Az első programot övező győzelmi jelentések, és várható növekedési hatások azonban eltúlzottak, írjuk ezt a kincstári optimizmus számlájára.
//www.mfor.hu/cikkek/Matolcsy__folytatjuk__hogy_visszafordithatatlan_legyen_a_fordulat.html
Az MNB összegzése alapján az első pillér, azaz a legfontosabbnak számító 2,5%-os forinthitelek felhasználása 60%-ban új hitel volt, 40%-ban hitelkiváltás. Természetesen aki ezt elhiszi, az még nem látott bankot, messziről sem. 3 hónap alatt - pláne nyáron - új, valóban növekedést szolgáló, beruházást generáló hitelt folyósítani szinte lehetetlen. Kizárt, hogy a májusra kristályosodó programba egy-két kivételtől eltekintve bele lehetett úgy férni egy új gondolattal, ötlettel, beruházással, ráadásul úgy, hogy a nyári, szabadságolós hónapok alatt (amikor lasszóval kell vadászni az aláírókat még a legegyszerűbb ügylethez is) ez még átfutott a bankon, felmérték a kockázatokat, megnézték az üzleti tervet, és rábólintottak. A hitelek nagy része, valószínűleg legalább 80-90%-a gyakorlatilag (még ha esetleg máshogy is címkézték) hitelkiváltás volt.
Éppígy, az új program jelentős része is valószínűleg hitelkiváltásra fog fordítódni, gyakorlatilag átárazódik a kkv-hitelállomány. Így ez a program nagy részben nem értelmezhető másként, mint egy kamattámogatási rendszerként, amelyet az állam nyújt (az MNB-n keresztül) a kkv szektornak. Nagyjából hatásait tekintve ez ugyanaz, mint ha minden kkv hitelhez (ami a programba bekerül) nyújtana az állam 3-4%pont kamattámogatást. Ennyiben igen jelentősen hasonlít az első Fidesz-kormány lakásvásárlási kamattámogatásához, csak ezúttal a kedvezményezettek a kis és közepes vállalatok lesznek. Tekintve az eddig lezajlott folyósításokat és az új, most bejelentett programot, azt mondhatjuk, hogy ez nagyjából ÉVES 100 milliárd forintjába fog kerülni a költségvetésnek.
A program tehát jelentős részben kamattámogatási rendszerként értelmezhető, amely éves 100 milliárd többletprofitot fog hagyni a magyar vállalkozások zsebében (ennyit ad át az állam saját bevételeiből a szektornak). Vannak természetesen további vetületei is az MNB Növekedési Hitelprogramjának. Egyrészt azért nyilvánvaló, hogy lesz valamekkora valódi új hitelkihelyezés, ami növekedést fog generálni, de a 2%-os növekedési hatás erősen eltúlzott számításnak tűnik, inkább 0,5-1% közötti érték tűnik elsőre hihetőnek. Ugyanakkor a program a bankoknak is kedvező, hiszen teljesen kiszámítható feltételek mellett jutnak forráshoz, méghozzá akár 10 évre, ami igen jelentős forrásbiztonságot jelent, nem kell félniük attól, hogy a betétekért kell versenyezniük, hogy hogyan kapnak a bankközi piacon pénzt, stb. Ha értelmesen hiteleznek akkor több évre előre beírhatják a profitot. Ebben a tekintetben segíti a bankrendszer stabilitását és kockázatainak csökkentését is.
Ennek kapcsán érdekes tegnapi hír volt a Magnolia kötvények visszavásárlási aukciója. A (potenciálisan) drága forrásokat láthatóan a MOL is szeretné kivezetni a piacról, olcsóbbra cserélni. Tekintettel az OTP igen jó tőkehelyzetére, egyáltalán nem lenne meglepő, ha a hazai nagybank is hamarosan előjönne egy hasonló visszavásárlással. Úsznak a pénzben, kihelyezni nem nagyon tudják értelmesen, de van egy csomó kötvényük, aminek a költsége meg igen magas. Miért ne vennék vissza őket?
Összegezve a fentieket: a környezet továbbra is olyan, hogy az exportáló, gyenge forintból profitálni tudó magyar középvállalati szektor helyzetbe hozása zajlik, ez tehát teljesen beleillik az orbáni gondolatba, miszerint legyünk gyártó-termelő nagyhatalom.
