A jövő évi költségvetés tervezett keretszámai feltehetően meg fognak valósulni, de elképzelhető, hogy a 2009-es évvel már gondok lesznek - vélekedett Soós Károly Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa, volt SZDSZ-es parlamenti képviselő. Az idei vagy jövő évi büdzsé meglehetősen szigorú, ami miatt különböző társadalmi csoportok igényei felhalmozódnak, és ezek eltéríthetik a gazdaságpolitikát. Pláne azért, mert a 2009-es évben Európa Parlament-választások lesznek, 2010-ben pedig országgyűlési választásokat tartanak.
Mi lesz a deficittel?
A deficit tervezett nagysága GDP-re vetítve 4,1 százalék körül alakulhat majd. A költségvetés-tervezetet ért bírálatok egy része arra fókuszál, hogy olyan bevételekkel tervez a kormány, amelyek befolyása erősen kétséges. Soós Károly Attila szerint az idei büdzsével nem lesznek ilyen gondok, a bevételi oldalt reálisan tervezték (Csaba László ezt erősen kétli). A közgazdász azt is cáfolja, hogy a csökkenő infláció deficitnövelő hatását figyelmen kívül hagyták volna a Pénzügyminisztériumban. Összességében nincs ok arra, hogy a deficitszámban kételkedjünk, szögezte le a közgazdász.
Feltehetően a gazdasági növekedés prognózisa is meg fog valósulni. Igaz, azon lehet vitatkozni, elég-e az országnak a 2,8 százalék, vagy sem. Ennél sokkal több lenne ideális, ami ki is hozható a gazdaságból, ám 2,8 százalék egészen biztosan össze fog jönni. A növekedés idei nagy visszaesése már nem fog megismétlődni, véli Soós Károly Attila.
Csökkenteni kellene a kiadásokat
Az MTA főmunkatársa a jövőre vonatkozólag kulcskérdésnek tartja az állami újraelosztás szerepét. Szerinte nem egészséges, ha a nemzeti jövedelem 46-47 százaléka állami újraelosztásra kerül. Ilyen magas szint Európában csak Franciaországban van, mondja Soós Károly Attila. Véleménye szerint a gazdasági növekedés erősödésének ez az igazi akadálya, ráadásul ez egy - európai összehasonlításban - igen alacsony foglalkoztatási szinttel párosul.
Másrészt azok a régiós országok, amelyek hazánkkal versenyben vannak, sokkal kisebb adóteherrel operálnak. Egy adócsökkentés előfeltétele nemcsak a bevételek növelése lenne, hanem a költségvetési kiadások csökkentése is, ám ehhez nem nagyon fűlik a kormány foga. Szemmel látható, hogy például a nyugdíjkiadások tabunak számítanak, ami az egyik fő tétele az államháztartás kiadási oldalának.
Az adóbeszedéssel kapcsolatban a Soós Károly Attila elmondta: a vállalati nyereségadó önmagában nem túl magas, ám ehhez még társul az iparűzési adó, és ez így együtt már sok. A személyi jövedelemadó viszont egyértelműen magas, és a béreket terhelő járulékok is túlzottan nagyok.
A nyugdíjcsapda
Ugyanakkor utóbbiakat csak akkor lehet csökkenteni, ha valamit kitalál az állam a nyugdíj- és az egészségügyi kiadások mérséklésére. A nyugdíjaknál például már most látszik, hogy a jelenlegi szintű ellátást egy idő után nem tudja majd kigazdálkodni az ország.
A korábbi államtitkár szerint az egészségügyben nagyobb önrészt kellene fizetni azoknak, akiknek erre lehetőségük van. Sajnos azonban nagyon kevés emberre lehetne ilyen plusz terhet róni. A szakember úgy véli: a hatékonyabb adóellenőrzés is segíteni fog, de a lényeg mindenképpen a kiadási oldal csökkentése lenne.
Varga M. István
Menedzsment Fórum
