Noha a Z generációs fiatalokat már “beelőzték” az alfák: a szárnyaikat bontogató kiskamaszok és gyerekek, vagyis a következő demográfiai csoport – a 2010-2025 között születettek – tagjai, előbbieket még mindig kiemelt figyelem övezi. A Zoomereknek, digitális bennszülötteknek vagy IT-generációsaknak is nevezett, jellemzően 1996 és 2009 között született fiatalok többsége most kezdi felnőtt életét, ami több szempontból is eltér Y generációs elődeikétől. Ezek közé tartozik a financiális téren megnyilvánuló függés és a munkához való hozzáállás. Ők már nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem pont fordítva. Szeretnek dolgozni, de a munka és a magánélet egyensúlya fontosabb számukra, mint a korábbi generációk tagjainak.
Élethosszig tartó függés?
A mamahotel kényelmét hosszasan élvező Z generáció el nem szakadó biztonsági hálójáról ír témát feldolgozó cikkében a Business Insider. A jelenség nem újkeletű: a húszas éveik elején és közepén járó, pályakezdő vagy néhány éve már a munkaerőpiacon lévő fiatalok kényszerű, praktikus családi kötődése generációkkal korábban is megvolt. A legmarkánsabb különbség a Z és az eggyel korábbi, Y generáció tagjai között az, hogy míg utóbbiak igyekeztek belátható időn belül önálló lakásba költözni, megteremtve független életüket és egzisztenciájukat, addig a Zoomerek már nem csípkedik magukat annyira: nagyobb arányban maradnak szüleik nyakán.
A társadalmi kérdésekkel és demográfiai trendekkel foglalkozó Pew Research Center 2023-as őszi felmérése szerint a 18-24 éves amerikai fiatalok mindössze 16 százalékának sikerült anyagilag függetlenné válnia szüleitől. Ez az arány több mint négy évtizede még 32 százalék volt a hasonló korúak körében. Ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban bő negyven év alatt megfeleződött a családjukról financiálisan levált, magukat eltartó fiatalok száma.
Fotó: Depositphotos
A felmérés során megkérdezett szülők mintegy 60 százaléka állította, hogy fiatal felnőtt gyermeket tart el, míg 2013-ban még csak 30 százalékuk nyilatkozta ugyanezt. A Pew Research Center arról is kifaggatta a szülőket, hogy körülbelül mekkora többletkiadást jelent számukra gyermekük támogatása, amibe a tandíjtól az élelmiszervásárlásig gyakorlatilag minden tétel beletartozhat. Egyesek úgy kalkuláltak, hogy átlagosan havi 1400 dollárt költenek erre.
Egy fecske nem csinál nyarat
Generációjának jellemző képviselője a Business Insider által megszólaltatott 24 éves David Nuñez, aki Floridában lakik a szülei házában. Van munkája és önálló keresete, de marketingesként évi 33 ezer dollárból nem tud fenntartani egy önálló albérletet, mert a legkisebb kiadó zugok bérleti díja is havi 2 ezer dollár körül alakul. A férfi a szüleinek nem fizet lakbért, viszont kiveszi a részét a költségekből: egyebek mellett a streaming-előfizetésbe és a bevásárlásba is beszáll. Szerencsésnek érzi magát, hogy nem kell sietnie a költözéssel, így keresetéből félre tud tenni. Édesanyjának teljesen természetes ez a helyzet. Mint azt a lapnak elmondta: inkább vele éljen a fia és tudja, hogy jól van, minthogy nélkülözzön. A 24 éves fiatal baráti körére egyébként ugyanez jellemző: egyikük kivételével még mindannyian a szülői házban laknak.
A támogatás bár sokak számára magától értetődő, a gyakorlatban nem mindig egyszerű: a szülők egy része a családi vésztartalékot áldozza fel, vagy hitelt vesz fel azért, hogy segíthesse fiatal felnőtt gyermekét. A Bankrate pénzügyi szolgáltató vállalat 2023-as felmérésből az derül ki, hogy az egyesült államokbeli szülők közel egyharmada komoly pénzügyi áldozatot hoz ennek érdekében. Egy dolog a tandíj kifizetése és a lakhatás biztosítása, és megint más a tartós együttélés. A szülők előbb-utóbb szembesülnek a legnagyobb dilemmával: hogy mikor jön el az ideje a “pénzügyi” köldökzsinór végleges elnyisszantásának.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt. A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy jobb, ha a fiatal felnőtt minél előbb megtalálja a saját útját és boldogulását, míg a másikba az kerül, hogy ugyan szülői hátszéllel később válik önállóvá, viszont lehetősége lesz a jobb életminőségre.
A szülői attitűd változása; az akár élethosszig tartó támogatás, a védőháló fenntartása – hogy nem “lökik ki az ajtón” a harmicas vagy negyvenes éveikben járó gyerekeket sem –, a szeretet mellett összefüggésbe hozható egy alapvető törekvéssel: minden generáció tagjai igyekeznek jobban teljesíteni, mint elődeik, és fejlődni hozzájuk képest. Vagyis saját tapasztalataikat alapul véve olyan megoldást szeretnének találni, ami megkönnyítheti gyermekeik életét és boldogulását. Az már persze más kérdés, hogy jó ötlet-e a folyamatos anyagi támogatás, hol kell meghúzni az egészséges határt és kiből hogyan válhat életrevaló felnőtt.
Akik szerint a folyamatos gondoskodás nem segíti a boldogulást
A Business Insider egy merőben más szülői hozzáállásra is hozott példát. A realitás talaján maradó, meglehetősen puritán nevelési elveket valló texasi Cody és Erika Archie a középiskola elvégzése után havi 200 dolláros lakhatási díjat számolt fel lányuknak. Véleményük szerint ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a saját bőrén tapasztalja meg: mindenért fizetni kell a zuhanyozástól kezdve a nassolnivalókig. Lányuk igyekezett minél gyorsabban állást találni magának, hogy ne kelljen a szülei bankszámláját "csapolnia". Az már más kérdés, hogy a továbbtanulásról is lemondott, ám ennek okát az Archie házaspár nem tárta a nyilvánosság elé.
A mamahotel vitathatatlan előnyei
A Z generáció elkényelmesedésének egyik legnyomosabb oka a pénz. Annak ellenére, hogy az oktatásból kilépők többsége jól képzett és tájékozott, a diploma vagy képesítés megszerzése után pedig rögtön teljes munkaidőben kezd dolgozni, egy átlagos fizetésből, egyedül – de olykor még párosan is –, szinte lehetetlen boldogulni. Amerikában a diákhitelfelvétel miatt sokan már a húszas éveik elejére tetemes adósságot halmoznak fel: átlagosan 37 ezer dollárt. Mindez az egyébként is magas, 2015 óta átlagosan több mint 50 százalékkal megfejelt lakhatási költségekkel együtt irreális terhet rak a nyakukba.
Az anyagi okok mellett egyéb tényezők is szerepet játszhatnak abban, hogy a Zoomerek egy része az iskola elvégzése után is a családi fészekben marad. Ezek közé tartozik az érzelmi biztonság, ami egy kiegyensúlyozott családban alap, és ami nem elhanyagolható komforttényező; valamint a megszokás és a kényelem is. Mert ugyan ki ne szeretné, ha főznének rá, nem kellene saját háztartást fenntartania, és mindig lenne társasága, amikor fáradtan hazaesve a munkából csak lazítana a tévé előtt?
A mamahotelnek megvannak a hátulütői is
Nemcsak a szüleikkel élő húszas éveik elején élő fiatalok száma nőtt meg ugrásszerűen az elmúlt két évtizedben, hanem a 25-34 éveseké is. Ez pedig az élet minden területére rányomta bélyegét: jócskán kitolódott például a házasságkötés és a családalapítás időpontja.
Amint az az AGORA Intézet és a HR Portál témába vágó podcastjában elhangzott: Magyarországon is ugyanaz a helyzet, mint a világ bármely táján. Mivel a Z generáció tagjai jellemzően sokáig élnek a mamahotelben, később "nőnek fel", később állnak a saját lábukra, mint a megelőző generációk tagjai. Ez lehet az egyik oka, hogy sokan közülük bizonytalanok és nincsenek jó mentális állapotban. Ami pedig a hazai számokat illeti: a KSH statisztikája szerint az Y generációsok 2018-ban összesen 1,9 millió voltak, míg a Z generáció tagjai – az akkori 9‒23 éveseket – 1,5 millióan.
