A médiaszabadság EU-szerte hanyatlóban van, és több országban „veszélyesen közel áll a törésponthoz” – közölte egy vezető, polgári szabadságjogokkal foglalkozó hálózat, kiemelve az újságírók elleni széles körű fenyegetéseket és a közszolgálati műsorszolgáltatók függetlensége elleni támadásokat – ismerteti a The Guardian A berlini székhelyű Civil Liberties Union for Europe (Liberties) a 19 ország 37 jogvédő csoportjával összeállított éves médiaszabadság-jelentésében kijelentette, hogy a korábban azonosított riasztó tendenciák 2023-ban is fennmaradtak – bár az új, EU-szintű jogszabály reményt adhat a javulásra. A Médiszabadság Jelentés 2024 - amely már a harmadik ilyen beszámoló - összefoglalójában megállapítja, hogy
a médiaszabadságot és a pluralizmust „néhány országban szinte teljesen újra kellene éleszteni és az európai médiaszabadságról szóló törvény végrehajtásának milyensége meghatározó lehet a média európai jövője szempontjából.”
Fotó: Liberties
„A médiaszabadság egyértelműen folyamatosan csökken az EU-ban – sok országban a nemzeti kormányok szándékos károkozásának vagy nemtörődömségének következményeként” – foglalat össze Eva Simon, a Liberties vezető jogvédője e a The Guardiannak. „A médiaszabadság csökkenése együtt jár a jogállamiság hanyatlásával. A kettő között szoros összefüggés van. Ez a tekintélyelvű rendszerek forgatókönyve.” Azonban - szerinte - az új uniós médiatörvényben „van lehetőség” enne megfordítására, ha megfelelően alkalmazzák.
A Liberties szerint Európa médiavilágát tavaly továbbra is
- a médiatulajdonok erős koncentrációja,
- a tulajdonjogok átláthatóságára vonatkozó nem megfelelő szabályok,
- közmédia függetlenségét és finanszírozását fenyegető akciók,
- az újságírókkal szembeni fenyegetés, megfélemlítés és erőszak számos esete, és
- a szólásszabadság és az információhoz való hozzáférés korlátozása jellemezte.
Ugyanakkor egyes kérdésekben több pozitív fejlemény is volt a tagállamokban és uniós szinten is.
A Liberties azt javasolta, hogy az Európai Bizottság szorosan figyelje az új európai médiaszabadságról szóló törvény tagállami végrehajtását, amely Simon szerint – a kompromisszumok ellenére – jogi alapot teremtett a médiaszabadság javításához. „Sok múlik a nemzeti kormányokon és hatóságokon, de a törvény azt jelenti, hogy az ügyek most egy európai bíróság elé vihetők, amely eldönti, mit jelent valójában a médiafüggetlenség, az újságírók megfigyelése és így tovább” – mondta.
Az újságíróknak kiosztott „pofonoktól” is szabadulnának
Simon szerint a törvényen felül egy új EU-irányelv, amely a közszereplés elleni visszaélésszerű stratégiai perek visszaszorítását célozza is fontos, amiben a végrehajtás kulcsfontosságú lesz. E perek angol rövidítése a Slapp (strategic lawsuits against public participation), amely hasonlít a pofont jelentő slap szóra, ezért így itt „pofon” néven hivatkozunk rá.
A „pofonokat” több EU-tagállamban rendszeresen alkalmazzák újságírók ellen – állította Simon.
A jelentés szerint Horvátországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban és Olaszországban 2023-ban fizikai támadásokkal kellett szembenézniük újságíróknak, Magyarországon és Szlovákiában pedig hivatalban lévő politikusok inzultáltak és fenyegettek újságírókat. Továbbá Romániában és Svédországban a rendőrség nem tudta megfelelően kivizsgálni az újságírók elleni támadásokat, vagy az erőforrások vagy az akarat hiánya miatt, míg Franciaországban és Bulgáriában maguk a rendőrök támadtak újságírókra. Horvátországban, Görögországban, Olaszországban, Hollandiában és Svédországban gyakran alkalmaztak „pofonokat” újságírók ellen, míg Németországban, Görögországban, Hollandiában és Lengyelországban kémprogramok, például Pegasus és Predator alkalmazásával figyeltek meg újságírókat.
Fotó: Doug Chayka
Az Egyesült Királyság Ügyvédi Hatóságának meghatározása szerint a „pofon” a „jogrendszerrel való olyan visszaélés, amit jogi eljárással, vagy annak elindításával való fenyegetéssel érnek el, amelynek célja zaklatás vagy megfélemlítés…, melynek célja a közérdekű ügyek vizsgálatától való elriasztás.”
Az EU elfogadta a „pofon”-ellenes irányelvet, amely az újságírók számára nagyon szükséges védelmet kell, hogy biztosítson a kizárólag elhallgattatásukra vagy megfélemlítésükre irányuló visszaélésszerű, határokon átnyúló perekkel szemben, és remek kiindulási alapot biztosít a nemzeti jogszabályok végrehajtásához – érvel összefoglalójában a Politico.
A digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) 2024 februárja óta teljes mértékben érvényben van az Unióban - teszi hozzá - és a tagállamok kötelesek kijelölni egy koordinátort, aki figyelemmel kíséri a törvény végrehajtását. A DSA biztonságosabb környezetet teremt az online platformok felhasználói számára azáltal, hogy nagyobb átláthatóságot biztosít a tartalom moderálásában, korlátozza a célzott hirdetéseket, és küzd a közösségi médiát átható illegális tartalom, a gyűlöletbeszéd és a digitális erőszak terjedése ellen – és mindezt összeköti az információhoz való hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadságával.
Túltengő koncentráció
Az erős médiatulajdon-koncentráció továbbra is meghatározza a tagországok hazai médiapiacait, és 2023-ban is keveset tettek a médiatulajdonok átláthatóságának növelése érdekében. A médiát szabályozó testületeknek küzdeniük kellet a finanszírozásért és függetlenségükért, és a politikai és pénzügyi nyomás továbbra is korlátozta a médiát, különösen a közszolgálati médiát sok tagállamban.
Magas a médiatulajdon-koncentráció Magyarországon, Horvátországban, Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Az, hogy egy ország médiavállalatainak többsége egy maroknyi magánszemély tulajdonában van, veszélyezteti a média megszólalásainak sokféleségét, és növeli az elfogult tudósítások kockázatát.
A média egyre bizonytalanabb finanszírozási keretekkel néz szembe. A televíziós licencdíjak, amelyek a közszolgálati média fontos bevételi forrásai, a pénzügyi kihívások középpontjában állnak Franciaországban, Írországban és Szlovéniában. Görögországban, Romániában és Magyarországon magasak a médiareklámokra fordított politikai kiadások, és azokat aránytalanul a kormánybarát médiában költik el.
A közszolgálati média Magyarországon kormányzati irányítás alatt áll, Lengyelországban pedig helyzete bizonytalanná vált a közelmúltban lezajlott kormányváltás miatt. Horvátországban és Olaszországban egyre nagyobb aggodalomra ad okot a közmédiára gyakorolt kormányzati befolyás.
Míg sok országban működnek független médiaszabályozó testületek, ez nem így van Magyarországon, ahol állami irányítás alatt áll, és több más tagállamban, ahol a jelenlegi gyakorlat túlzottan nagy befolyást ad a kormánynak annak szerkezetére, pénzügyi támogatására vagy funkciójára.
A médiába vetett közbizalom szintje továbbra is alacsony, és 2023-ban történelmi mélypontot ért el Csehországban. Észtországban, Németországban, Szlovákiában és Magyarországon is csökkent az elmúlt év során a médiába vetett bizalom szintje, Franciaországban és Görögországban pedig alacsony maradt.
Németországban, Litvániában, Hollandiában és Magyarországon a kormánnyal szemben kritikus újságírókat kizárták a sajtótájékoztatókról vagy más hivatalos eseményekről, vagy megtagadták tőlük a dokumentumokat, amelyekhez hozzá kellett volna férniük. Szlovákiában a miniszterelnök, Robert Fico „minden kommunikációt megszakított” négy olyan médiával, akiket „nyíltan ellenséges hozzáállással” vádolt. Kormánya ebben a hónapban jóváhagyta az RTVS közszolgálati műsorszolgáltató átalakításáról szóló vitatott törvényjavaslatot.
