Mi volt a vasárnap véget érő észak-amerikai foci-vb eddigi legemlékezetesebb – pozitív vagy negatív – momentuma? A parányi Zöld-foki Köztársaság hősies küzdelme? A botrányszagú Argentína-Egyiptom ütközet? Julián Alvarez pompás tekerése Svájc ellen? A németek kínos felelősségtologatása a tizenegyeseknél? A paraguayi válogatott bunkózása? Az argentinverő (a selejtezőkben Buenos Airesben legyőzték Argentínát), de vicckapussal felálló uruguayiak önkiütése? Az irániak egy lábujjon múló kiesése? Ronaldo és Neymar búcsúkönnyei? Vagy a norvégok össznépi evezése? Lehet választani.
Az viszont egyértelmű, hogy mi volt a legbotrányosabb: az amerikai Folarin Balogun egy mérkőzésre szóló eltiltásának a visszavonása. Történt ugyanis, hogy Donald Trump amerikai elnök – ahogy ezt maga is elismerte – felhívta a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnökét, Gianni Infantinót, és a büntetés felülvizsgálatát kérte. Nem sokkal később a szövetség törölte az eltiltást.
Fotó: whitehouse.gov
A FIFA egyértelműen politikai nyomásra rúgta fel a saját szabályait (miszerint egy kiállított játékos nem játszhat csapata következő mérkőzésén) és nyúlt ezáltal bele a vb-be, ami – legalábbis ilyen nyílt formában – példa nélküli az elmúlt néhány évtizedben. Szégyenteljes lépés volt ez mind Trump, mind Infantino részéről, aki persze azt is engedte, hogy az amerikai hatóságok kitiltsák az országból és ezáltal a vb-ről Afrika egyik sztárbíróját, a szomáliai Omar Abdulkadir Artatot.
A sors azonban az előbbi esetben igazságot szolgáltatott: az amerikai válogatott a Trump által visszalobbizott Balogunnal megerősítve is simán kizúgott a legjobb 16 között.
Bár nem ilyen szintű bűn, ne feledkezzünk meg a FIFA egy másik botrányos húzásáról, a hidratációs szünetnek hazudott reklámszünetről sem.
A szövetség ezzel – nyilvánvalóan üzleti érdekből, a plusz reklámidő miatt – a futball egy másik alapszabályát rúgta fel, és négy negyedre osztotta fel a mérkőzéseket, belenyúlva azok ritmusába.
Már előre tartok a vasárnapi döntőtől, ahol a kiszivárgott hírek szerint 25-30 (!) perces szünetet terveznek a „második negyed” után, egy showműsor ide-oda tologatható bábuivá degradálva a spanyol és az argentin focistákat.
Történt persze pozitív újítás is: jóval kevesebb volt a gyepen előadott „nagy halál” egy új szabálynak köszönhetően (egy percig nem térhet vissza a pályára az a játékos, aki ápolást kér, de az ellene elkövetett szabálytalanságért az elkövető nem kap sárgalapot). Néhányan megszokásból még fetrengtek egy kicsit, de általában hamar meggyógyultak, ami a korábbiaknál folyamatosabbá tette a játékot.
A botrányok ellenére összességében egész jó vb-t hoztak össze a csapatok és persze a szurkolók: kiváló meccsek, dráma, vér, verejték. Siker és bukás, könnyek és katarzis. Szinte mint egy színházban.
Nem kérdés, hogy a futballtörténelem egy újabb fontos fejezete íródott, íródik a tengerentúlon.
Ja, de hogy „elcsalták az egészet”? Ugyan már. Bár a pálya néhány mérkőzésen valóban lejtett, a döntőbe pontosan az a két válogatott jutott be, amelyik a legjobban megérdemelte: a játéktudásban- és intelligenciában mesterszinten lévő spanyolok, és a mentálisan, csapatként is bivalyerős, szenvedélyes argentinok.
Mindez emlékezetes zárómeccset ígér, ami az egész tornával együtt – botrányok ide vagy oda – tovább gazdagíthatja a futball-vb-k legendáriumát. Hétfőtől pedig egy ideig sokunknak hiányozni fog valami.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
