A körbetartozásokban érintett, illetve a késleltetett fizetési határidőt kényszerből elfogadó vállalkozások finanszírozási nehézségeit faktorálással - a kereskedelmi adósságok rendezésének módszerében - igyekeznek enyhíteni. Ennek során a jogosult (a szállító) eladja az ilyen jellegű követeléseit egy pénzintézetnek vagy más ezzel jogszerűen foglalkozó cégnek. A faktoring ügylet háromszereplős, résztvevői:
- a jogosult (szállító)
- a kötelezett (a vevő) és
- a bank vagy a faktoring cég
A faktorálás olyan pénzügyi szolgáltatás, amely megfinanszírozza a halasztott fizetésű szállító-vevő tranzakciókat. Definíciója szerint a szállító és vevő közötti kereskedelmi megállapodásban meghatározott, fizetési haladékkal rendelkező számlaköveteléseinek ellenérték fejében harmadik félre - a faktorra - történő engedményezése. A faktoringot, mint szerződést azonban a Polgári Törvénykönyv nem nevesíti. Ezért ezen ügyleteknél a Ptk-nak az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyeket a Ptk 328-333. §-ai szabályoznak.
A szállító a követelését eladja egy faktorcégnek, amely azonnal kifizeti az összeg valahány százalékát. A faktorcég pedig vár, hogy a vevő részére kifizesse a tartozását. A faktorcég haszna a teljes követelés és a kifizetett vételár közötti különbözet. Általában könnyebb faktorcéget igénybe venni, mint hitelért bankhoz fordulni. Azonban, azon cégek, amelyek mint szállítók rendszeresen faktoráltatják követelésüket rosszul is járhatnak. Az ügylet lebonyolítása során ugyanis figyelembe kell ugyanis venni az általános forgalmi adóra vonatkozó rendelkezéseket is.
Az adótörvények a faktoringra is hatnak
Az áfatörvény 2. számú mellékletének 11. pontja szerint az engedményezés és a tartozásátvállalás tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak minősül. Ennek következtében a faktoring keretében a követelések engedményezője tárgyi adómentes szolgáltatást nyújt. Ez pedig az adott bevétel megduplázásához vezethet, ugyanis részben adóköteles árbevétele, részben tárgyi mentes egyéb bevétele keletkezik a szállítónak. Ennek következtében azonban a beszerzésekkel kapcsolatban felmerült általános forgalmi adót arányosítania kell. Arányosításra a beszerzésekkel kapcsolatban felmerült áfának az a része kerül, amely nem köthető kizárólagosan egyik kategóriához sem. Ide tartoznak az ügyviteli és az adminisztrációs költsége, a számítástechnikai költségek, az irodabérlet vagy az épület, amelyben a tevékenységet végzi.
Feltételezve, hogy egy szállító minden követelését faktorálni készül, előfordulhat, hogy a rezsi jellegű költségeinél felmerült általános forgalmi adónak közel 50 százalékát nem tudja visszaigényelni.
Szakértői vélemények szerint a magyar áfatörvény nem konform az uniós szabályozással. A direktíva ugyanis nem tekinti tárgyi adómentes tevékenységnek a faktorcég által nyújtott szolgáltatást.
Kerekes Anikó
