2010 óta a New Start egyezmény szabályozza az orosz és amerikai nukleáris csapásmérő erők méretét. Az 1980-as évekbeli, több mint 70 ezres csúcshoz képest ez a megállapodás csupán kicsit több mint 1500 aktív robbanófejben és 700 hadrendben tartott hordozóeszközben maximalizálja a felek arzenálját. Csakhogy az egyezmény hatálya 2026 elején lejár, Oroszország pedig már 2023-ban felfüggesztette annak végrehajtását, és a jelenlegi világpolitikai környezetben igen valószínűtlen egy új egyezmény tető alá hozása – olvasható a Privátbankár friss írásában.
Az oroszok pedig az RS-28 Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM), vagy éppen a néhány hete Ukrajnában élesben tesztelt Oresnyik közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta fejlesztésével is jelzik, hogy milyen irányba terveznek indulni a New Start után.
A fő problémát nem is feltétlenül a hadrenbe állított robbanófejek számának várható emelkedése, hanem az jelentheti, hogy az oroszok újra több (egy Szarmat esetében akár rakétánként 10-16) robbanófejet helyeznének el egy-egy ICBM-re. Mivel így egyetlen rakéta is sokszoros fenyegetést jelent, az oroszok ezzel abba az irányba tolják el a nukleáris erőegyensúlyt, hogy érdemesebb legyen egy államnak egy másik állam nukleáris csapásának első gyanús jelére rögtön ellencsapást indítani.
Az Egyesült Államok számára viszont minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy tartsa a lépést ebben a várhatóan újrainduló fegyverkezési versenyben, azonban ez a lépés a többi, kisebb atomhatalmat is kényszerpályára helyezheti.
