A héten derült ki, hogy a Matthias Corvinus Collegium „tehetséggondozó intézmény”, azaz a több százmilliárd forintnyi közpénzzel kitömött, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának kuratóriumi elnöksége és Szalai Zoltán, a Mandiner lapigazgatójának főigazgatósága alatt működő intézmény gyakorlatilag egyedüli tulajdonosa lett a Libri Csoportnak.
A hírt természetesen nagy felzúdulás fogadta „ellenzéki” oldalon, és a közösségi médiát is elárasztották a vicces, vagy annak szánt bejegyzések, mémek, sőt egyesek már rögtön a Libri bojkottját is bejelentették.
A felháborodás azonban elsősorban annak szólt, hogy a Librivel a magyar könyvpiac meghatározó, a könyvértékesítésben messze piacvezető, de a könyvkiadásban is jelentős szereplője kerül nem is annyira közvetve a jelenlegi kormánypártok – illetve hát ne szépítsük, végső soron személyesen Orbán Viktor – irányítása alá.
Nem kell félnetek, jó lesz!
Ez valóban elég aggasztó fejlemény. Aki azt állítja, hogy a kultúrharcban ezt az újabb elfoglalt hídfőállást nem fogja a NER a lehető legteljesebb mértékben „vonalasítani” és a saját szellemi holdudvarának, üzeneteinek előtérbe tolására, illetve párhuzamosan a bármilyen szempontból is mást gondolni vagy mondani merészelők partvonalra szorítására használni, az vagy naiv, vagy nagyon nem figyelt oda az elmúlt években. Vagy esetleg saját személyes vagy politikai érdekeinek megfelelően tagadja le a nyilvánvalót. Nem tudom, Sárközy Bencét, a Libri Könyvkiadó Kft. ügyvezetőjét melyik kategóriába kell sorolni, amikor arról beszélt a bejelentés után, hogy „nem számol változással”, mert leszögezte, hogy csak úgy tudja a jövőben is végezni a munkát, ahogy eddig.
„Az ilyen tranzakciók előtt zajlik egy egyeztetés a menedzsmenttel, most is így történt. Ennek során azt kérték tőlem, hogy folytassam ugyanazoknak a szerzőknek a kiadását, ugyanazon a színvonalon, mint az elmúlt 12 évben. Továbbra is ugyanazok a presztízs- és pénzügyi szempontok vezérelnek a munkámban. Én máshogy nem is tudok kiadót csinálni. Onnantól tudnék irányváltásról beszélni, ha az én személyemet változtatni akarnák, de erről nincs szó”
– fejtette kicsit bővebben ki később. Ha ezt tényleg így gondolja, akkor érdemes már most nézelődnie az álláspiacon, mert hamarosan „változtatni akarják az ő személyét is”. Origo, Index, Figyelő, Színművészeti Főiskola, Nemzeti Filmintézet, független színházak támogatása, TV2, Petőfi Zenei Tanács, és még sorolhatnánk – tud bárki olyan példát mondani a NER által átvett vagy létrehozott kuratóriumok, cégek, oktatási intézmények, médiaszereplők köréből, ahol előbb vagy utóbb (de inkább azért előbb) ne csapott volna le a bárd? A Libri lesz majd az egyetlen kivétel, ahol Orbán Balázs és Szalai Zoltán majd hagyja virágozni a vélemények és értékek sokaságát? Szalai Zoltán ezt maga is megígérte az Inforádiónak nyilatkozva, de azért én erre inkább nem kötnék fogadást a támogatásait és szponzori pénzeit szintén teljesen értéksemlegesen osztogató Szerencsejáték Zrt.-nél.
Különösen szívmelengetővé teszi az egész történetet, hogy nagyon úgy tűnik, a Spéder Zoltántól szintén elég érdekes körülmények között megszerzett tulajdonrészét gyakorlatilag klasszikus zsarolásra használva szerezte meg magának a céget az MCC, azaz a többségi tulajdonos Balogh Ákosnak nem engedték, hogy osztalékot vegyen ki a cégből egészen addig, amíg bele nem egyezett az eladásba. (Most itt képzeljük magunk elé a kormánypolitikusok őszintén megbántott arckifejezését, amikor kikérik magukat, hogy a nyugati sajtó a külföldi cégek a magyar piacról „maffiamódszerekkel” történő kiszorításáról ír.)
Ki lesz az első szerző, akinek visszadobják a kéziratát, mert mondjuk az egyik szereplőt szerető homoszexuális szülők nevelik? Ki lesz az első szerkesztő, akit kirúgnak, amiért nem megfelelő színvonalúnak találja egy a TTT „támogatott” kategóriájába tartozó szerző kéziratát? Ki lesz az első könyvesboltvezető, akire rászólnak, melyik könyvet érdemes jól kihelyeznie és melyiket elsüllyeszteni a leghátsó szekrény legfelső polcának szélére? Még nem tudjuk, de hogy lesz belőle első, második, sokadik, amíg mindenki meg nem tanulja, hol a helye vagy fel nem mond, az biztos.
Persze erre akár még lehet azt mondani, hogy a Libri csak egy a piaci szereplők közül. Ha elmennek a sikeres, nem eléggé NER-kompatibilis szerzők, ha esik a színvonal, ha nem árulják majd a nem elég vonalas könyveket, akkor a szerzők és a vásárlók is más kiadókhoz vándorolnak, a Libri piaci részesedése pedig csökken, az MCC-n (és az adófizetőkön) kívül senki nem jár olyan nagyon rosszul.
A puskák az asztalon vannak
Csakhogy ennél sokkal nagyobb a baj. Nagyjából 2010 és 2020 között egy viszonylag nagy magyar könyvkiadónál dolgoztam, igaz nem a könyvkiadási részlegen, de azért kicsit belelátva a kiadó és a könyvpiac ügyeibe. Többek közt végignézhettem az Alexandra hatalmas botrányt okozó és rengeteg kifizetetlen tartozást maga után hagyó bedőlését is belülről. Az Alexandra piaci részesedése miatt megtehette, hogy a bizományban átvett, hatalmas árréssel árult könyvekből befolyt pénzt egyszerűen nem fizette ki a kiadóknak hosszú hónapokig, néha valamit csepegtetve belőle, de összességében egyre csak görgetve, hizlalva adósságait. A kiadók mégis átadták újabb és újabb könyveiket a cégnek, mert különben azonnal kiesett volna eladásaik 20-30-40 százaléka, ennél még a pénz bizonytalan reménye is jobb volt. Aztán egyszer csak eltűnt a remény, maradtak a tízmilliós adósságok.
Nem titok, hogy az a csőd az ismert okok (kis piac, kis vásárlóerő, emelkedő költségek, egyre kevesebbet olvasó emberek, kalóz ekönyvek, hogy csak néhányat említsünk) miatt eleve éppen hogy csak vegetáló kisebb-nagyobb könyvkiadók közül sokakat sodort a csőd szélére, vagy még azon is túlra. A romokon aztán immár egyedüli nagy szereplőként tudott terjeszkedni a Libri.
És hát arról szó sincs, hogy az MCC-mentes Libri egy irgalmas szamaritánusként működő cég lenne/lett volna. Rendkívül nehéz helyzetet teremt a könyvkiadók számára, hogy a könyvesbolti eladások tekintetében messze piacvezető egyetlen cég, amely ráadásul a Bookline-on keresztül az online értékesítésben is nagyon erős pozíciókkal rendelkezik. Nem titok, hogy a Libri jókora, a könyvek kiskereskedelmi árának tetemes részét kitevő árréssel dolgozik, ráadásul a könyvesbolti kihelyezések, toplisták, hirdetések, akciós újságok és más eszközök felhasználásával jelentős befolyást tud gyakorolni arra, hogyan fogy egy-egy könyv. Ez különösen problémás lett azután, hogy a Libri a kiadói piacon is terjeszkedni kezdett, ezután ugyanis a Libri boltjaiban kellett versengenie a Libri kiadói csoport könyveivel más kiadók termékeinek.
Lett volna tere ezen a piacon bizony valamilyen állami beavatkozásnak, a szabadverseny valamiféle korlátok közé szorításának. Az Írószövetség a bejelentés után gyorsan előrevetődve kiadott egy nyilatkozatot:
„A magyar írótársadalom elsöprő többségét képviselő Magyar Írószövetség úgy látja, hogy a tehetséggondozásért és a minőségi felsőoktatásért elkötelezett MCC többségi tulajdonossá válása a Libri Csoportban hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb piaci működéshez. Az Írószövetség vezetése reméli, hogy a Libri a jövőben a független irodalmi könyvkiadók minőségi kínálatának terjesztésére nagyobb hangsúlyt fog helyezni annál, mint amit az elmúlt évtizedekben megtapasztalhattunk.”
– szerepel például a szövegben, és a fentiek tekintetében ebben van is igazság. Csak hát ugye mondjuk a Filmalap és mondjuk a Blokád vagy Aranybulla, illetve a támogatást nem kapó filmtervek, alkotók eseteit látva mennyire bízhatunk abban, hogy a „független, minőségi kínálat” terjesztése kap majd nagyobb hangsúlyt?
E helyett az fog történni, hogy a leírt, a piacot messze a Libri közvetlen fennhatóságán túl is befolyásolni képes eszközök egy, a saját üzleti érdekeinek alig-alig visszafogott kiszolgálásán túl egy politikai szempontokat is szem előtt tartó tulajdonosi kör kezébe kerülnek. Nem csak arról van tehát szó, hogy a Libri milyen könyveket fog kiadni és mire fogja költeni a bevételeit, hanem a többi kiadót eddig csak adminisztratív eszközökkel, esetleg támogatások oda-, vagy oda nem ítélésével befolyásolni képes NER most hatékony, közvetlen eszközöket kapott erre. A Libri eddig nem tette meg azt, amit az Alexandra, hogy egyszerűen hónapokig nem fizet, és piaci súlyával mégis rákényszeríti a kiadókat a könyvek átadására, de akár meg is tehetné. Nem állítom, hogy ez is bekerülhet az MCC-féle Libri eszköztárába, ha egy kiadót nehéz helyzetbe szeretnének hozni vagy kicsit megcsuklóztatni – de emlékezzünk csak, hogyan is vette rá álltólag az MCC Balogh Ákost a részesedése eladására? A lehetőség mindenesetre ott van, és a NER regnálása alatt szerzett tapasztalataink alapján az a bizonyos puska általában el is sül, ha már egyszer odakerült a színpadra.
Sötét jelen, még sötétebb jövő
Ennek hatásai felmérhetetlenül károsak lehetnek már rövid távon is, de kicsit hosszabb távon még ennél is pusztítóbbak lesznek. Ugyanis a nagy veszély nem a már sikeres, befutott, stabil olvasótáborral rendelkező, de a NER vezetése által gyanúsnak, esetleg kifejezetten ellenségesnek ítélt szerzőket fenyegeti – azokat, akik közül most többen aggódva szólaltak meg a Libri einstandjáról, esetleg arról beszélnek, hogy bíznak az ott dolgozó szakemberekben, és kivárják, lesz-e változás a cég működésében. Az ő könyveikért adott esetben valóban be fognak menni más boltokba az emberek, megrendelik azokat online, készülni fognak velük interjúk, reklámnak pedig akár elég lehet a közösségi média is.
Aki viszont első könyves, ismeretlen szerzőként szeretne befutni, annak bizony szüksége lenne a jó könyvesbolti kihelyezésre, a reklámra, a megjelenő ajánlókra, díjakra, vagy éppen arra, hogy az online vásárlási felületeken az algoritmus „kidobálja” művét a potenciális vásárlók elé. A Libri nemcsak azt döntheti el, hogy saját kiadóinál kit próbál „felépíteni” a még ismeretlen szerzők közül, de nagyon nagy befolyása van arra is, ki kaphat egyáltalán lehetőséget a teljes piacon arra, hogy bekerüljön a sikerszerzők, vagy legalább a profit reményében kiadható szerzők sorába. Melyik Libritől független kiadó vállalja majd, hogy egy, a NER kultúrpolitikájába látványosan nem illeszkedő mondanivalójú fiatal írót vagy költőt megpróbál ilyen ellenszélben felfuttatni?
És ejtsünk egy-két szót a könyvpiac „szürke eminenciásairól”, a gyakran külsősként foglalkoztatott szerkesztőkről, fordítókról is, akik többnyire elképesztően rosszul fizetve végzik most azt a munkát, amely nélkül nem kerülhetnének a boltokba magyar nyelvű új könyvek. Sokan vannak köztük, akiknek ezek a munkák, ezek az összegek teszik lehetővé, hogy úgy-ahogy fenntartsák független értelmiségi létüket, miközben esetleg máshol, más ügyekben felszólalnak a hatalom ellen. Ha egy sztáríró elküldése a Libri kiadóitól, könyveinek a polcokról eltüntetése nagy felháborodást is váltana ki, egyáltalán észrevenné bárki, ha a Librinél vagy egy megszorongatott másik kiadónál bizonyos kellemetlenkedő figurák nem kapnának több külsős munkát? Ha a legújabb nagysikerű ponyvát már nem mondjuk egy rendszerkritikus író fordítaná le, hogy ne kelljen árufeltöltőnek (ugye, Philip?) elmennie, de éhen se haljon, sőt még írni is maradjon ideje?
Aztán ott vannak azok a könyvek, amelyek esetében eleve nem is számolhat profittal egy kiadó. Szakkönyvek, tudományos könyvek, tanulmány- és esszékötetek, életrajzok, néhány száz embert érdeklő verseskötetek és hasonlók. A sikeres könyvekből befolyó bevételek egy részéből a legtöbb kiadó megjelentet ilyen, valamilyen szempontból fontosnak ítélt műveket, ha másért nem, akkor a presztízsét növelendő, esetleg személyes elköteleződésből. Ha ezektől már a szűkülő lehetőségek miatt a nullszaldó megközelítését sem lehet majd várni, nyilván elsőként veszik ki őket a kiadói tervekből. Ha pedig még finom jelzés is érkezik az MCC-Libritől, hogy mi vagy ki az, aki a többi könyv eladásait is veszélyeztetheti, akkor melyik kiadóigazgató fogja az egész cégét veszélybe sodorni egy-egy ilyen szöveg megjelentetéséért?
A könyvszakma hosszú évek óta retteg attól, hogy az Amazon egyszer csak úgy dönt, hogy hajlandó lehajolni a magyar piac aprópénzéért is, és akkor majd lesz itt vér, verejték, könnyek és fogaknak csikorgatása. Hát, ha az Orbán Balázs és Szalai Zoltán vezette MCC uralta magyar könyvpiac felől nézzük, akkor talán nem is lenne olyan elborzasztó a vadkapitalista, se istent, se embert, se értéket, csak a profitot néző világcég által letarolt magyar könyvpiac.
És ha már odáig jutunk, hogy az Amazon-vezér Jeff Bezosra akár egy pillanatig is lehetséges megmentőként kell gondolnunk, akkor tudhatjuk, hogy nagy bajban vagyunk.
