Még karácsony előtt néztem be az egyik budai adományboltba, amely kitűnő helyen van, egy főútvonal buszmegállójában. De a benti körülmények siralmasak, és erről nem az ott dolgozók tehetnek. A helyiség szűk, kicsi a raktár is, gyötrődés próbálni. Ennek ellenére fogyott minden, az ötven forintos ünnepi üdvözlőlaptól a hatvanas évekbeli santung szoknyáig, és a kissé megviselt, de működő turmix gépig.
Az alkalmazottak vagy nagyon alacsony bérért, vagy ingyen dolgoznak. Az árualap nem több ezer kilométerről érkezik, mint a turkálókban, hanem azoktól a magyar állampolgároktól, akik nem rakják ki a kuka mellé a fölös cuccot, hanem veszik a fáradságot és elviszik hozzájuk.
A cél karitatív, segíteni a rászorultakon, Hogy miért nem támogatja ezt az állam erőteljesebben? Nos, talán mert akkor be kellene vallani, mekkorára nőtt Magyarországon a társadalmi szakadék. (Ismerős képlet ez még a régmúltból.) Most arról nem beszélve, hogy egyes jótékonykodő, hajléktalanokat segítő szervezeteket kifejezetten fekete listára tett a kormány, miközben hangzatos jelszavakkal próbálják vigasztalni a kisnyugdíjasokat.
Pedig igény lenne az olcsó árura, csakúgy, mint az effajta célra fordított bevétel növelésére. Elég csak a Blaha Lujza téri ételosztás képeit nézegetni a kereskedelmi tévék híradóiban, vagy kis falvak szélére ellátogatni, ahol megdöbbentő az élet kilátástalansága és a nyomor. Az ott élők jelentős része ráadásul nem is hallott arról, hogy léteznek a turkálók mellett adományboltok is, hiszen ez utóbbiak főleg a nagyvárosokban működnek.
Egyébként itt nemcsak a rászorultak vásárolnak, és ez jó: a bevételt ugyanis teljes mértékben jótékony célra fordítják. Sajnos, marketingre nincs pénz – ismerőseim körében szinte senki nem tudott akár csak egy charity – ahogy külföldön mondják, itthon meg cseritinek ejtik – boltot megnevezni.
A profi lomtalanítás másról szól
Az önkormányzatok az évek óta üresen álló üzlethelyiségek, ingatlanok kedvezményes vagy ingyenes bérbeadásával szorgalmazhatnák az adományboltok számát. Erőteljesebb hírverés is jól jönne, no nem több milliós percdíjas tévéreklámokra gondolok. Sokan talán nem tennék ezek után kukatárolók mellé a megunt, kinőtt ruhákkal teli zacskókat.
Lépten-nyomon találkozunk viszont a lomtalanítás, hagyatékok felszámolása jelszóval ”segíteni” igyekvó hirdetésekkel. Ezek az áruk máshol landolnak. Fillérekért viszik el a cuccot, és sok pénzt kérnek az elszállításért.
A szokásos évi lomtalanításkor kitett, és már helyben pofátlanul árusított cuccok is másutt landolnak.
A világ talán legnagyobb használt cikkeket árusító települése egyébként Magyarországon található: Devecserben az egész falu, annak minden lakosa, háza, udvara erre állt rá. Ne lepődjünk meg, ha azzal a pulóverrel találkozunk, amit tavaly kidobtunk a lomtalanításkor... De van itt minden, a porszívótól a bundáig, a hűtőtől a kalapokig.
Az adományboltokban árusított ruhák persze ezeknél sokkal olcsóbbak. Ennek az is az oka, hogy az alkalmazottak filléres munkabért kapnak, az árukészletért pedig nem kell fizetni. Sőt, van olyan bolt, amelyik a létfenntartásért küzd, ahogy az üzletvezető mondta, állandóan attól félnek, hogy a jó helyen lévő üzlethelyiségből eltanácsolják őket.
Az Adományboltok Országos Szövetségét (ADSZ), 2o14-ben alakult meg, 19 adománybolt részvételével, ahol a hálózati szerveződést, és az ADSZ megalakításának folyamatát az OFA - Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. – KoopeRáció+ projekt szakmai segítségnyújtással támogatta – olvasható a szövetség honlapján.
Új munkahelyek és fenntarthatóság
Ahogy akkor az alakuló közgyűlésen elhangzott, az adománybolt egy olyan társadalmi vállalkozás, melyet bejegyzett alapítvány, egyesület, nonprofit társaság, szociális szövetkezet működtet, saját alapító okiratában megfogalmazott társadalmi cél érdekében, nonprofit jelleggel. Az adományboltok – ”hivatalosan” - három funkciót teljesítenek: új munkahelyeket hoznak létre hátrányos helyzetű emberek számára, olcsó beszerzési lehetőséget nyújtanak a szegénységben élőknek, és hozzájárulnak a környezeti fenntarthatóságához. A hazai üzletek az angol charity modell szerint működnek, több mint a felük ma már vidéken.
Ahol a szabad iskolákra gyűjtenek
A számomra legrokonszenvesebb – és mostanság igencsak aktuális elveket valló – 2o13 óta létező üzlet a Szabad Iskolákért Alapítvány (SZIA) égisze alatt üzemel a Budafoki úton, közel a Gellért térhez. Van, aki ruhákat hoz be, más tankönyvekért jön, az egyetemisták pedig jegyzeteiket is bevihetik, hátha másnak még hasznára válnak.
Mindehhez párszáz forintért lehet hozzájutni, az élmény azonban jóval több, mint amit az olcsón beszerzett tárgyak öröme jelenthet.
A világirodalom remekei, tankönyvek és jegyzetek , ruhák, kiegészítők, játékok és konyhai eszközök találhatók itt, némelyekhez már párszáz forintért hozzá lehet jutni, de a ruhákért sem kérnek sokkal többet. Nagyon sok a diák, ugyanis szemben van vele a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
Ez egy értelmiségi befogadóhely
Ez volt a 40. adománybolt, amely az országban nyílt. A működtető alapítvány a demokratikus, személyközpontú iskolákért és ilyen pedagógiai módszerek elterjesztéséért dolgozik. Mindemellett a pedagógusképzés megújítására koncentrál. Mindezt tanári kézikönyvek adaptálásával és írásával, tanároknak szóló képzésekkel és tréningek tartásával, valamint tanulást segítő alternatív eszközök és módszerek kidolgozásával tette és teszi jelenleg is – olvasható honlapjukon.
Az alapítvány vezetői annak idején olyan értelmiségi befogadó hely működtetését tűzték ki célul, amely hozzájárul ahhoz, hogy a magyar iskola – alap-, közép- és felsőfokon egyaránt – olyan hely legyen, ahol a benne lévő egyének belső szabadsága kibontakozik, önbecsülésük megerősödik és fejleszthetik azokat a készségeiket, amelyek segítenek a másokkal való együttműködésben.
Az emberek legtöbbször beszélgetni jönnek ide, közben pedig magukkal hozzák azokat a holmikat, amelyek már rég a szekrény mélyén hevernek, de másnak még hasznára válhatnak.
A bájos, nagyon népszerű helyen vásárolhatók könyvek, játékok, festmények is. A SZIA plusz keretében fiatal iparművészek alkotásait árusítják.
Legutóbbi ott jártamkor éppen nyári vásár zajlott, pár száz forintért lehetett rábukkanni hibátlan, alig használt, márkás ruhákra, cipőkre. Két külföldi hölgy válogatott mellettem, el sem akarták hinni, hogy darabja egy euróba sem kerül ezeknek a jópofa, vintage színvonalú holmiknak.
A fuvar, a tárolás sokszor gondot okoz
A bolt munkatársai már eleve kiválogatják a kapott adománycsomagokat és csak a jobb darabok kerülnek a polcokra, vállfákra. De amelyek nem forgalomképesek, azok is gazdára találnak, a hajléktalanok és menekültek örülnek neki.
A probléma a fuvar szokott lenni: nagyon sok lakásban állnak felhalmozva a fölös cuccok, de gyakran nincs, aki vállalja, hogy elszállítsa ezeket az üzletekbe, bár ezt is meg lehet olykor, némi jóindulattal, oldani. A bútorok fuvarozása, tárolása még bonyolultabb eset, pedig fiataloknak, kispénzű családoknak erre is szükségük lenne.
Hogy működik mindez ma külföldön? A svéd jótékony célú adományboltok például kulturált, elegáns környezetben árusítanak használt holmikat, - nemcsak ruhanemút, de bútort, porcelánt, konyhai kisgépet is - amelyeket ingyen kapnak a helyi lakosoktól. Házhoz is jönnek érte, ha nagyobb bútort akar valaki elajándékozni, vagy gazdagabb hagyatékot kell elszállítani.
Nemcsak rászorulók vásárolnak az ilyen boltokban. Izgalmas régi darabokra, például retro bútorokra ugyanúgy lehet itt bukkanni, mint jónéhány éves IKEA lámpára. Lehet, hogy a fiatal pároknak talán épp erre van szükségük, és ha már benéztek, viszik is, pár koronáért.
A régi IKEA-szék drága kincs
Errefelé nemcsak az antik bútoroknak van becsülete – legalább ilyen népszerűek a pár évtizeddel ezelőtti tervezésű tárgyak. Amelyeknek – és ezt tudjuk az IKEA katalógusokból – saját nevük van, és tervezőjük is ismert. Létezik olyan, mára ritka kinccsé avanzsált, hatvanas évekbeli szék, ami többe kerül, mint egy tavaly gyártott.
A stockholmi Stadsmissionen az 1800-as évek közepe óta létezik. A vallási alapon működő egyesület célja az, hogy különböző módon segítse a rászorulókat, a szegényebb öregeket és a hajléktalanokat. Egy másik fontos szempont, hogy munkalehetőséget nyújtanak olyan embereknek, akiknek nehéz más munkahelyen elhelyezkedni. Köztük jónéhányan enyhén értelmi sérültek. Az elmúlt évtizedekben már felmerült egy másik szempont is, méghozzá a környezetvédelem.
Létezik saját márkájuk is, a Remake: e név alatt fiatal designerek varázsolnak használt ruhákból divatos holmikat. Hasonló alapon működnek a Myrorna üzletek, amelyek az Üdvhadsereghez tartoznak. Az Emmaus lánc elsődleges célja, hogy segítse a harmadik világ országait, a régi gyarmatokat, például úgy, hogy ruhaneműket küld ezekbe az régiókba. A régi márkás ruhaneműkből és divatos kiegészítőkből gyakran rendeznek árveréseket, olyan nagy nevek is, mint a Bukowski. Az ilyen ruháknak, táskáknak több ezer korona a kikiáltási ára, de a bevételt ez esetben is a rászorulókra fordítják.
