Döbbenetes teljesítménnyel, a korábbi világcsúcsot megdöntve teljesítette a világ legkeményebb kerékpárversenyét egy magyar ultratriatlonista, Szőnyi Ferenc idén júliusban. A 60 éves komáromi sportember 12 800 kilométert tett meg 45 és fél nap alatt, amivel ő lett a TransCanada Ultra új világrekordere. A vívó Gerevich Aladár 50 évesen még olimpiai aranyat nyert. Novak Djokovics sokszor feleannyi idős ellenfeleivel vívja teniszmeccseit. Továbbra is LeBron James diktálja az NBA-meccsek tempóját. Tom Brady pedig 43 évesen nyert Super Bowlt, miközben a legtöbb hasonló korú NFL-irányító már rég visszavonult.
E sportolók tartós teljesítménye nem csak a tehetségnek vagy a kitartásnak köszönhető – ez már biológia. A csúcson maradás az agy, a test és a gondolkodásmód edzhető konvergenciáját tükrözi.
Egyre több kutatás igazolja, hogy a szervezet kiemelkedő teljesítményt támogató rendszerei egyáltalán nem rögzült tulajdonságok, hanem fejleszthető képességek – mutat rá a The Conversation cikkírója, aki teljesítménykutatóként több mint két évtizede tanulmányozza a sportolók edzésmódszereit.
Fotó: Depositphotos
Folyamatok az agyban
Az idegtudományi kutatások azt mutatják, hogy a nagy téttel járó helyzetekhez egy idő után az agy elkezd alkalmazkodni. A prefrontális kéreg – a tervezésért, a fókuszálásért és a döntéshozatalért leginkább felelős terület – egyre hatékonyabbá válik a figyelem irányításában és a döntéshozatalban, még nyomás alatt is. Stresszes helyzetekben – például egy Grand Slam-döntőben – az agynak ez a területe segíthet a sportolónak megőriznie a nyugalmát és okos döntéseket hoznia – de csak akkor, ha erre jól trenírozta magát.
Ezzel szemben az amigdala – agyunk fenyegetésérzékelője – pánikrohamot kaphat, blokkolhatja a motoros válaszokat, vagy meggondolatlan döntéseket hozhat. Ezt az agyi áramkört a nagy kihívásokkal teli pillanatoknak való rendszeres kitettség révén az elit sportolók fokozatosan átalakítják. Megtanulják lecsillapítani a reaktivitását, és bekapcsolva tartják a prefrontális kérget, még akkor is, ha a nyomás nő.
Agy-test hurok létrehozása
Az agyat tápláló úgynevezett neurotróf faktor támogatja a gyors alkalmazkodást, egyben fokozza az agy azon képességét, hogy tapasztalat és ismétlés révén átstruktúrálja önmagát.
Ez az átszerveződés segít a sportolóknak az agysejtek közötti kapcsolatminták kiépítésében és megerősítésében, hogy kontrollálni tudják érzelmeiket, irányítani tudják figyelmüket és precízen mozoghassanak. Ezt a sportolók tovább tudják fokozni olyan regenerációs stratégiák kombinálásával, mint az alvás és a mélylégzés.
Például egy szett elvesztése után Djokovics gyakran mély, lassú lélegzetvételekkel állítja vissza az egyensúlyát – nemcsak az idegei megnyugtatása érdekében, hanem hogy visszavegye az irányítást. Ez a tudatos légzés segít neki visszanyerni a fókuszt, és valószínűleg lecsendesíti az agyában lévő stresszjeleket.
Ilyen pillanatokban a fent említett magasabb neurotróf faktor valószínűleg lehetővé teszi számára, hogy szabályozza az érzelmeit és újrakalibrálja motoros válaszait, ezzel önmagát segítve abban, hogy gyorsabban térjen vissza csúcsteljesítményéhez, mint ellenfele.
Az agy újrahuzalozása
Lényegében azok a sportolók, akik ismételten nyomás alatt álló környezetben edzenek és versenyeznek, át tudják programozni az agyukat, hogy hatékonyabban reagáljanak ezekre a követelményekre. Ez a fajta biológiai hangolás az, amit a tudósok kognitív tartaléknak (vagy allosztázisnak) neveznek – az a folyamat, amely során a szervezet a stresszre vagy a környezeti igényekre reagálva változtatásokat tesz a stabilitás megőrzése érdekében. Segít abban, hogy az agy és a test rugalmas, ne pedig törékeny maradjon.
Fontos megjegyezni, hogy ez az alkalmazkodás nem kizárólag az élsportolókra jellemző, hanem minden rendszeresen sportoló emberre, Ezáltal javíthatják az agy alkalmazkodóképességét és reagálási képességét az új kihívásokra, valamint csökkenthetik a stresszreaktivitást.
Egy intenzív edzés vagy mérkőzés után gyakran láthatunk sportolókat biciklizni vagy úszni a medencében. Ezek az alacsony intenzitású, gyengéd mozdulatok, amelyeket aktív regenerálódásnak neveznek, segítenek fokozatosan lenyugtatni az idegrendszert.
Az aktív regenerálódáson kívül az alvás alatt történik az igazi újraindítás és a helyreállítás, amikor az edzés és verseny során károsodott idegi kapcsolatok helyrejönnek. Idővel ez a konvergencia egy edzhető hurkot hoz létre az agy és a test között, amely jobban felkészít az alkalmazkodásra, a regenerálódásra és a teljesítményre.
Tanulságok a sporton túl
Bár a sportolók állnak a középpontban, de – mint jeleztük – nem kell profinak lennünk ahhoz, hogy ezeket a készségeket mi is fejleszthessük. A nyomás alatti képesség a teljesítményre a folyamatos alkalmazkodás eredménye. Akár karrierváltásról van szó, akár a család ellátásáról, akár „csak” arról, hogy mentálisan frissek maradjunk a változó világban, az alapelvek ugyanazok: tegyük ki magunkat a kihívásoknak, szabályozzuk a stresszt, és tudatosan regenerálódjunk!
Míg a sebesség, az agilitás és az erő az életkorral csökkenhet, bizonyos sportágspecifikus készségek, mint például az előrelátás, a döntéshozatal és a stratégiai tudatosság, valójában javulnak. A sokéves tapasztalattal rendelkező sportolók pedig gyorsabb mentális modelleket fejlesztenek ki, ami biztosítja számukra, hogy minimális erőfeszítéssel jobb és gyorsabb döntéseket hozzanak.
Ez a hatékonyság az idegi áramkörök évek óta tartó erősítésének az eredménye, amely nem tűnik el azonnal az életkorral. Ez az egyik oka annak, hogy az idősebb sportolók gyakran akkor is kiemelkedően teljesítenek, ha már jóval túl vannak fizikai csúcspontjukon.
A fizikai aktivitás, különösen a dinamikus és koordinált mozgás, fokozza az agy alkalmazkodóképességét. Ugyanezt teszi az új készségek elsajátítása, a tudatos jelenlét, sőt, akár a nyomás alatti teljesítmény gyakorlása is. A mindennapi életben ezt bárki megélheti, akár egy orvos, aki egy kritikus beavatkozásra gyakorol, egy tanár, aki egy fontos szülői értekezletre készül, vagy egy előadó, aki nagy téttel járó prezentáció előt táll – a cél, hogy nyugodt és higgadt maradjon abban a percben, ami számít. Ezek nem elit rituálék – hanem könnyen hozzáférhető stratégiák a rugalmasság, a motoros hatékonyság és az érzelmi kontroll fejlesztésére, hiszen az emberek alkalmazkodóképességre születtek.
