A Válasz Online jelentette meg azt a nyilatkozatot, amelyet 24 református értelmiségi írt alá, és amelyben arra kérik Balog Zoltánt, mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is. A portál által teljes egészében közölt nyilatkozat néhány fontosabb részletét emeltük ki, amelyekben az aláírók felszólítják Balog Zoltánt a lemondásra, valamint bocsánatot kérnek a kegyelmi ügy kezelésének módja miatt sérültektől, különösen a bicskei áldozatoktól:
Mi, református egyháztagok, aggodalommal, de egyúttal reménységgel követjük figyelemmel az egyházunkban az elmúlt hetekben kialakult helyzetet.
Aggodalommal, mert Balog Zoltán püspöknek az úgynevezett kegyelmi botrányban való érintettsége és püspöki tisztségéhez való ragaszkodása miatt egyházunk napról napra veszít hiteléből, és ez akadályozza alapvető küldetésének teljesítését, az evangélium hirdetését. Ugyanakkor reménnyel, mert ez a megrázkódtatás a megtisztulás és a megújulás kiindulópontja lehet.
Balog Zoltán a kegyelmi üggyel kapcsolatos döntéseit „kárt okozónak”, „súlyos hibának”, az egyházra nézve „tehertételnek” nevezte. Mi még súlyosabbnak látjuk, mint ahogyan azt is, hogy az egyházra terhelte személyes vétkét. Hitelességünket, az egyházon belül megbomlott testvéri közösséget tehát nem Balog Zoltán lemondása, ellenkezőleg, hivatalban maradása rombolja tovább. Az ügyet hatalmi szóval lezárni nem lehet, következményei – a lemondott keresztelők, a kilépő egyháztagok, társadalmi támogatottságunk drasztikus csökkenése – velünk maradnak. Végső soron az a kérdés, hogy remélhetjük-e így Isten áldását? Éppen ezért anyaszentegyházunkért érzett felelősségére apellálva hangsúlyosan kérjük Balog Zoltánt, mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is. Ez nem egyetlen egyházkerület, hanem az egész Magyarországi Református Egyház közös ügye.
Most megkövetjük mindazokat, akikben a kegyelmi ügy kezelésének módja szörnyű traumák okozta mély sebeket szakított fel, s akik ezért egyházunk által is cserben hagyottnak érzik magukat; különösen is azokat, akik a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskolában erőszak áldozataivá lettek. A jövőben jobban kell megélnünk Jézus példáját követve a szenvedőkkel azonosuló egyház valóságát.
Egyházunk jelenlegi helyzetét az állammal való összefonódás és az anyagi függőség határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy egyetlen egyház sem tarthat igényt privilégiumokra. A lehetőségekkel élni pedig csak méltányosan és felelősséggel szabad, úgy, hogy az ne ellenérzést váltson ki, hanem az egyház társadalomban betöltendő küldetését szolgálja.
