Összeszámolta már valaki, hogy egy nagyobb pláza márkaboltjaiban adott pillanatban hány darab ruhanemű lóg a fogason? Talán ötvenezer. (Nem beszélve a kiegészítőkről, cipőkről, bizsukról.) Ebből elfogy naponta maximum ötezer. Az árubőség látványa állítólag fokozza a vásárlási vágyat, ezért rengeteg holmit kell kirakni a csábítás érdekében. Mutatjuk, hogy menyik üzlet mivel igyekszik bevonzani a vásárlókat.
Turkáló, vintage, adománybolt
Az áttekintést érdemes a divatpiramis legalján kezdeni, a turkálókkal, amelyek ma kevésbé népszerűek, mint mondjuk tíz éve. Jónéhány megszűnt a koronavírus-járvány alatt, a legtöbb üzlet pedig – különösképpen a fővárosban – annyira megemelte az árait, hogy vásárlói megfogyatkoztak.
Ma már egy kilós szisztémából kiválasztott póló is majdnem annyiba kerül, mint egy olcsóbb, új darab. A kényszergyűjtögetésben szenvedőkre persze mindig lehet számítani: sok nő számára egy-egy új holmi beszerzése időleges örömöt szerez.
Másoknak laza időtöltés, kikapcsolódás munka után nézelődni egy second hand üzletben. Itthon újdonságnak számítanak a korántsem olcsó vintage üzletek, újabban pedig – elsősorban Budapesten – az adományboltok, ahol tényleg fillérekért lehet venni mindent az estélyi ruhától kezdve a kabáton át egészen a porceláncsészéig. A fővárosban rendeznek néhol időleges garázsvásárokat is, és barátnős program lett a ruhacsere. Ezek mind óvják a környezetet, hiszen ilyenkor nem gyárból kikerült, rengeteg víz és energia felhasználásával előállított új holmik találnak gazdára.
A plázákban más a helyzet
A nagy márkák üzleteiben ma már kéthetente pakolják át a sztendereket, sokszor ugyanazokat a holmikat máshova felakasztva, a készletet üzletenként cserélve, hátha a törzsvásárlók azt gondolják, hogy új áru érkezett. Aztán már a szezon elején akciózzák ezeket – az árakat eleve így kalkulálják.
De mi lesz a sok tízezernyi el nem adott holmival? Az egyik külföldi lánc hazai üzletében dolgozó eladótól megtudtuk, hogy egy idő után a vidéki üzletek kicserélik a készletet a fővárosiakkal. És ha az aktuális kollekció mégsem fogy el, többnyire a volt szocialista országok áruházaiba kerülnek vagy eladományozzák ezeket, esetleg elküldik Afrikába. (Azt tudni kell, hogy ugyanaz a nyugati márka egészen más színvonalat és választékot kínál a saját „szülőhazájában”, mint a többi országban. Többnyire jobb minőségű, az aktuális trendeket naprakészebben követő darabokat.)
Fotó: Depositphotos
Kínai bolttól a klasszikus butikokig
A hazai kínai és vietnámi boltokban és a piacokon is tartanak különféle ruhaneműt: főleg kiegészítőket, egyszerű pólókat, fehérneműket. Ez üzleti szempontből kifizetődő, mert egyrészt elállnak, másrészt bővítik a kínálatot, és ha ezen a téren csökkenne a kereslet, akkor ellensúlyozza más termékcsalád a kieső profitot.
A klasszikus butikokból néhány maradt csak meg Budapesten. Ezek főleg az elegáns öltözetre vágyó, középkorú, tehetős nőket szolgálják ki. Itt lehet kapni csinos blézereket, klasszikus szövetszoknyákat, évvégi ünnepekre való öltözékeket. Ami itt is gond, az a méretezés. Valaki egyszer úgy gondolta, hogy akinek 42-es méret kell, annak mellben, csípőben és szoknyahosszban is ez lesz az ideális, pedig van, aki fent erősebb, más lent, nem is beszélve a testmagasságról, ami változó lehet az egy méretet hordók esetében is.
Ezek a klasszikus, butikokban kapható darabok viszont minőségi szempontból nem hasonlíthatók össze a fast fashion-termékekel, és hosszú évekig hordhatók.
Kik a mai divattervező sztárok?
A következő szinten a magyar sztár divattervezőket találjuk, akiket ma sokkal kevesebben ismernek, mint huszonöt éve Zoób Katit, S. Hegyi Luciát vagy Náray Tamást. Akkor még nem létezett ennyi pláza a világ összes ruhamárkájával: egy Zoób Kati divatbemutató társasági esemény volt, amiről szinte minden médium beszámolt. Az említett triumvirátus munkái hordhatóak voltak és gyönyörűek. Akkor még nem járhattuk be a világot az internet segítségével egy perc alatt, és tekinthettük meg, hogy éppen mi készül a világmárkák divatműhelyében, viszont sokkal több női print és divatlap létezett.
Az Andrássy úton kevesebb volt a külföldi szalon, szó sem esett a fenntarthatóságról, és nem voltak ekkorák a jövedelemkülönbségek sem. A mai utódok sem kevésbé tehetségesek – köztük a különféle stílust képviselő és más-más körben kedvelt Daalarna, Je suis belle, Nanushka vagy Tomcsányi –, de nevüket szűkebb körben ismerik, mint a hajdani magyar sztártervezőkét. Ennek az lehet az egyik oka, hogy párezres, jómódú menedzser-értelmiségi réteget szolgálnak ki.
Fotó: Depositphotos
Ma a legtrendibb jelszó a fenntarthatóság
„Az új generációk egyre inkább felismerik a környezetvédelem fontosságát, és ennek megfelelően hozzák meg vásárlási döntéseiket, ami arra készteti a márkákat, hogy új stratégiákat dolgozzanak ki” – olvasható az egyik szakmai honlapon. Ez biztos igaz, de tegyük hozzá: milliók számára – főleg Magyarországon – nem szempont még a fenntarthatóság. Amikor több mint egymillióan mélyszegénységben élnek és amikor a vidéken élő középkorú lakosság jelentős része csak akkor vesz magának új ruhát, ha valami különleges alkalomra készül, akkor erről még puszta idealizmus beszélni.
Kik a legjobb hazai környezettudatos divattervezők?
A szakmédia szerint kiemelkedő Majoros Zita, aki csakis újrahasznosított anyagokból dolgozik, Tomcsányi Dóri, és Szilágyi Andrea, aki vegán, 100 százalékig lebomló cipőit olyan műhelyben készíti, melyet biomasszából előállított fűtőanyaggal fűt.
Irány a szeméttelep?
Az érem másik oldala, hogy bár történt előrelépés, a világmárkák olykor csak divatból hirdetik a fenntarthatóságot, miközben ma is milliószámra készülnek filléres munkabérért Pakisztánban a fast fashion nadrágok és felsők, amelyek közül sok az égetőben végzi. Mindez óriási víz és energiapazarlással jár, a szállítás költségeiről már nem is beszélve.
Amerikában bérelni is lehet
Némely márka elkezdte a használt ruhák visszavételét és újrahasznosítását. Időközben berobbant a közösségi médiába a ruhák és cipők adásvétele, amiről tizenöt éve még nem is álmodtunk. Amerikában pedig évekkel ezelőtt már szokássá vált a ruhák és méregdrága táskák bérlése - a trend nálunk még nem honosodott meg. Az egyik szaklap szerint ma már az is cél, hogy tanuljunk meg varrni és megjavítani a ruháinkat, hogy meghosszabbítsuk azok élettartamát.
Ahol a sokmilliós táskák teremnek
A csúcsok csúcsán a luxusmárkák találhatók. Nem számít, hogy az Andrássy úti butikban hányan vásárolnak egy nap: világvárosban jelen lenni presztízskérdés. Ha itt veszteség keletkezne, azt ellensúlyozza a dubai testvérbolt. Számukra az sem példa nélküli gyakorlat, hogy a milliárdos feleségek a villájukba vitetik az újdonságokat, esetleg Párizsba utaznak értük.
