A román minimálbér nemcsak utolérte, de meg is előzte az idei második félévben a magyar értékét euróban számolva - derül ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat frissített adatbázisából. A legutóbbi adatok szerint
- Magyarországon a bruttó minimálbér 451,51 euró,
- keleti szomszédunknál pedig már 460,77 euró,
miközben az év eleji állapot szerint még 21 euró volt a magyar minimálbér előnye. A váratlan fordulat ráadásul úgy állt be, hogy sem Romániában, sem pedig idehaza nem jellemző, hogy év közben nyúlnának hozzá a kötelezően adandó legkisebb bérhez. Így a folyamat hátterében a fizetőeszközök euróhoz mért változása áll.
A forintban, valamint a lejben vett idei minimálbérből kiindulva gyorsan visszaszámolható, hogy az Eurostat az átváltás során a magyar fizetőeszköz esetében jelentős, közel 8 százalékot gyengülő forinttal, a lejnél pedig csupán 1,1 százalékos értékvesztéssel határozta meg a minimálbérek közös valutában vett értékét.
A forint ilyen nagy mértékű romlása pedig azt eredményezte, hogy a második félévre - a lej értékvesztése ellenére is - a román bruttó minimálbér megelőzte a magyart.
Ezzel a hazai kötelezően fizetendő legkisebb bér uniós viszonylatban már hátulról a harmadik (!), aminél előnytelenebb helyen még nem állt. A magyar 451,51 eurónál kevesebb összeget csak a lett (430 euró) és a bolgár (311,89 euró) érintettek kapnak.
Az élen egyébként változatlanul ugyanazok a tagállamok szerepelnek:
- Luxemburgban 2141 euró,
- Írországban 1706 euró,
- Hollandiában pedig 1680 euró a minimálbér összege.
Valóban ilyen rosszul áll a magyar minimálbér?
Az Eurostat hagyományosan háromféle adatot közöl a tagállamok minimálbérére vonatkozóan:
- a nemzeti fizetőeszközben meghatározott bruttót,
- az euróban számolt bruttót,
- valamint a vásárlóerő-paritáson számolt bruttót, mely a fizetések értékének összehasonlíthatóságát segíti.
Igaz, korábban a kormányközeli sajtó éles kritikaként fogalmazta meg utóbbi kategória jelentéktelenségét, valamint hogy ez az adat gyakorlatilag értelmezhetetlen, mert az érintettek nem a bruttót, hanem a nettó költik el. Ennek ellenére közgazdaságilag és statisztikailag mégis olyannyira releváns mutató ez, hogy volt, amikor még maga a kormány is ezt az adatot emelte ki az adathalmazból azzal a céllal, hogy a magyar minimálbér-emelések látványos eredményeit és sikerét támassza alá.
Mindenesetre az uniós statisztika szerint a magyar bruttó minimálbér vásárlóerő-paritáson - vagyis az árszínvonalból fakadó különbségek eltüntetésével - jócskán leszakadt már a román értéktől.
Utóbbi a friss adat szerint 856,12 eurónyi értéket képvisel az eltérő árszínvonalakból fakadó különbségek eltüntetése után, míg a magyar 757,55 eurót. Vagyis 13 százalékkal többet ér a román bruttó minimálbér a hazainál.
De mégis, mennyit visznek haza a minimálbérből az érintettek?
A bruttó mellett természetesen érdemes a nettó minimálbéreket is összehasonlítani, az országonkénti adózás ugyanis gyökeresen eltérő lehet. Magyarországon jelenleg a bruttó bérnek a 33,5 százalékát vonja el a kormány különféle adók és járulékok formájában, míg Romániában ez az arány 35,3 százalék. A román bruttó minimálbérnek az előnye azonban egyelőre nem teljesen képes az adózásbeli hátrányt teljes mértékig kompenzálni, ám a felzárkózás vitathatatlan.
A magyar nettó minimálbér az Eurostat által közölt bruttóból levezetve 300,2 euróra jön ki, míg a román ennél csupán 2,3 euróval kevesebb, 297,9 euró.
Nominálisan tehát gyakorlatilag megegyezik a két ország euróban vett nettó minimálbére, elméletileg viszont még mindig előfordulhatna az a helyzet, hogy az árszínvonalból fakadó különbségek miatt a magyar nettó jóval többet ér a románnál. Ez azonban csak elméletben állja meg a helyét, becslésünk szerint az árszínvonalban meglévő differenciák ezt a picike magyar előnyt is teljesen eltüntetik.
A bruttó minimálbér és a vásárlóerő-paritáson vett bruttó minimálbér közötti differenciát alkalmazva a nettó összegekre kiderül, hogy mintegy 50 euróval több értékre futja a román nettóból, mint a magyarból. Becslésünk szerint a magyar nettó minimálbér vásárlóereje 503,7 euró, a románé ugyanekkor 553,5 euró.
Még egy felmérés, ami alapján rosszabb a magyar minimálbéresek helyzete
Gyakorlatilag az általunk vásárlóerő-paritáson becsült nettó minimálbér összevetés eredményét támasztja alá egy friss, idei adatsor, melyet az EuroFound közölt. Eszerint a magyar minimálbéres dolgozók között nagyobb arányban vannak olyanok, akik saját anyagi helyzetüket kedvezőtlenebbül ítélik meg, mint keleti szomszédunk érintettjei. Magyarországon azon minimálbéresek aránya ugyanis, akik úgy érzik, nem tudnak kijönni a minimálbérből, 40,3 százalék, míg Romániában ez az arány alacsonyabb, 31,5 százalék.
Mindez annak is köszönhető, hogy reálértéken jóval markánsabb növekedés jellemezte az elmúlt évtizedben a román legkisebb fizetést, mint a magyart. Az EuroFound kiadványa szerint 2010-hez képest a román reálminimálbér 188 százalékkal emelkedett, miközben a magyar növekedési ütem ennek még csak a felét sem érte el, 72 százalék volt. (Az eurózónán kívül eső tagállamok esetében nemzeti valutában határozták meg a reálminimálbér szintjét a jobb összevethetőség érdekében.) Az azonban elvitathatatlan, hogy a magyar minimálbér az eurózónán kívüli országok közül kiemelkedő és dobogós növekedést regisztrált, hiszen a 72 százaléknál a román mellett csak a bolgár reálminimálbér emelkedett nagyobb ütemben 2010 óta.
Noha a kormányközeli sajtó számára meglehetősen kínosnak tűnnek ezek az adatok és folyamatok - tekintve a cikkeinkre érkező, stílusukban véleményes írásokat -, valójában nincs szó "bezzeg Romániázásáról". Pusztán minden megközelítés és adat arra enged következtetni, hogy a keleti szomszédunk bérfelzárkózási folyamatai látványosabb eredményre vezettek eddig - számszakilag és életszínvonal tekintetében is -, mint a hazai. Sőt, ha a kormánybarát sajtómunkásokat annyira zavaró Romániával nem foglalkozunk, akkor egy másik hasonlóan kellemetlen megállapításra is juthatunk. Míg 2013-2017 között még a cseh bérrel egy szinten mozgott a magyar minimálbér euróban, addig az elmúlt három évben már ettől is kezdett leszakadni a kötelező hazai legkisebb kereset. Ugyanilyen folyamatok jellemzik az országos átlagbéreket is, melyek esetében hasonló megállapításra jutottunk nyár elején. És mindennek hátterében elsősorban egyáltalán nem a magyar bérnövekedési ütem alacsony volumene áll, hanem a folyamatosan romló fizetőeszközünk.
Mint egy korábbi anyagunkban rávilágítottunk: ennek előnyét használja ki az Orbán-kormány. Miközben idehaza forintban számolva akár jelentős, kétszámjegyű bérnövekedési ütemet tud felmutatni, nemzetközi összehasonlításban a gyengülő forint erodálja ezt a mértéket. A bérfelzárkózási folyamatunk távolról nézve sem annyira lendületes már. Ez pedig a nálunk beruházást tervező nagyvállalatok számára lehet örvendetes fejlemény. A beruházás helyszínének kiválasztásakor ugyanis egy plusz pontként rögzíthetik, hogy Magyarországon továbbra is olcsó a munkaerő a környező országokkal szemben.
