Egyre több mindent tudunk újrahasznosítani, amivel nagymértékben hozzájárulhatunk ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez. Ám vannak olyan végtermékek, háztartási és egyéb hulladékok, amelyeket nem vagy csak nagyon drágán, illetve speciális eszközök segítségével sikerül újrafelhasználásra alkalmassá tenni. Ezek közé tartozik például a tetemes mennyiségben termelődő használt pelenka, a cigarettacsikk vagy a mobiltelefonok kijelző üvege. Bár a kutatók már egy ideje dolgoznak ezek – és még sok egyéb hulladékfajta – felhasználhatóvá tételén, a mindenki számára elérhető megoldások egyelőre váratnak magukra.
Rengeteg szemetet termelünk
A helyzet egyáltalán nem kecsegtető: a településeken összegyűjtött hulladékmennyiség alapján ugyanis minden uniós polgárra fél tonna szemét jutott 2023-ban. Ennek viszont mindössze 48 százalékát sikerült újrafelhasználásra vagy újrahasznosításra kész állapotba hozni – írta az Euronews. Az év végi cél 55 – a csomagolási hulladékok esetében 65 – százalék, amit az uniós szabályok szerint minden településnek teljesítenie kell. Magyarország számos más tagállammal, köztük Lengyelországgal és Görögországgal együtt ettől nagyon messze áll.
A legnagyobb mumusok és a miértek
Az újrahasznosítás során a már semmire nem használt termékeket más funkció ellátására alkalmas eszközzé teszik. Az üvegcsomagolásokat például beolvasztják, majd újraöntik és frissen gyártott termékeket töltenek beléjük. A mobiltelefon vagy LCD kijelzőket viszont nem olyan egyszerű beolvasztani, mint a hagyományos üvegpalackokat, mert ezeket az ütésállóság és strapabíróság érdekében speciális technológiával megerősíthetik. Ami azzal jár, hogy hagyományos üveg olvasztására alkalmas kemencékben csak extra költségek árán, nagyobb időráfordítással dolgozhatók fel.
Erre a problémára keresnek megoldást az EU által finanszírozott, Everglass elnevezésű projektben részt vevő kutatók. Jelenleg egy olyan újrahasznosító gép prototípusán dolgoznak, ami lézerrel olvasztja meg az üveget. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy gyorsan beállítható a különféle üvegtípusok megolvasztásához szükséges hőmérséklet.
Fotó: Depositphotos
Hasonló úton jár a világ egyik legnagyobb, üvegedény gyártására szakosodott amerikai vállalata, az O-I Glass, amely 2024-ben tesztelte mobil újrahasznosító gépét. A MOGRA olyan, infrastrukturálisan elmaradott helyeken tehet nagy szolgálatot, ahol nincs lehetőség az üveghulladék kemencekész állapotot elérő feldolgozására. A Glass International beszámolója szerint a rendszert úgy tervezték, hogy mozgatható és szállítható legyen, és a vállalat bármely létesítményébe telepíthessék.
Ételből biotrágya
Világszerte megoldandó probléma az élelmiszerhulladékok újrahasznosítása. Becslések szerint az unióban évente több mint 59 millió tonna élelmiszer kerül a kukába, melynek hozzávetőlegesen tíz százalékát a vendéglátóipar termeli. Ez azt jelenti, hogy egy uniós tagállamokban élő emberre nagyjából 132 kilogramm hulladék jut évente, ami elképesztő mennyiség.
Éppen ezért kutatók már egy ideje azon dolgoznak – az EU-ban a LANDFEED elnevezésű projekt keretében –, hogy az élelmiszerhulladék minél nagyobb részét lehessen felhasználni biokomposzt előállításához. Ám mivel ezek kevés, a talaj számára létfontosságú tápanyagot tartalmaznak, előkészítésük költséges és speciális technológiát igényel.
Az élelmiszerpazarlás mérséklésének lehetőségeit kutatja egy ausztrál technológiai start-up, a Food Recycle is. Az Ausztráliában és Új-Zélandon sikeresen működő vállalat speciális technológiával gyakorlatilag bármilyen kereskedelmi élelmiszerhulladékból képes teljes értékű állati takarmányt előállítani a sertés-, a baromfi- és az akvakultúra-ipar számára.
Mit lehet kezdeni a pelenkákkal?
Szintén nagy kihívást jelent a használt pelenkák újrahasznosítása, ami elsősorban annak köszönhető, hogy alapanyagokra bontásuk, fertőtlenítésük és a bennük található nedvszívó polimerek kezelése rendkívül költséges és macerás. Nem véletlen, hogy a legtöbb a szemétégetőbe kerül, a többi hulladékkal együtt. Mint azt az Euronews elemzők becslésére hivatkozva írja, világszerte körülbelül 46 milliárd eldobható pelenka “termelődik” évente. A legtöbb nem biológiailag lebomló, 150-500 évig szennyezheti a környezetet.
Újrafelhasználásukkal azonban egyre több vállalat foglalkozik. Az ausztrál Diaper Recycle például az eldobható pelenkák mellett az inkontinencia segédeszközök begyűjtését és feldolgozását is vállalja. Ám a szolgáltatás még gyerekcipőben jár, nem mindenki számára elérhető, és mivel fizetni kell érte, egyelőre csak egy szűkebb kör veszi igénybe. A vállalat üzemében speciális eljárással választják szét a pelenkákban található műanyagot a rosttól, és míg előbbit továbbadják műanyagfeldolgozásra specializálódott cégeknek, utóbbiból macskaalmot készítenek.
