A megszokott pártos logika érvényesült az október 23-i felvonulások megítélése kapcsán, de azért nem teljesen szimmetrikus módon: míg a Tisza-tábor szinte egyöntetűen Magyar Pétert tartja a nap nyertesének, a kormánypárton belül többen vannak az „elhajlók” vagy véleményt megtagadók. A pártlogikán kívül – vagy részben ezzel összefüggésben – a politikai érdeklődés és tájékozottság nagymértékben befolyásolja, hogy a Békemenetet vagy a Nemzeti Menetet látják a magyar választók sikeresebbnek. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion gyorsfelmérésének, amelyet az október 23-át követő hétvégén végeztek el a kutatók 1300 fős, országosan reprezentatív mintán.
A közfigyelem tekintetében nincs látványos különbség a két esemény között. A teljes, 16 év feletti népesség hasonló arányban állítja, hogy beszélgetett olyan ismerősével, aki kint volt (Békemenet: 21 százalék, Nemzeti Menet: 29 százalék), olvasott róluk összefoglalókat (Békemenet: 56 százalék, Nemzeti Menet: 53 százalék), belenézett online közvetítésbe (Békemenet: 25 százalék, Nemzeti Menet: 29 százalék), belenézett tévéközvetítésbe (Békemenet: 23 százalék, Nemzeti Menet: 19 százalék), vagy belehallgatott – bármilyen formában – a két főszereplő beszédébe (Orbán Viktoréba: 30 százalék, Magyar Péterébe: 34 százalék)
A médiában kibontakozó, talán minden eddiginél intenzívebb számháború kapcsán viszonylag egyértelműen foglaltak állást a magyarok: 20 százalék szerint inkább a Békemeneten, 42 százalék szerint a Nemzeti Meneten voltak többen (ezen belül is 15 százalék szerint voltak sokkal többen a Békemeneten, és 36 százalék szerint voltak sokkal többen a Nemzeti Meneten).
Különösen széles a szakadék a legalább napi 1 órát online hírfogyasztással töltők és a saját bevallásuk szerint a politika iránt a (4 fokú skálán) legmagasabb érdeklődési szintet tanúsítók körében. Míg az előbbi csoportban 51–20 százalék a tömegbecslés a Nemzeti Menet javára, addig az utóbbi csoportban 66–23 százalék az aránypár. Ellenben azok körében, akik egy átlagos napon semennyi időt nem töltenek online hírfogyasztással, 26 százalék szerint a Békemenet vitte a napot, és csak 17 százalék szerint a Nemzeti Menet.
A választói blokkok ítélete a számháború tekintetében érthető módon igen pártos, de egyértelmű aszimmetria mutatkozik meg a pártosság mértékében. Míg a Tisza-tábor (pontosabban a tavalyi EP-választásokon a Tiszára szavazók) szerint közel egyöntetűen (87 százalék) a Nemzeti Meneten voltak többen, addig csak minden második kormánypárti (49 százalék) állítja ugyanezt a Békemenetre, míg 35 százalékuk nem tud vagy nem akar állást foglalni a kérdésben.
Hasonló tendenciák bontakoznak ki, amikor az események általános (az egyes politikai közösség szempontjából értelmezett) sikerességéről kérdeztük a válaszadókat. A teljes népességben a Nemzeti Menetet közel kétszer annyian (39 százalék) tartották sikeresebbnek, mint a Békemenetet (20 százalék).
A számbecslésekhez hasonlóan itt is a hírfogyasztással és a politikai érdeklődéssel lineárisan tágul a Nemzeti Menet javára az olló. Míg a naponta legalább egy órát online hírfogyasztással töltők körében 48 százalék, a politika iránt „nagyon” érdeklődők körében 63 százalék tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek a Békemenet 19 százalékával szemben, addig a hírek és a politika iránt legkevésbé érdeklődők körében csak 17 százalék, illetve 15 százalék tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek (a Békemenet 20, illetve 12 százalékával szemben). A politikai blokkok szerint vizsgált aszimmetrikus pártosság itt is tetten érhető: míg a tiszások 83 százaléka tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek, addig a kormánypártiak táborában csak 49 százalék állította ugyanezt a Békemenetről.
Végezetül a kutatás két szabadszavas kérdés formájában arra is kitért, hogy a válaszadók érzékelésében mi volt a két politikai vezető beszédében a leginkább központi gondolat. A megkérdezettek százalékpontra megegyező arányban (27 százalék) tudtak értelmezhető választ adni a kérdésre. Orbán Viktor beszéde esetében egyértelműen kiemelkedik a háború és Ukrajna (42 százalék) a kérdésre értelmezhető választ adók körében, míg egy további 22 százalék csak általános uszításként és gyűlöletkeltésként írta le a hallottakat. Magyar Péter beszédében szintén kiemelkedik – de nem ennyire markánsan – az „összefogás, megbékélés” gondolata (33 százalék), míg 21 százalék a „választási győzelem és rendszerváltás” ígéretét, 18 százalék pedig az 1956-ra való emlékezést emelte ki.
