A vírusválság nem tesz jót a populista szájhősöknek, a vírust ugyanis nem lehet pár simulékony nemzetközi telefonhívással vagy magyarázkodással, propagandával megállítani. Hiába keresel ellenséget, hiába vered a melled, hogy mekkora hazafi vagy, a vírust nem érdekli. Szembejött a valóság. És nem csak egészségügyileg, hanem gazdaságilag is, márpedig tudjuk, hogy ezek a populista-autoriter rezsimek általában addig tarthatóak fenn, amíg a gazdaság megy – jellemzően valamilyen külső körülmény hatására. Putyin rendszerét az egyre magasabb olajáraknak (1999-es hatalomrakerülésekor 10-20 usd volt egy hordó olaj ára, ami 2008-ra 150 dollárig emelkedett, de még 2014-ben is 100 usd körül volt!) köszönhető életszínvonal-növekedés validálta, ám az olajárak 2015-ös összeomlása óta az orosz gazdaság beleesett a putyini pangásba, és bár ezt egy időre még a krími kalanddal sikerült elkendőzni, de az újabb egészségügyi-gazdasági válság már kicsit sok az embereknek, így talán nem véletlenül lett hirtelen nagyon rosszul a legfőbb ellenzéki, Navalnij.
Lukasenko rendszere is elfogadható volt mindaddig, amíg az olcsó orosz olaj okozta relatív jólét tartott, de amióta már nem kapják szinte ingyen a gázt és olajat (és azért sincs már olcsó olaj, mert az oroszok maguk sem állnak jól, tehát a belarusz válság közvetett oka Oroszország hanyatlása), azóta baj van. A COVID csak feltette erre a koronát (ne feledjük, hogy Lukasenko márciusi kijelentései szerint a vodka, a traktor és a szauna a fő védekezési vonalak).
Ezek a rendszerek a körülmények kedvező összejátszásának köszönhetően lesznek stabilak (pl. növekvő olajár, nemzetközi fellendülés, valamely nagyhatalom pénzügyi támogatása, gigantikus EU-pénzek beáramlása), mert ezek a külső tényezők gazdasági jólétet hoznak, ami elfeledteti az emberekkel az elnyomást. Persze a lakosság és egy idő után maguk a kormányzatok is elhiszik, hogy nem külső tényezőknek, hanem saját okosságuknak köszönhető a fellendülés, de ez csak a legritkább esetben van így. Mihelyst a jólét meginog, ezek a kormányzatok is nagy bajba kerülnek, hiszen az alapvetésük eleve az, hogy „jól éltek, cserébe kuss van”. Ha azonban a jólét eltűnik, akkor a deal már nem fenntartható.
A COVID tehát két irányból is aláássa ezeket a struktúrákat: egyrészt gazdasági válságot hoz, másrészt ezekben a rendszerekben a szakértelem helyett a propaganda viszi a prímet, de egy vírus ellen az nem túl hatásos. Így kiderül a kormányzatok alkalmatlansága, és az, hogy a korábbi jó gazdasági eredmények sem saját tudásuknak, hanem gyakorlatilag a szerencsének voltak köszönhetőek.
Ezért hoz törést 2020 a populista-autoriter rendszerekben, és nagyon nagy erőfeszítésre vagy direkt agresszióra van/lesz szükségük, hogy a korábbi status quo-t fenntartsák. S mivel véleményem szerint télen újabb, igen komoly gazdasági-egészségügyi problémák lehetnek, koránt sincs még vége a történetnek…
