Ottjártunkkor békés volt a hangulat, a Millenárison lezajlott kormánypárti megemlékezéshez képest feltűnő volt, hogy itt jóval több volt a fiatal, és „alteros” arcok is feltűntek.
A vidékről érkezett tiszások már két óra környékén vidáman köszöngetve vonultak a környékbeli utcákon – valószínűleg a Déli pályaudvarról jöttek. A hangulat derűs volt, láttunk győri és siófoki transzparenseket is.
Azt túlzás lenne állítani, hogy egy tűt sem lehetett leejteni a Bem téren három óra körül, de azt sem mondanánk, hogy kevesen gyűltek össze. Talán épp elegen voltak ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Transzparensekből pedig ilyeneket láttunk: „Én megvédeném Magyarországot Oroszországtól”, „Ruszkik, gyertek haza!” (Ezzel nyilván Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának elhíresült mondataira utaltak.) Történt mindez a Bem téren, egyben a Szijjártó Péter vezette Külügyminisztérium épülete előtt.
És néha felhangzott a jól ismert szólam: „Árad a Tisza!” Vonulás közben pedig azt zúgták: "Nem félünk! Nem félünk!"