A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) negyedévente közzéteszi a regionális adatokat Magyarországról, köztük a béradatokat is. A 2024 negyedik negyedévére vonatkozó, kumulált számok alapján látszik, hogy a különbségek továbbra is jelentősek az ország egyes területein:
Hogyan keresnek, akik őket képviselik?
A választási törvények szerint az Országgyűlés 199 képviselői helye közül 106 az egyéni választókerületekben győztes politikusoknak jut, így azok a képviselők vannak többségben a padsorokban, akiket közvetlenül a lakosság választ meg, nem az országos listáról kerülnek be. Cikkünk írásakor a 106 ilyen mandátum mindegyike betöltött, azonban csak 105-en szerepelnek az összehasonlításban, ugyanis a Budapest 11. választókerületében korábban győztes DK-s Varju László még decemberben lemondott. Bár Varju nagy arányban megnyerte a március 23-ra kiírt időközi választást, az újbóli eskütételére még nem került sor.
Korábbi cikkünkhöz hasonlóan, ezúttal a friss adatokat megvizsgálva összehasonlítottuk a vármegyei bruttó, kumulált átlagbéreket a parlament honlapján elérhető képviselői tiszteletdíjakkal – az eredmény ezúttal is árulkodó volt. A különbség a valóságban még nagyobb lehet, ugyanis számításainkban a kormányzati pozíciókhoz járó juttatásokat, valamint más forrásokból – például céges érdekeltségekből – származó bevételeket nem vettük figyelembe.
A legszerencsésebbek
Grafikonunkon is egyértelműen látszik, hogy az egyes vármegyék képviselői között is jelentősek a különbségek: a legjobb átlagfizetést azonban továbbra is Hajdú-Bihar politikusai tudták leakasztani az Országgyűlésben. A kizárólag fideszes politikusokból álló vármegyei csapat átlagosan bruttó 3,2 millió forintos tiszteletdíjnak örülhetett, amelynek megoszlása a következőképpen alakult:
- bruttó 3 403 562 forint: Kósa Lajos, Pósán László, Tiba István
- bruttó 3 003 143 forint: Bodó Sándor, Tasó László, Vitányi István
A számítási alapot jelentő tiszteletdíj az előző évi nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset háromszorosa – ezt olyan betöltött tisztségek növelhetik tovább, mint például a bizottsági tagság, a bizottsági elnök, vagy éppen a parlamenti frakció vezetése, vagy a házelnökség. Előző cikkünk megjelenése óta a képviselők bérét is korrigálták az időközben elérhetővé vált béradatokkal. Így míg korábban ugyanez a hajdú-bihari hatos bruttó 2,8 millió forintot vitt haza, az átlag mostanra a fentebb feltüntetett 3,2 millió forintra emelkedett.
Aránylag a legalacsonyabb átlagos tiszteletdíjakat ezúttal is Komárom-Esztergom vármegyében találtuk, az itteni szintén fideszes politikusok bruttó 2,4 millió körül kaptak ilyen címen, az ő átlagdíjazásuk korábban 2,12 millió forint volt.
Képviselők kontra lakosság
Az nem fog meglepetést okozni olvasóinknak, hogy a magyar politikusok sokszorosát keresik a lakossági átlagbéreknek mind országos, mind regionális szinten. Annak mértéke azonban, hogy mégis hányszorosa a honatyák tiszteletdíja a lakossági fizetéseknek, mégis árulkodó, ahogy azt térképünkön is megnézheti:
Olyan vármegye nincs, ahol a képviselők ne kapnának legalább háromszor nagyobb tiszteletdíjat, mint a lakossági átlagbérek. A legkisebb különbségek a fővárosban, illetve Komárom-Esztergom, illetve Győr-Moson-Sopron vármegyékben tűntek fel, ez feltehetőleg többek közt a régióban működő autógyáraknak is köszönhető.
Érdekesség ugyanakkor, hogy korábbi cikkünkhöz képest még az aránylag legjobban teljesítő területeken is azt tapasztaltuk, nőtt a különbség a tiszteletdíjak és a bérek közt: például Komárom-Esztergomban a korábbi mérésünk szerint 3,3-szorosai voltak az átlagos tiszteletdíjak a béreknek, most viszont ez a mutató már 3,7 volt.
Mindez arra utal tehát, hogy a magyar lakosság fizetése nem tudja tartani a lépést a politikusi fizetésekkel. Ha pedig a legrosszabbul teljesítő vármegyéket vesszük, ez még látványosabb. Ugyanis Békés és Nógrád vármegyékben az egyéni mandátumot birtokló politikusok az átlagfizetésnél több mint hatszor magasabb tiszteletdíjat vehettek fel – előző összeállításunkban még nem volt olyan régió, ahol ekkora lett volna a különbség, a helyzet tehát romlott.
Azt végül fontos megemlíteni, hogy az sosem volt kérdés, a parlamenti képviselők fizetése eleve magasabb szintről indul, mint egy átlagos magyar bér, ezt törvények határozzák meg. Az arcpirítónak nevezhető bérkülönbségek tehát nem a mandátumot megszerző egyének közvetlen felelőssége – legfeljebb annyiban, hogy megszavazták a saját fizetésemelésüket.
