Kerek évfordulóhoz ért a Schieber Pincészet, de a kezdetek idején nem volt ideális a csillagok állása. 2010-ben kezdtek borászkodni, amely különösen nehéz évjárat volt. Ezt hogyan élték meg? Nem szegte kedvüket a nehéz indulás?
Valóban rendkívül nehéz évben alapítottuk a Schieber Pincészetet, igazán nehéz volt akkor jó bort készíteni. Abban az évben egy szokatlanul hűvös, csapadékos tavasz és hasonlóan mostoha nyár volt. Sem a napfény, sem a meleg nem kedvezett az évjáratnak, ahogy a túlzott mennyiségű csapadék sem. Esős, hűvös, barátságtalan szezon volt, de még így is magával ragadott minket a kezdeti lelkesedés. Nem adtuk fel rögtön az elején, a borkészítés ugyanis szenvedélyes műfaj, ezt csak elhivatottsággal, alkotási vággyal lehet művelni. Szerencsére az akkori elkötelezettségünket visszaigazolták az eredmények.
Úgy éreztük, hogy a borvidék kötelez minket a teljesítményre. Szekszárd nagy múltú bortermő terület, nagyon komoly nevekkel és kiváló adottságokkal. Ez minden szempontból motivációt jelentett nekünk, a jó lehetőségek és a komoly kihívások együttesen erőfeszítésekre sarkallnak.
Mi volt a kezdeti célja annak, hogy belevágtak a borászatba? Nem a legkönnyebb kenyér a borászé, sok változóval, sok nehézséggel kell számolnia, és elég kemény versenytársak is vannak. Mi volt a kezdeti motiváció?
Azt szerettük volna, ha a borkészítés ősi hagyományait, több ezer éves alapértékeit tudjuk ötvözni a modern technológia adta lehetőségekkel, az innovációval. Úgy gondolom, hogy ez egy jó kiindulópont: a borvidék adta lehetőségek és a borászat régre visszanyúló hagyományai a modern pincészeti technológiával, a korszerű eljárásokkal együttesen tudja biztosítani, hogy végül minden szempont kiegyensúlyozottan érvényesüljön. A borászat ugyanis sokféle értéket teremt egyszerre: mindenekelőtt az a jó, ha szép borokat tudunk készíteni, ami már önmagában komoly feladat és szívet melengető eredmény. De emellett közösséget kell építeni, ápolni kell a gasztrokultúrát, el kell fogadtatni magunkat a borásztársadalommal és a fogyasztókkal egyaránt. És végső soron az egésznek, mint vállalkozásnak is rentábilisnak kell lennie. Egyszerre kell szem előtt tartani mindezeket a szempontokat, egyszerre kell több területen előrelépni, amely egy nagyon komplex feladattá, de egyben egy szép alkotási folyamattá is teszi a borászkodást. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben az elmúlt tíz évben nagyot léptünk előre minden területen, és már azt is látjuk, hogy pontosan hol és milyen teendőnk van még.
Hogyan kezdődött ez az értékteremtő munka? Mit kellett ehhez végrehajtani és mik voltak az első lépések?
A már említett, korántsem könnyű 2010-es évben egy komoly technológiai újítást indítottunk el, amelynek első szakasza éveken át tartott, és amelyet folytatjuk a jövőben is. Már az első évben elkezdtük lecserélni a hagyományos eszközöket modern technológiára, és nagyjából 2015-ig tartott, mire olyan korszerű színvonalat értünk el, amelyet eredetileg kitűztünk célul magunk elé. Ezen időszak alatt új válogatóasztalt, bogyózórendszert állítottunk munkába, és még sok egyéb fejlesztést eszközöltünk.
Nagyjából ugyanezt az időszakot ölelte fel az a folyamat is, amelynek során magunkra találtunk. Ez nem kevésbé fontos, egyáltalán nem másodlagos munka egy borászat életében. Közel öt év kellett ahhoz, hogy a saját identitásunkat megtaláljuk, definiáljuk magunkat és azt is, hogy mit szeretnénk a borfogyasztó közönség elé tárni. A borászat nem csupán üzleti vállalkozás, sok érzelmi vonatkozása van. Meg kell találni azt a stílust, ami a miénk és amit át szeretnénk adni a borainkkal. Körülbelül ez az időszak kellett ahhoz is, hogy a szekszárdi borászok közössége befogadjon. Látták ugyanakkor, hogy a jó minőségre és nem a tömegbor értékesítésére törekszünk.
Az első években ezen felül az is fontos, hogy képezzük magunkat és tapasztalatokat gyűjtsünk. Ennek érdekében sokfelé ellátogattunk, magyar borvidékekre és külföldre egyaránt, nagy nemzetközi borkiállításokon, fesztiválokon is megfordultunk, jártunk Düsseldorfban, ahol a ProWein, Bécsben, ahol pedig a Vievinum hozza össze a borszakmát és a borrajongókat.
A minőség és a borok szépsége hangsúlyos célkitűzés tehát. De végső soron a borászat egy vállalkozás is. Hol találkozik a minőségre való törekvés, az alkotás folyamata a pénzügyi eredményességgel?
Mindkét cél fontos. Elengedhetetlen, hogy optimális költséggel dolgozzunk, hiszen alapvető számunkra a boraink jó ár-érték aránya. Ugyanakkor abszolút lényeges az is, hogy boraink kiváló minőséget képviseljenek. A technológiai korszerűsítés egyszerre szolgálja ezeket az eltérőnek tűnő szempontokat. A korszerű eljárások biztosítják azt, hogy a borkészítés beleférjen a versenyképes költségkeretekbe, optimalizálja a ráfordításokat. Ezzel egyidőben ahhoz is hozzájárul, hogy a minőséget javítsa, hogy a végén kiváló bort kapjunk.
Persze fontos a szőlő minősége is, amelyet nyilván sok szempont meghatároz, így van jelentősége a fajtának, a borvidéknek, az évjáratnak, de ami jelen esetben a megtérülés szempontjából fontosabb, a mennyiségnek is. Sok szőlőből sok bort lehet készíteni és így sokat lehet eladni, de ennek a minősége korántsem lesz olyan, amilyet mi szeretnénk. Minőségi bor alapanyagául az a szőlő szolgálhat, amelynek termése hektáronként nem nagyobb, mint 80 mázsa. Vagyis az érintett területről nem lehet és nem is szabad minél több szőlőt betakarítani, ez ugyanis a minőség rovására menne. Ezek mind olyan szempontok, amelyek a pénzügyi eredményességet kihívások elé állítják, és amelyre a szakértelem és a technológia a helyes válasz.
Ez már csak azért is fontos tényező a megtérülés szempontjából is, mert a szőlészet, illetve a borkészítés még ma is nagyon kézimunkaigényes tevékenység. A szőlészet növénytermesztési fázisa különösen, itt csupán néhány folyamatot lehet gépesíteni. Különösen a prémium vörösboroknál nagyon fontos, hogy kézi szürettel történjen a betakarítás. A feldolgozásban ugyanakkor sokat segít a korszerű technológia alkalmazása, azoknál a műveleteknél, amelyeket automatizálni lehet, ki lehet váltani az élőmunkát. Mindezt összességében úgy kell csinálni, hogy szép borokat kapjunk, amelyek szép eredményeket hoznak.
Milyen eredményeket hozott az első tíz év?
A legkiemelkedőbb sikerünk az, hogy a 2016-os Tabu kékfrankosunk 2019-ben a borvidék legjobb bora lett. Ez azt jelenti, hogy egy többkörös vakkóstolás után a szekszárdi borászok és az ország más borászai is a legjobbnak ítélték a borunkat. Ez, hogy a szakmai közönség díjazott minket, tökéletes visszaigazolása a munkánknak, a borászok elismerése.
Emellett borversenyeken is érünk el szép helyezéseket, a legutóbbi Vinagoráról, amely Magyarország egyetlen nemzetközi szintű borversenye, négy aranyéremmel és két ezüstéremmel tértünk haza. Hat bort neveztünk, tehát mind a hat érmet kapott. 2019-ben pedig a Magyar Sommelier Szövetség par excellence díját kaptuk meg termelői kategóriában. Ezek csodálatos elismerések, nagyon jól esnek, mert sok munkánk van abban, hogy ezeket a díjakat megkaphattuk. Nagyon büszke vagyok ezekre a szakmai elismerésekre.
Egy évforduló, mint ez a mostani is, mindig előretekintést is megkövetel. Mit szeretne elérni a Schieber Pincészet a következő években?
Most, hogy az első évtizedet magunk mögött tudhatjuk, szimbolikusan le is zárult az első periódusunk, amelyet egy új, igényes borászati üzem felépítésével pecsételtünk meg 2020-ban. Ez az épület mindenben megfelel a jövőbeni terveinknek, a helyigénynek, nem csak modern megjelenésű, hanem nagy is: kétezer négyzetméteres, mintegy kilencezer hektoliter tárolókapacitással.
A célunk a következő évtizedre az, hogy egyre nagyobb jelentőséget biztosítsunk a dűlőszelektált boroknak. Úgy gondoljuk, hogy nem csupán szekszárdi bort kell készítenünk és kínálnunk, hanem az egyes dűlők jellemzőit kell megragadnunk és átadnunk a fogyasztóknak. Például az általunk kezelt szőlőtermő területből is kiemelkedik a Tabu-hegy, amely egészen különleges terroir, nagyon érdekes jellemzőkkel. Arra kell törekednünk, hogy ebből a mikroklímából kihozzuk a legtöbbet, ehhez pedig a telepítés is hozzájárul. Szisztematikusan választottuk ki azokat a klónokat, amelyekkel a legjobb eredményeket érhetjük el egy-egy területen. Reméljük ezekről az eredményekről fog szólni a következő tíz év.
