a szezonális hatásoktól megtisztított maginfláció ugyanis a hosszabb távú inflációs folyamatok jó indikátora szokott lenni, ergo a mostani adat csökkenésre utal – a szerk.).
Akár az is optimizmusra adhat okot, hogy a szeptemberi adatait cikkünk megjelenéséig publikált 24 európai ország csaknem felében, tizenegyben magasabb lett az éves infláció az egy hónappal korábbinál, hatban – köztük tehát nálunk – stagnált, s csak hét államban csökkent. Ám ezzel együtt sem szívderítő rápillantani az alábbi grafikonra. Azon ugyanis az látszódik, hogy csak két országban, a kiugró inflációjával immár évek óta küszködő Törökországban, valamint Észtországban lett alacsonyabb az éves fogyasztóiár-index – utóbbi egyúttal azt is jelenti, hogy ebben az összevetésben az Európai Unióban a mostani pillanatfelvételünkkor az utolsó előttiek vagyunk.
Úgy, hogy nálunk március óta érvényben van az árrésstop – először csak egyes élelmiszerekre, május végétől már meghatározott háztartási cikkekre is –, amely Regős szerint nagyjából 1,5 százalékponttal visszafogja az inflációt (vagyis ha ez nem lenne, rosszabbul állnánk az észteknél).
Ezért van egy elnyomott infláció a gazdaságban – ez pedig az árrésstop jövő évre várható elengedése nyomán okoz majd egy ugrást az inflációban, figyelmeztet a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Ebből következően szerinte egyelőre nem várható a monetáris politika lazítása, annak ellenére sem, hogy az infláció már az év végére a jegybanki célsávba (ez a 3 százalékos középértéktől plusz-mínusz 1-1 százalékpontig terjed – a szerk.) kerülhet, sőt, az év elején átmenetileg a cél körül alakulhat. „Tekintettel azonban a keddi miniszteri szóbeli intervencióra és a kedvező szeptemberi inflációs adatra, a piac elkezdheti árazni a kamatcsökkentést, ami gyengébb forintárfolyamot eredményez, ez viszont távolabb tolja a kamatcsökkentést” – mutat rá egy érdekes összefüggésre Regős, aki úgy véli, az inflációs adat alapján viszont nőtt az esélye annak, hogy jövőre a jegybank lazítani tudjon.
Az infláció csökkenését az is gátolhatja, hogy Virovácz szerint az elmúlt hónapokban látott alacsony havi átárazás nem igazán írja át a lakosság inflációs várakozásaira vonatkozó képet. (A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi, augusztusi inflációs gyorselemzése szerint a tényadatnál több mint négyszer nagyobb, 20 százalékot súroló pénzromlást várnak az emberek – a szerk.). Ez pedig kétségtelenül megnehezíti a jegybank (és a gazdaság) számára, hogy rövid távon elérhető közelségbe kerüljön a 3 százalékos inflációs cél.
Az ING Bank vezető közgazdásza arra számít, hogy a következő hónapokban felfelé mozdulhat az inflációs ráta a bázishatások következtében. Hogy pontosan hol tetőzhet, az nagyban függ az árrésstop intézkedések sorsától. Az eddig érvényben lévő, idei évi átlagra vonatkozó 4,6 százalékos inflációs előrejelzését az ING nem módosította, amely a kormányzati intézkedések november végi kivezetésével számol. A következő két évet illetően az érvényben lévő előrejelzésük szerint átlagosan 4 százalék körül ragadhat az inflációs mutató. 2026-ban ennél valamivel magasabb, az azt követő évben pedig 4 százaléknál valamivel kisebb lehet az átlagos áremelkedési ütem.
Mindezek fényében rövid távon biztosan marad a szigorú monetáris politikai hangvétel és a változatlan alapkamat – véli Virovácz. Ugyanakkor egyre nagyobb esélyét látja annak, hogy 2026 jelentős részében vagy akár egészében is változatlanul 6,50 százalékon áll majd az irányadó ráta. Ennek oka, hogy
a következő egy-két évben olyan jellegű sokkok érhetik a magyar gazdaságot, amelyek egyértelműen inflációs kockázatokat hordoznak (például a lakosság anyagi helyzetét érintő kormányzati keresletélénkítés, az árrésstopok kivezetése és a két számjegyű minimálbér-emelés).
Az Ersténél továbbra is úgy látják, hogy a kockázatok kiegyensúlyozottabbakká váltak. Az ipari termelői árak közelmúltbeli alakulása, a visszafogott energia- és importált termékárak, az erősebb forint ugyanis várhatóan tovább támogatja az infláció mérséklődését. Ugyanakkor e banknál is úgy ítélik meg, a kormány által bevezetett árkorlátozó intézkedések kivezetése az infláció egyszeri megugrásával járhat. Ennek időpontja azonban nagyon bizonytalan, hiszen egyelőre jó esély van arra, hogy november vége után is velünk maradnak ezek az intézkedések – mutatott rá Nyeste.
Emellett az Erste makrogazdasági elemzője is nagy problémának tartja az inflációs várakozások alakulását, s részben emiatt felfelé mutató kockázatnak, hogy a háztartásoknak a választások előtt juttatott pluszforrások párosulva a továbbra is viszonylag magas nominális bérkiáramlással ösztönzést jelenthetnek az átárazásokra a gazdasági szektorokban, főleg a piaci szolgáltatások esetében. Erről pontosabb képünk a jövő év első hónapjai után lehet. Emiatt Nyeste is amondó, hogy a jegybank vélhetően továbbra is ragaszkodik a szigorú monetáris kondíciók fenntartásához.
Az MBH Banknál is úgy vélik, a következő hónapokban a bázishatások miatt jöhetnek még magasabb mértékek, majd decemberre a 4 százalékot közelítheti az infláció. 2025-re 4,5 százalékos átlagos inflációs rátával számolnak továbbra is, 2026-ban meg 3,9 százalékossal. E banknál is úgy vélik, az inflációs kilátások és a magasan ragadt lakossági inflációs várakozások miatt idén a jegybank várhatóan nem fog tudni kamatot csökkenteni: erre legkorábban 2026 közepe táján lehet lehetőség. De akkor is csak abban az esetben, ha a fogyasztásélénkítő intézkedések, a jelentős béremelések és az árrésstop-intézkedések kivezetése ellenére a releváns horizonton lehet az infláció. Ebben a forint erősödésének vélhetően nagy szerepet szán a jegybank, a forint esetleges visszagyengülése esetén azonban akár tartósabban is velünk maradhat a relatíve magas irányadó kamat.
Szívesen helyet adnánk a Nemzetgazdasági Minisztérium bővebb reakciójának is, ám a szaktárca ezúttal csak az MTI-nek elküldött közleménye szakmai értékelés helyett hemzseg a politikai lózungoktól. Az inflációt illetően csak a szokásos, „a kormány folytatja a harcot az indokolatlan áremelések ellen” kitétel tekinthető véleménynek.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
